Eta nem játék!

Rákoscsaba vörös és nagyszájú démona, az én vénségesen vén Eta „Pepinkova” barátosném, egyben Budapest fővárosunk legkiválóbb tanító nénije azt gügyögi csütörtökön a telefonba, melyet önvédelmi okok miatt kénytelen vagyok nyújtott könyökkel eltartani a fülemtől jó messzire dobhártyám deflorálásától tartva, hogy ő péntek hajnalban az új tantestületével felkerekedik, hogy bebarangolja Erdélyországot. Pókerarcot erőltettem az irigységtől befelhősödött ábrázatomra, hisz a nőnemű a fantáziája segítségével a kommunikációs csatornát jelentő telefonon is átlát, még ha néha a technika új s újabb vívmányaitól kétlábú afrikai futómadárként fejjel előre bele is fúr a homokba. Aztán amikor néhány perc múlva levegőt vett, gyorsan rezignáltan felhívtam a figyelmét arra a nem elhanyagolható tényre, hogy a megcélzott Tusnádfürdő utcáin – ahol egyéb alkalmakkor a mi fideszes elfogultságú fiataljaink szoktak hangulatos bulit tartani – a hegyekből lelátogató éhes medvék garázdálkodnak. Megnyugtatott, hogy ezt már a (józanul) galamblelkületű András, a férje is említette neki aggódva. Őt azonban nem kell félteni, csak a békától és a kígyótól fél, a múltkor is megfenyegetett, hogy nem fog olvasni, ha még egyszer kígyóról készült képpel illusztrálom a bejegyzésemet.

Etukát tényleg nem kell félteni, nincs az a fenevad, mely a hangját meghallva ne iszkolna vissza a vadonba hálát adva a magasságosnak, hogy a helyi góbék és asszonyaik oly szűkszavúak.

Azért elláttam a nőt útravalóként a medvekedvelő bloggertársamnál is nemrég olvasott klasszikus székely mondással: az asszony nem ember, a sör nem alkohol, a medve nem játék!

És az erősebb idegzetűek feltétlenül nézzék meg a linkelt videót, melyből kiderül, hogy egy vérszomjas fenevad hogyan bánik el egy másikkal. 😀

Éppen most jött az sms, hogy helyettem is József Attilát olvas a többieknek reggel és este. Én meg itt jól kibeszélem, hehe! Ütni fog…