Olvasónap

Kell ilyen. Egyrészt végigjártam a baráti blogokat figyelemmel, mert ha írok, nem marad erre mindig erőm. Másrészt a lassan negyedéves tapasztalatom azt súgja, hogy a figyelmet követelő bejegyzésnél meg kell adni az olvasónak is az időt az emésztéshez. Ahogy az óriáskígyónak, mely kecskét nyelt.

Szittyazoli költészetnapi vallomásánál aztán jól leragadtam, s megszólítva érezve magam első felindulásból megírtam a mai posztomat. (Gyere oda, olvasd el!) 🙂

Így jár, aki olvasónapot tart. Rögtön írásba fog.

Van még egy internetes közkézen forgó linkem, amit félve merek kitenni, bár a múltkori elnöki helyesírást kigúnyoló programnak nem lett negatív visszhangja. Mert a paródia nem politika! Kedves barátaim, ismétlem, nem politika. Ahogy a dakota közmondás mondja: Aki nem tud röhögni saját körülményességén, azt kiröhögni sem érdemes. Kedves polgártársaim, akit esetleg érzékenyen érint a látszólagos politikai pamflet, és jelenleg fungáló kormányfőnk iránt érzett megmaradt tiszteletét veszélyben érzi, annak eszébe ne jusson rákattintani! Ismétlem: eszébe ne jusson! A többieknek jó mosolygást kívánok! 🙂www.orbanize.com

Reklámok