„Ott az ég mindig kékre van színezve…”?

Sistereg a nyár. (A verssort Pipulkától „schmitteltem”, nagyon tetszik.) Legfőbb ideje, hogy még ebben a hónapban megörökítsem itt is néhány képpel és szóval a ragyogóan sikerült, de sajnos hamar elröppenő, családkohéziót erősítő balatonszepezdi nyaralásunkat. Ahogy említettem, Ancsa lányom fejéből pattant ki az ötlet, hogy frissen megrokkant, és újra járni tanuló „apácijának” akadálymentes vízparti dőzsölést biztosítson. Az anyagi áldozat ténye sem riasztotta vissza, nem is tudom, hogy a csajok kitől örökölték a nyakasságukat. Mindenesetre hálás gyermekek hálás apjának lenni jó! Írásbeli dicsérettel köszönöm, kérem az indexeket! Mind a négynek, mert a lányok hozták a választottjaikat is. Meg asszonkámnak nagyon-nagyon…! Ő sem volt magabiztos a jövőt illetően egy éve a baljósan bizonytalan műtétje előtt. Csak én álltam két lábbal a földön. Akkor még, höhöhö! 🙂 Ja, akkor én is nagyon féltem.

De mindig lásd fenn, a blogcím…

ház a stégről

A ház a stégről

A vízparti házikó Balatonszepezd Viriusztelep nevezetű északkeleti végén, az általam csak művészsornak nevezett Halász utcában áll. Az emeleti ablakból elénk táruló látványból a fenti borítóképem nyújt ízelítőt.  Innen Zánkáig egy ősnádas húzódik. Madárfütty, békaszó, no meg olykor a Tapolca–Budapest, Déli pu. között ingázó vasparipa dízelmozdonya töri meg a csendet. Valamiért ez a morgás, kattogás nem tájidegen, hajdanán az ismert vicinális hangja jelezte hajnali horgászat közben, hogy most épp a félhetes kapások következnek, leszegett simléderrel érdemes figyelni a fodros ezüsthídon billegő úszót.

Szepezd vízparti jellegzetessége a nádas és a nyílt víz között húzódó kákamező, mely remek élőhelye a keszegféléknek. A helyiek csuhinak nevezik, a lexikon szerint csuhu. Sokszor körbejártam a tavat, de hasonlót csak a györöki kiszögelésnél találtam, lapátnyi vörösszárnyú keszegekkel készítettem ott interjút. A káka (katt) csöves levelű sásféle, garantáltan nincs rajta csomó, kedveseim, legfeljebb a víz alatt. 🙂

káka

Jegenye, szomorúfűz, nád, káka – gyönyörűek, és mind nekem susogott!

szep csoport

A kiváló csapat tagja Panka, a halászkutya-vérvizsla.

horgászkutya vérvizsla

stégenstégen2

Horgászbotot nem vittem, néha kidodzsemeztem a stégre, és elrévedeztem…

„…Hirtelen elhallgatnak s úgy nézik a nagy vizet, amint
komolyan elmegy a hullámok alatt
Azok meg csillognak, mint a pengék
S olvashatni a gyönyörű könyveket, akkora nagy a világosság
Pedig már egészen beesteledett.” (JA: Nagy városokról beszélt a messzi vándor)

sorstársSorstárs

Ragyogó időnk volt, esténként nagyokat sétáltunk. Szepezd domboldalra épült, Eddi bizony megdolgozott a vacsoráért. 🙂

séta1

Vérre menő Scrabble-, Activity- és Inquizitor-csatákon mértük össze a tudást és leleményt. Otthon erre nincs idő.

scrabble csendélet

A kincseim (majdnem) mindig győznek. 🙂

kincsek

Négy fényképezőgép dolgozott, nem könnyű válogatni a termésből. Hazatérve a fb-on közzétettem egy válogatást Színek a Balatonon címmel. Egykori diákjaimnak szántam elsősorban, akik az „erdei iskolában” oly nagy lelkesedéssel próbálták a lellei strand lépcsőjén ülve vízfestékkel papírra rögzíteni a színek és fények játékát.

Mennyire más a túlpartról ez! Katici minapi képeinél (katt) meg is jegyeztem. Most ide is kiteszem, hátha nem láttátok. A második képen seregélyraj szürkíti a Tihanyi-félszigetre lejtő szivárványt. (Katt és nagyít.)

színek 2 színek1színek 6 színek 3 színek 4 színek 5zsínek 7színek 11 színek 8 színek 9 színek 10DSC_2376

Reklámok

Zenés szepezdi anziksz

szepezdi címerBalatonszepezd címere

A múltat felidéző tegnapi bejegyzésemhez adalékként ajánlom megtekinteni az alábbi beágyazást, amelyet a napokban töltött föl a fentebb lent említett fb-oldalra a készítője, Serföző Rita Márta. A klip a Pál Utcai Fiúk (PUF) alternatív rockegyüttes “Balatonszepezd” című zenéje alapján készült, melyet a szerző a szepezdiek himnuszának tekint. Az elején ott a település címere, majd régi és új balatonszepezdi képek láthatóak benne. Az ismerős épületek mellett feltűnik néhány – a helyiek számára – emlékezetes személy is, például Belák bácsi, a postás (2:53-nál), aki időtlen idők óta hordta a leveleket, és összetéveszthetetlen hangján terjesztette egyben a híreket. Vagy a kortalan pici Zsuzsi (3:09-nél), aki teljesen analfabéta volt, és jó egy fejjel alacsonyabb a kezében tartott seprűnél, de az önzetlen szeretet egyetemén bátran lehetett volna rektor. (Sajnos a privát videót törölték, ezért kicseréltem az alábbira.)

Én ezt biztosan tudom, mert születésem után nem sokkal a pici Zsuzsit Pestre hívta apám hosszú hónapokra, mert a szüleimnek dolgozniuk kellett, és egyetlen fiát nem akarta korán bölcsődébe adni. Zsuzsi dajkám ebben az időben minden szeretetét rám pazarolta. Felejthetetlen EMBER! Neki nem tudtam komolyan meghálálni soha, talán a tanítványaim kaptak belőle…

 IMG_0001

A pici Zsuzsi kezében a pici Lacika

„Hadd menjek el, hadd menjek el Balatonszepezdre! Ott az ég mindig kékre van színezve…”  🙂

Balatonszepezd – a világ közepe

Az én kedves kis falum lelkes patriótái ezzel a címmel hoztak létre egy oldalt illetve nyílt csoportot a legnépszerűbb közösségi portálon. Ancsa lányom fedezte fel, bekopogtatott hozzájuk a blogom szepezdi emlékmorzsáival, aztán mi is sorban. Itt köszönöm meg nekik a szeretetteljes fogadtatásunkat. Németh Ferenc, a község krónikása azonnal érdekes dokumentumokkal kedveskedett nagyapámról, a megbecsült igazgató-kántortanítóról és családjáról.

Hazatérve a csodásan sikerült szepezdi „családegyesítésből” az oldal régi fényképeit nézegetve rágni kezdtem asszonkám fülét, ugyan keresse már meg a rossebb tudja, hová süllyesztett régi fényképeket, mert én csak azt találom meg, amit én tettem el. Vagy azt se, mi lenne velem a drágám nélkül!

Ime a nagyapámról kapott anyag egy képpel illusztrálva:

IMG(katt és nagyít)

“FÜZIK JÁNOS igazgató – kántortanító

Nemes pusztaócsai és cifferi Füzik János rk. iskolaigazgató, Balatonszepezd. 1884-ben szül. Keszthelyen ősi nemesi családból 1954-ben Szepezden hal meg. A gimnáziumot Keszthelyen és Nagykanizsán, a képzőt Csurgón végezte 1906-ban. Niklán kezdte el a pedagógiai működését, majd Tótszentpálon tanított, azután visszatért Niklára, ahol 1916-ban igazgatóvá nevezték ki. 1918-ban került Balatonszepezdre. Egy éven át katonai szolgálatot teljesített a világháborúban, azután felmentést kapott. A Tapolca—Balatonfüredi Rk. Tanítóegyesület elnöke, községi képviselő A Hangyának nyolc éven át ügyv. igazgatója volt. Neje: Rivnyák Irén, gyermekei: Imre tüzérzászlós és Irénke.

1937-ben igazgató tanítónak nevezik ki 32 éves tanítói elismerése végett. A helyi temetőben lett eltemetve 1954-ben.”

A sírját minden évben meglátogatjuk, a felirat már alig olvasható, de egy-két szál virágot állandóan borzol rajta a domboldalon a tóra lefutó szél.

SAM_0255

Egy kép Imre apámról, az említett tüzérzászlósról, aki századosként esett szovjet hadifogságba valahol a Donnál, és 1948-ban, szabadulása után szinte azonnal meccset játszott a helyiek által dédelgetett focicsapatban. (Bal alsó ülő játékos, barna, akár a brazilok.)

IMG

És két kép a később szintén tanító-tanárrá vált utódról, az egyiken gyermekként horgászom, a másikon kócos ifjúként pózolok a zsákmánnyal. Mindkét képen látható az én szeretett Matula Mikolacsek Béla bácsim.

IMG_0002IMG_0001

A nyaralásunkról majd legközelebb, az elődök után az utódok is érdemelnek néhány jó szót. 😀