„Tollfosztás”

horgászSzeszélyes ez az április, miként a Tisza-tavi pikkelyesek valamint az olvasóim. Mert hogy kedvezzen az ember a nagybajuszú jámbor pontynak, mikor a sulyomlevél alá löttyinti csábító csemegékkel ékesített horgát? Előre beáztatott, ánizzsal ízesített kukoricát tűzök: nem kell neki. A gusztán hullámzó trágyagiliszta-csokor szinte megszólal: nem kell. Puffasztott akármit húzok föl, rá se tojik, de a pufi hamar leázik. Kis horogra csontit tűzök, hogy legalább a keszegpórnép látogasson, rezzenéstelen a zsinórom. Addig, míg a két doboz Sárkány típusú komlódzsúz megteszi hatását, és óvatosan fölállok a billegő csónakban, hogy hatalmas természetemen könnyítsek. Megfontolt ötvenesként az ember nem siet, kiélvezi az aktus minden pillanatát, közben jól becélzott löveg esetén a gyönyörű tájban gyönyörködik. Aztán nyitott csapot, …., mindent felejt, mert ugrani kell az erősen rángó bot után, hogy el ne ragadja a csendes csobogásra hirtelen megéhező zsákmányállat, amely aztán kurv@ nagyot röhög, ahogy a kései bevágás után nyitott sliccel és finoman lengő, csöpögő szerszámmal igyekszik visszanyerni egyensúlyát és ezáltal a csónakban maradni hősötök.

Na, én ma is két Furosemidet vettem be, megyek gyorsan könnyülni, lehet jönni olvasni! Azaz metaforával élve: kapjátok be a csalimat! Mert a tegnapi rövid böffentésemet is még csak alig harmincan olvasták. Az egyik előzőt meg százhetvenen. Mindegy, majd én jó sokszor olvasgatom… 🙂

A hűségeseknek pedig hála, jöjjenek csak, fogok én még jól is írni, vagy miaszösz!

Az ujjammal nincs sok újság (ujjság, höhöhö), egy hete megint finoman gyulladt, odázunk tovább, most újabb antibiotikumot szedek. Szemüveggel kiolvastam a használati utasítást, bár több okból is utálom az ilyet: egyrészt állatorvosi lóvá változom a sorjázó mellékhatások részletezésétől, másrészt idegenkedem az olyan demagóg parancstól, amely megtiltja az alkoholtartalmú szerek együttes alkalmazását. Nos, ilyen itt nem volt, megtudtam azonban, hogy ezt adják a gonorrhea (kankó, tripper, gatyabaj) gyógyítására. Hajrá, üssünk két legyet egy csapásra, reszkessetek luvnyák, rátok ront az immunis kukac!

A képzeletem megint meglódult, lebeg, mint a száguldó csiga szarva, kicsit hagyom, kenyeret nem kér, le van… (Ma már a második lebegő puhatestű…!)

tollJaj, most újra jó magyarnak lenni, ismét emelt fővel járhatok! Nemrég több alkalommal leszedtem a keresztvizet jól megválasztott államfőnkről, Schmitt Pálról, mikor írott kommunikációiban összeférhetetlenséget mutatott a nyelvtan szabályaival. Még a Nemzet Golyóstollának is neveztem. Nem a politikája, a pallérozatlansága zavart. Mikor aztán szinte az egész ország röhögött – az ellenzék harsány kárörömmel, a józan kormánypárti többség diszkrét szemlesütéssel –, próbáltam empátiát mutatva visszahátrálni a megbélyegzéstől, hisz közjogilag mégis tisztelettel kell illetnünk még hosszú évekig.

És most egy újabb malőr az államfő és a toll viszonylatában. Csak ez nem a magyarok hírnevét gyalázza. Mindig vonzott a cseh nép mentalitása. A hagyományai, a sör, a knédli pecsenyével és káposztával, a fanyar és mindig működő humor, Dvorák és Smetana, Hasek és Hrabal, Milos Forman és Jiri Menzel, Prága szépsége és hangulata, és sorolhatnám. Nem zavarta ezt a viszonyt Holubár és Mikola (tudjátok a cseh bajnok, aki Toldi megjelenése előtt aprítja a magyart), de még a marseille-i 1:4 sem.

Volt egy szimpatikus elnökük is: az író és valódi forradalmár Vaclav Havel. A mostani druszája meg a kamerák kereszttüzében tollat lop! Egy nép képviseletében! Egész egyszerűen elképesztő! Mert mindenki mondja, hogy a politikus legfőbb ismérve, hogy lop. De ez! Így! Szegény csehek!

A pacák nevét nem is írom le, a videót nem ágyazom be, az én blogomat ne rondítsa! Aki nem látta, itt nézheti meg.

Én meg elégedetten hanyatt dőlök, és ünnepelve mondom: Éljen a mi Schmitt Palink!

Reklámok