Év végén

Kedves Barátaim, először is megköszönöm a Mindenhatónak a gondjaival is csodálatos évem minden pillanatát, családtagjaimnak és barátaimnak az odaadó szeretetet, figyelmet. Meleg szívvel kívánok mindenkinek jó egészséget, sikeres és boldog új esztendőt az alábbi kis csokorral: a hölgyeknek kismacskákat, az uraknak virtuális nagymacskát küldök (a sokat segítő guglinak is puszit nyomva), magamnak egy öreg kacsát. Az irodalmi szemelvényeket pedig mindenkinek… 🙂

cicuscicas2cicás4cicás3googleújév

ÉV VÉGÉN

Éjfél van. A havas utak és az örök idők országútján. Az óesztendő utolsó éjfele. Tomboló szél nyargal az éjszakában. Nincs ami útjába álljon s a dermedt jegenyék riadtan kapaszkodnak a fagyos földbe.
Éjfél van: a szellemek órája, amikor láthatatlan szánok csilingelnek ismeretlen utakon, s az Úr felhőn túli pitvarában két vándor áll a csillagok ragyogó trónusa előtt. Az egyik tépett havas szakállú agg, a másik ifjú ember.
– Elvégeztem Uram – szól az agg – bocsásd el szolgádat – és leteszi a tarisznyát meg a botot.
– Januártól decemberig jártam a földi utakat és arcod bélyegét mindenre ráütöttem. Mozgattam az órákat és napokat. Csírákat szöktettem életbe és érett magokat arattam; a rügyeket virágba borítottam és gyümölcsüket is leszedtem.
Öreg sírok hátát behorpasztottam, régi fejfákat eldöntöttem, temetőket gyarapítottam.
De ott voltam Uram a nászágyon is és egyformán mértem a szerelem bódulatát és a vajúdás gyötrelmeit.
A folyók új szigetet raktak, régieket hordta el a hegyek hátán megnőtt a hó, de el is múlott, a völgyek torkában új források fakadtak, s régiekre köveket raktam rendelésed szerint.
Öledbe hullott Uram minden. A növekedés, az épülés is, meg a rombolás is; csak Te maradtál Uram változatlan és örök elejétől fogva.
Az ifjú felveszi a botot meg a tarisznyát. Az elnyűtt husáng acélos, görcsös bottá erősödik abban a pillanatban s a foszlott tarisznya újjá, kövérré dagad a láthatatlan útravalótól.
– Elmegyek Uram – szól – akaratod szerint. Útravalómat elszórom majd a földi világban.
– Elolvasztom a jeget, virágba borítom a fákat, dús kalászokat érlelek és megrázom a lombhullató fákat az őszi határban; aztán meg telet borítok az álmodó ugarra.
– Csak egyet kérek tőled Uram – ha megengeded. Add, hogy hosszú legyen a virágos tavasz, bőkezű a búzaérlelő nyár, vidám a szüretes ősz és nyugodt telekamrás a tél, amiket ím, tarisznyámba adtál. Én leszek az idő egy évig Uram, a Te világodban. Engedd meg nekem, hogy lassú legyek, ha örömre válnak a percek, és gyorsan múló, amikor a bánatot mérem, s hűvös enyészetet takarom a Te teremtményeidre.
Az Úr int: felragyog a felhőn túli világ. A vándor elindul, a csillagerdők úttalan útjain a Földre.

Fekete István

 

Radnóti Miklós: Szilveszter és újév között

(Este)

Tűnik ez az év is, hűvösen mosdik meg
utána a lélek és fagyosan kéklik
s már színéről emlékezik
az évre, csak mint gyermek úgy

és újat nem köszönt, mert nem vár semmire,
a piros szabadság tán nem jön el soha,
számára csak mostoha
év lehet ez és tétova táj.

(Éjszaka)

Ó, felejt a lélek és örömtelen jön
veled fiatal év. Fáj csak és nem hős már,
mint régen: erős vár
volt és kincses város a dombon.

(Hajnal)

Város a dombon és búgó harangszó.
Igyekezz lélek még, légy újra hatalmas,
mert éget, mint hideg vas
a sorsod és olyan konok is.

Igyekezz, lélek és
törj föl, fiatal év.

(Reggel)

Úgy állok partodon fiatal év,
mint egyszer hajón az Adrián,
szigorú hajnal volt és karmos ég,
eső tapintott a vízre jó
tenyérrel és eltakarta tükrét.
Míg lassan indult a nagy hajó
s orrán halkan repedt a szürkeség,
halászok álltak a parton ott,
magányos lelkek, órjás kezekkel.

Úgy állok én is, magányos lélek itt,
repedj szürkeség, s törj föl fiatal év.

(1935)

Jövőre is várlak benneteket! Laci bá’

 

Reklámok

Tréfás műtöri

A József Attila-lakótelep sarkánál álldogáló Szent Kereszt plébániatemplom húsz éve kezdődött felújítása lassan befejeződik. A templom érdekessége három nagyméretű szekkó, két 5×5 méteres az oldalsó mellékoltárok fölött és egy 10×5 méteres a nyugati oldalon. Mindhárom az 56-os forradalom után készült, mert a korábbi képek a világháború és a forradalom során megsemmisültek. A hetvenes években kezdődő metróépítés következtében repedések keletkeztek a falon, a vakolat sok helyen potyogni kezdett. A templom festésével ez megoldódott, de a szekkókhoz érthetően nem nyúltak. Két képért nem kár, hozzáértők szerint is felejthető művek, az ikonok világát hamisan idéző aranyozott égbolttól már gyerekként is elfordultam, a Golgotát még csak-csak, a kenyérszaporítást ábrázoló kép tartalmát gyakorlatilag senki sem ismerte fel. Korábbi képviselő-testületi vitákon a falvédőkön edződött műítészeket a nyugaton élő Vitéz György Missa agnostica című polgárpukkasztó versfolyamának néhány sorával győzködtem az átfestés szükségességéről: „Csuhás úr, kérem szépen, biztos ön abban, hogy az úr nem műértő? Hogy mindegy neki, ganz egal? Szent György paripája trágyahordó patás, a sárkány nyamvadt gyík, vegetáriánus. A Birbauer Szepi bácsi festette a perbáli búcsúból jövet…”

Ne legyek igazságtalan, a Mária-oltár feletti Kánai mennyegző értékes kép, A bélyegtervező Légrády Sándor festette 1959-ben, ezt a festőművészként is ismert Dr. Szabó Zoltán káplán nagyon szépen restaurálta 2005-ben:

kán menny

Két hete tudtam meg, hogy az (általam gyakran kritizált és borzasztóan groteszk nevű) Emberi Erőforrások Minisztériuma anyagi támogatásával megújul a másik két szekkó is. A Kaposváron élő Mester Béla festőművész kapott megbízást, aki úgy döntött, hogy a fal rossz állapota miatt pannó-technikával készít újat, azaz fakeretre feszített vászonra fest, amit a régi szekkó fölé applikál. A Kaposvár melletti Juta község templomában készült el az utolsó vacsorát ábrázoló mű, kiteszem a munkálatról szóló, videóval illusztrált cikk linkjét és két képet mellékelek.

http://kapos.hu/hirek/kultura/2013-11-28/gigafestmeny_keszul_az_utolso_vacsorarol.html

utolsó vacsora

ut vacs2

A héten fel is szerelték templomunkban a festményt, az első képen a bal oldali apostol jóságos arcában rögtön felismerhetőek a 86 éves plébánosunk, Kerényi Lajos vonásai. Focista barátaimmal ki is elemeztük a szombati meccs utáni harmadik félidőben a kocsmában, ahova örökös tagságom okán nekem is helyet szorítanak. Röpködtek a „műértő” megállapítások a sörös krigliket is veszélyeztető gesztikulálással kísérve. Elvégre a focihoz is mindenki ért… Egy dologban egyezett a véleményünk, mindenkinek tetszik.

Nemrég a fb-on megosztottam a nagyszerű, a művészeti nevelésben (is) járatos L. Ritók Nóra kolléganőm írását (katt), melyben a szerző elemzi, miért ragadt le a vizuális nevelés napi pedagógiai gyakorlata a látványközpontúságnál, a kettévágott alma-paprika-citrom rajzolásában, no meg a virágcsendélet, konyharuha vágódeszkával, tavaszi virágzó faág vagy őszi levelek témájában, melynek üzenete a látványhű ábrázolást mint végcélt hangsúlyozza csupán. Ezzel a legtöbb gyermek kedvét végleg elveszi az alkotástól, hiszen az ügyetlenke kezek nem tudnak olyan tökéletes hámozott banánt a papírra rögzíteni, mint a rajztanár. És nem alkalmazzuk az élményközpontúságot. A látványhűség könnyen értékelhető. És nem lehet vele elcsúszni. Mit szólna a szülő, ha „művészkedne” a gyerekkel. Az alma az alma. Azon legalább látszik. A modern képeket meg ő sem érti. Nem is tudja, mit jelent a vizuális kommunikáció. Sosem hallott a komplementer színekről. Nem ez a dolga, elég neki olvasni megtanítani a gyerekeket. Meg ez amúgy sem fontos. Ettől nem függ semmi. Pedig az élményből kiinduló  alkotás azon kevés lehetőségek egyike, ahol a gyerek szabadon fogalmazhatja meg, mit gondol a világról, hogyan értelmezi a külvilág vizuális jeleit, és megtanulhatja, hogy a vizuális kommunikáció is része az életnek. És ez a tudástartam mindenben ott van. Aztán fogalmuk lehetne az önálló véleményről, az esztétikai minőségekről, az önkifejezésről, a fantáziáról, megélhetnék itt azt, hogy nyolc-vagy kilencévesek, hogy mások, mint a többi. Egyéniségek. Nem kis felnőttek, akiknek virágcsendéleten, vagy kettévágott citrom egyforma rajzain kellene megtapasztalni az alkotást.

Az alkotást, ami felemelő, fejlesztő, önbizalmat adó, szabadságra nevelő folyamat. Amin átível az egész emberiség kultúrája.

Nóra egy tréfás kedvű olvasójától a következő kis összeállítást kapta, elküldte nekem is, megosztom veletek, szeretettel küldöm a barátaimnak. 🙂

Légy „művelt” 1 perc alatt – Instant művészettörténet

Köszöntünk nyers és lényegre törő képzőművészeti magánóránkon! Ha velünk tartasz, 1 perc alatt tisztában leszel fontos festők stílusával a késő középkortól a szürrealizmusig.

Ismerd fel a stílus alapján, hogy ki festette az adott képet és vágj fel vele a barátaid előtt! Miután ezt végigfutottad, garantáltan okosabb leszel, mint egy perccel korábban.

Tiziano

tiziano1tiziano2

Ha sötét háttér előtt borzasztóan szenvedő arcú, felfelé tekintő férfiak és nők tűnnek fel, akkor az elkövető a velencei Tiziano Vecellio (1485?-1576).

Rubens

rubens

Ha mindenkinek eszméletlen nagy segge van, akkor az elkövető a flamand Peter Paul Rubens (1577-1640).

Caravaggio

caravaggio

Ha minden fiatal pasi úgy néz ki, mint egy tehénszemű csaj göndör hajjal, akkor az elkövető az itáliai barokk festő, Michelangelo Merisi, művésznevén Caravaggio (1571-1610).

Bruegel

bruegel

Ha sokszáz törpe alak mindenféle fölösleges dolgot csinál, de amúgy tök normálisnak látszik az egész, akkor az elkövető a flamand Id. Pieter Bruegel (1525?-1569).

Bosch

bosch

Ha sok száz törpe alak mindenféle disznóságot csinál, és egyáltalán semmi nem látszik normálisnak, akkor az elkövető a németalföldi Hieronymus Bosch (1450?-1516).

Rembrandt

Rembrandt

Ha minden pasi úgy néz ki, mint egy behugyozott csöves a sötét kapualjban, és alig van fény, akkor az elkövető a németalföldi barokk festő, Rembrandt van Rijn (1606-1669).

Michelangelo

Michelangelo

Ha minden pasi egy jóképű pucér bodybuilder, akiért színes göncökbe öltöztetett széplányok sóhajtoznak, akkor az elkövető az itáliai reneszánsz szobrász-festő Michelangelo Buonarroti (1475-1564).

Degas

degas

Ha van rajta balerina, akkor az elkövető a francia impresszionista Edgar Degas (1834-1917).

El Greco

El Greco

Ha mindenkinek sovány, nyúzott pofája van nagy szakállal, és kékes ruhájával élesen elválik a háttértől, akkor az elkövető a krétai származású spanyol manierista festő, El Greco (1541-1614).

Picasso

Picasso

Ha akkor is látszik egy nőnek mindkét szeme, ha háttal áll nekünk, és mindenki ronda, akkor az elkövető a kubizmus spanyol úttörője, Pablo Picasso (1881-1973).

Magritte

Magritte

Ha rajta van Poirot és/vagy egy nagy zöld alma, akkor az elkövető a belga szürrealista René Magritte (1898-1967).

Dalí

Dalí

Ha nagy kék ég alatt mindenféle beteg baromságok történnek a sivatagban, pálcikákon álló nyakatekert és szétfolyó alakokkal, akkor az elkövető a spanyol szürrealista Salvador Dalí (1904-1989).

Van Eyck

Van Eyck

Ha mindenki – ideértve a nőket is – úgy néz ki, mint Vlagyimir Putyin, akkor az elkövető a flamand Jan van Eyck (1390?-1441). 😀

„Őrzők, vigyázzatok a strázsán…”!

Most ázott komondorként megrázom magam, hogy a hallgatásomat okozó, a karácsonyt váró hangulatomat a csüggedt szomorúság sarába húzó közéleti hírkoloncok messzire fröccsenjenek tőlem. Mert hiába igyekszem, nem tudok leválni a média kínálta csapról, mely újra és újra ontja bőven az elkeserítő tényeket vagy hazugságokat, ki-ki választhat hite és elkötelezettsége szerint. Tökéletlen struccként a legtöbb politikai csörte elől sikerül a homokba dugnom a fejemet, a gazdasághoz és egyebekhez: földhöz, trafikhoz, államosításhoz, adócsaláshoz sokakkal ellentétben nem értek, a kisstílű szervilizmustól öklendezem.

De az oktatás az én ügyem, és bőven akad tapasztalatom! Megdöbbenve figyelem a szándékosan elszabadított hajóágyú, H. Rózsa államtitkár asszonyság meg-megújuló kartácstüzét, mellyel szisztematikusan szőnyegbombázza az egyéni bánásmódra építő nevelés és oktatás még létező értékeit. Most épp az évről-évre 16 milliárdot hozó tankönyvpiac „egyszerűsödik”. Választhatsz két könyv közül, majd mi azt megmondjuk. Aztán a hangos felháborodás hallatán – egy közíró szófordulatát kölcsönvéve: ökölbe szorított arccal – kiáll a nyilvánosság elé, sikertörténetről hablatyol, szemét forgatva csodálkozik, hát ez nem is két könyv. Nem bizony, van 12 évfolyam, 6-10 tantárgy, lehet jó esetben akár 240 kiadvány is. Köszike, már meg is nyugodtam. Az egyedül hozzáértő egykori kiváló tanárember, Pokorni Zoltán bizottsági elnök tiltakozását pedig lesöprik: nem köhög, kussol a bolha. Árulkodó a kép.

pokorni

Sajnos eszembe jut a 85 évesen ma is aktív amerikai nyelvész, filozófus Noah Chomsky, a generatív grammatika atyja, aki jó negyed százada tízparancsolatba foglalta a mindenkori politikai hatalom nyerő stratégiáit. Igen, olvasták ezt nálunk is sokan, s jó diákként meg is fogadják. A neten megtalálható, én csak kettőt teszek ide:

7.) Az embereket a lehető legnagyobb tudatlanságban és műveletlenségben kell tartani, mert így nem lesznek motiváltak magasabb ideálok és összetettebb tervek megvalósításában. Butítsd le az oktatásügyet, tedd korrupttá és hozd a működésképtelenség küszöbére. Egy ilyen iskolarendszer a közvélemény manipulálásának ideális eszköze.

8.) A népet el kell zárni az objektív, korrekt és teljes tájékozódás/tájékoztatás minden forrásától. Ennek érdekében pénzügyileg támogatni kell azokat a médiumokat, amelyek butítják és félretájékoztatják az embereket, s gazdaságilag el kell lehetetleníteni azokat, amelyek ennek ellenkezőjét próbálják elérni. 

 

Innen üzenem a rombolóknak, nem sikerülhet a tervük. A gyermek ugyanis nem törtszám, nem egyszerűsíthető. A jó pedagógus, az „őrző” végképp nem! Tankönyv nélkül is tanítható bármi, különösen ma, amikor a gyerekek otthonosan keresgélnek kütyüikkel a világhálón.

Én már béna obsitosként csak itthonról buzdítom fiatal barátaimat, kollégáimat Ady Endre soraival:

„Életet és hitet üzen egy halott
Nektek, fiatal, elhagyott testvérek,
Az olvasztó Tüzet küldi a hamu
S láng-óhaját, hogy ne csüggedjetek el…”

…és Latinovits varázslatos hangjával:

Még ma írok valami vidámabbat! 🙂