Várlak

József Attila: Várlak

Egyre várlak. Harmatos a gyep,
Nagy fák is várnak büszke terebéllyel.
Rideg vagyok és reszketeg is néha,
Egyedül olyan borzongós az éjjel.
Ha jönnél, elsimulna köröttünk a rét
És csend volna. Nagy csend.
De hallanánk titkos éjjeli zenét,
A szívünk muzsikálna ajkainkon
És beolvadnánk lassan, pirosan,
Illatos oltáron égve
A végtelenségbe.

Tegnap tettem ki a közösségi oldalamra, és csak órák múlva tudtam meg, hogy asszonkám 23 napos kórházi beavatkozás, kezelés után ma hazajön. Életmentő hasi műtéten esett át. Erről többet nem, finoman szólva lábadozni próbál. Azóta gyakorlatilag egyedül vagyok, bizonytalan és törődött állapotom miatt nem tudok kimozdulni. Szerencsére tündéri lányaim, Ancsa és Míra lehetőségeik szerint anyjuk mellett engem is pátyolgatnak. Csodálatos barátaim vannak: Eta kiglancolta a kérót, Béla és Taki rendszeresen bevásárol, kielégíti a magányomat enyhítő mérhetetlen szomjamat… 🙂 És rengetegen felajánlották segítségüket, csak szólnom kell.

Most a versről néhány szót. Nyilván kevesen ismerik, hiszen 1922-ben egy 17 éves ifjú szívéből szakadt ki a makói gimnáziumi évei alatt. Még annyira sincs a szerelmének tárgya, mint a világirodalom legszebb szerelmes versét, az Ódát ihlető lillafüredi szép hölgy, akivel a költő gyakorlatilag nem is beszélt. József Attilából itt a szerelemvágy, a magány sikolt föl. Az érzéki valamint érzelmi vágy a különösen szenzibilis, szenvedélyes zseniben nem véletlenül sűrűsödik. Az eszmélése kezdetén eltűnt apa, akinek hiányáért a Mama óhatatlanul Attilát okolja, mert az öt kilósan született csecsemő világra jötténél olyan súlyosan sérül, hogy nem képes a nemi életre. A munkájába temetkezik, hogy eltartsa gyermekeit. Hamar bele is hal. Előtte azonban a kisfiú az anyagi nehézségek miatt nevelőszülőkhöz kerül, ismerjük az ott ért megpróbáltatásait. Később albérletről albérletbe járnak a Ferencvárosban. Erről is ír a Curriculum vitae-ben. Arról azonban nem, hogy a kicsi szobákban spórolási céllal ágybérlőket fogadnak. Az érzékeny kiskamasz éjjelente hallgatja különféle felnőttek szerelmi életét. Hajnalban meg a takarója alól lesi, amint a már majdnem felnőtt Jolán nővére a falikút melletti lavórban tisztálkodik meztelenül. Belegondolni is rossz, hogy milyen élmények alakították az érzelmi életét. Nem is lett később sem igazi kapcsolata, pedig mérhetetlenül szeretett. Tessék elolvasni a szerelmes verseit!

A vers végén aztán felsejlik a tragikus jövő: a kamaszkori öngyilkossági próbálkozások nem sikerültek, felnőttként azonban igen… A „végtelenségbe beleolvadva” talán boldog!