Ergo sum…

Természetesen az ünnepi mámor nem tartott ám ilyen hosszan, csak az elmúlt napok viszonylagos ingergazdagsága tette lehetetlenné a huzamos gép elé rogyást.

A balinkai táborom tulajdonképpen nagyszerűen sikerült, kár, hogy kevés csemete tudott eljönni, azaz éppen a lényeg hiányzott. Mindig tréfálkoztunk barátaimmal a gyermekmentes iskola utópiájáról, most itt majdnem megvalósult.

Galya

Átkelés a Gaja-patakon

a tónál

A szurdokvölgy végén az erdei tó

Persze lehet, a Gondviselő most így vigyázott rám, mert egy-két napon nem voltam a legjobb fizikai állapotban, erősen éreztem a korlátaimat, és ezt akció közben nagyon nyűgösen fogadom. Mindenki csodásan viselkedett, bár szégyellem, de egy kicsit örömmel is tölt el, hogy a táborban egy hét alatt mindösszesen elhangzó két indulatos félmondat az én számat hagyta el a saját tehetetlenségem folyományaként. Az öröm nyilván annak szól, hogy a többiek szívében ezen a héten uralkodott a béke, akarhat-e mást kis falkájától a fáradó Akela?

strandon

A bodajki strand

 Megint voltak csodás pillanataink. A szokásos péntek esti bodajki Kálvária-dombi keresztút végén megint elakadt a lélegzet a Vértes és a Bakony lábánál fekvő medence panorámájától. Majd ezután este a templomban olyan műsort rögtönöztünk, amit bármikor és bárhol vállalnék mindenféle kritikát kockáztatva. Két újonc nagylányunk népdalcsokrot énekelt a forrásvíz tisztaságával, Csilla felolvasta azt a Fekete István-novellát, mellyel gyerekként prózamondó versenyeken aratott sikert (Három fej kukorica), nevelési célzattal én is próbáltam szórakoztatni egy elbeszéléssel a kísértetekről. Egy mosoly volt a kis templom! Míra lányomat aznap meglátogatta Eddi barátja, akiről azóta kiderült, hogy fölvették a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre énekművész szakra, itt is gratulálok neki. Én eddig nem is hallottam énekelni, bár tulajdonképpen a lányomat sem, mindig nyüszített, hogy a nyilvános szerepléseit egyelőre kerüljem el. Hát amit a két ifjú az orgona segítségével odavarázsolt a szakrális térbe… A főoltár fölötti falra festett evangélisták szimbólumai megelevenedtek: az angyalnak (Máté) csodálkozóvá kerekedett a szeme, a bika (Lukács) és az oroszlán (Márk) döbbenten néztek egymásra, a sas (János) máskor oly szigorú tekintete egészen ellágyult. Persze a fénytörés tehette, hisz sokat látott boldog szemeimből páros patakként buggyant elő a könny…

Nagy ölelés volt, hombárölelés!

Dinnyék az udvaron

csurgói kastély

Arcok a fehérvárcsurgói kastélynál

Szombaton aztán egy személyes ajándékot is kaptam: ahogy korábbi bejegyzésemben sejtelmesen utaltam rá, két bimbódzó blogbarátság is személyes találkozássá bővült. Jó az, ha az ember a második félszáz évében is gyűjt…! Thia és Nezsike, köszönöm, hogy eljöttetek! (Házibéláról se felejtkezzünk el!)

Múlt pénteken megjött a határozat a kiselejtezésemről. Éppen ideje volt, augusztus 16-án lejár az éves táppénzem. Rokkantsági besorolásom 80%. Fogalmam sincs még, hogy ez mit jelent. Most adatokat kérnek a korábbi még ledolgozott néhány hónapom jövedelméről. Az iskolában csak szerdán van hivatali ügyelet, de így is el kell küldeni a papírt a Magyar Államkincstárnak. Remélem nem packáz a hivatal hónapokig!

Ezen a héten meg azért sem írtam, mert Taki barátom szombaton ideszólt, hogy most vagy soha menjünk horgászni. Jó az idő, azaz nincs meleg, ilyenkor nyílik a Tisza-tónál a halaknak az bányája. Csapot-papot félre, vasárnap reggel már indultunk is. Az engedély és a napijegy ára nem publikus, asszonkám is olvasó. Benzin, autópálya még, hogyne érné meg: egy folyamatosan eresztő ótvaros csónakban állandó lábvizet véve többször Ötzivé fagytam, szivacsos állagúvá áztam, az éjjeli süllőzésnél megettek a szúnyogok, hallgathattam Taki nyűgös veszekedését egy-egy ügyetlen bedobásnál, miközben gyakorlatilag semmit sem fogtunk. Az egy kárászt és a keszegeket meg élből visszaengedtem, vacakoljon vele, aki alsó tagozatos! De a két deviáns: a szívem meg a lábam egész jól bírta a gyűrődést. Ez is egy zsákmány!

Most megint nélkülözöm a netet jó egy hétig, egy régi barátomtól jelképes áron évről-évre megkapom a nyaralóját egy hétre. Irány Balatonvilágos! Bár a nőm nyafog az időjárás miatt, nem tudja, hogy a napocskát biztos helyen tartom fogva. Fürödni lehet a kádban is. Majd lesznek vérre menő Scrabble- és Activity-partik. Mint Balinkán, itt sem lesz könnyű megszokni, hogy nem cigizhetem végig a pihenésre szánt hetet. Bezus ígérte, hogy pár napot ott tölt, majd jól beleslukkolok az ő aurájába… Hiába, vonzó a nő! 🙂

Reklámok

Kettős ünnepem: fél év – 100.

Immár itt vagyok, kedveseim, ha nincs is nagy kedvem különleges, nyári buzgalommal vegyes sziesztámban blogba bonyolódni. Hanem a kettős jubileumot csak illik – szerényen bár – megülni. Igen, pontosan fél éve, január 19-én jelent meg első írásom ezeken az oldalakon. Az indulás okát azóta is apró magyarázatmorzsákban adagolom, volt, aki már gratulált ehhez a csepegtetős dramaturgiához. Tény, hogy a súlyos szívműtétem és a lábujj-amputációm által röghöz kötve hiányzott a szellemi aktivitás, keveselltem az elsősorban befogadást jelentő olvasást, mindig híve voltam a „csináld magad mozgalomnak”. Itt aztán a kezdeti – elsősorban technikai jellegű – bizonytalankodások során sok kiváló, érdeklődő és tehetséges személyiségre leltem, akik nemcsak befogadtak, de segítettek is: tanácsaikkal, ajánló sorokkal, linklistára helyezéssel, rendszeres látogatással és színvonalas kommentekkel. KÖSZÖNÖM NEKIK NAGYON! Övék  a pezsgő pukkanása. (Mivel ez tényleg nem megy át a neten, a nedűt én lefetyelem.) 🙂

mozgó

(Egy másik zárójeles megjegyzés: Blogger Uraim, lehet irigykedni és kíváncsiskodni! Két ifjú bloggerina – a legjobbak és legolvasottabbak közül való – a hétvégén meglátogatott, és nálam is aludtak! Höhöhö, büszke is az öreg jegesmaci! Ha akarják, majd ők megírják.)

A pezsgőpukk még azt köszönti, hogy ez itt a századik bejegyzésem. A képecskékkel együtt 176 oldal lapul a „laciba59” mappámban, még végiggörgetve is ijesztő! És szintén büszkeséggel tölt el, hogy 968 hozzászólás egészíti ki a száz szövegecskémet. Ez majdnem tízes átlag. (Az ezrediket majd jól megünnepelgetem!)

És most minden volt tanítványomnak és jelen olvasómnak ismét köszönöm az idekandikálást, a további nyári napokon a nyaralóknak kellemes napsütést, a munkába kényszerülőknek enyhe fuvallatokat kívánok! A pezsgőmámor múltával jövök… 🙂

Hőguta

Kész, akár az új mosógépem villódzó ledjei, vörös fényfoltok ugrálnak előttem előzetes error-alarmként közvetlenül az ájulás előtt. Még működik a tudatom, jegesmaci vagyok egy fél anyafóka elfogyasztása után, kicsit aludhatnék, mindenesetre végigfekszem a jól megérdemelt jégtáblámon, hogy kiegyenlítsem az ádázul enyhe sarki légáramlatok agypusztító hatását. Tartsatok velem!

És ki volt az az elvetemült, aki a múlt héten nyári melegért fohászkodott?!!!

Nyári „saláta”

Ahogy kitört a nyár, akarva-akaratlan nyüzsis lett az életem. Nemcsak az egészségügy ostobán időfaló várótermei jelentenek célállomást, mindig kitalálok valami kiruccanást, most is két napot csavarogtunk a Balatonnál, ahol a tó két ellentétes pólusánál két leánygyermekem töltötte idejét a párjával. Az ifjabbakat aztán berámoltuk a kocsiba, és megvalósítottuk a félnapos családegyesítő projektet. Öreg szemeimnek a legfenségesebb legelő bennük gyönyörködni. (Ez olyan kanyargós képzavar, hogy nem húzom ki!)

Írni aztán semmi kedvem, még a barátok virtuális látogatását is hanyagolom. Most ebben a melegben a redőny árnyékában pihegve készülgetek kicsit a hétfőn induló balinkai táborom esti beszélgetéseire. Benedek pápa a család évének nyilvánította 2011-et, erről és a családtagok szerepéről fogunk szót ejteni, és ha marad idő, a nagyobb közösségekről. Versek, novellák mindig kéznél lesznek. A testnek táplálására az itthon megvásárolandó tartós dolgokat már beszereztem, a nyersanyagot majd mindig frissen vesszük meg Móron. Kevesen leszünk, de ebbe már beletörődtem, sajnálom az itthon maradókat. Sajnos meleget ígérnek az illetékesek, de a Bakonyban a kánikula is más, mint a pesti betondzsungelben. Most ideillesztem Babits egyik legismertebb versét, mintha mostanában egyre többször mormolnám magamban…

Babits Mihály
         Jónás imája
 
 
Hozzám már hűtlen lettek a szavak,
vagy én lettem mint túláradt patak
oly tétova céltalan parttalan
s ugy hordom régi sok hiú szavam
mint a tévelygő ár az elszakadt
sövényt jelzőkarókat gátakat.
Óh bár adna a Gazda patakom
sodrának medret, biztos útakon
vinni tenger felé, bár verseim
csücskére Tőle volna szabva rim
előre kész, s mely itt áll polcomon,
szent Bibliája lenne verstanom,
hogy ki mint Jónás, rest szolgája, hajdan
bujkálva, később mint Jónás a Halban
leszálltam a kinoknak eleven
süket és forró sötétjébe, nem
három napra, de három hóra, három
évre vagy évszázadra, megtaláljam,
mielőtt egy mégvakabb és örök
Cethal szájában végkép eltünök,
a régi hangot s, szavaim hibátlan
hadsorba állván, mint Ő sugja, bátran
szólhassak s mint rossz gégémből telik
és ne fáradjak bele estelig
vagy mig az égi és ninivei hatalmak
engedik hogy beszéljek s meg ne haljak.
 

Na, legalább valami minőségit is olvastatok itt! 🙂

Tartozom még a pünkösdi kirándulásunk harmadik és negyedik napjának beszámolójával. Vasárnap reggel 8 órakor a szomszédos Becsehely kisebbik templomába próbáltunk bejutni a misére, de a többségünk a bejárat előtti füves rézsűn ülve hallgatta, hogy a kedves plébános a szertartás elején könnyes szemekkel köszönte meg azt, hogy a temploma 35 év óta először van dugig emberrel.

A határon simán átjutottunk, az autópályáról rögtön lekanyarodtunk, így nem kellett díjat pengetnünk. A mellékúton kis kerülővel takaros, tiszta falucskákat érintve érkeztünk Csáktornyára, Muraköz szívébe. A Zrínyi-várat, mely a történelem során rengeteg kézen volt, hatalmas ősplatánokból álló park veszi körül. A benne lévő Muraközi Múzeum ünnepnapokon zárva tart, előtte nem kevés telefonomba került, hogy csekély horváttudásomat használva biztosan megtudjam, hogy fogadnak bennünket.

Most olvassatok bele a programtervem idevágó soraiba, és nézzetek meg néhány fotót!

csáktornyai fal

  • Csáktornya vára a 13. században épült. A 16. században a Zrínyiek sokszög alakúra bővítették és jelentősen megerősítették. A 18. század első felében az Althan grófok kényelmes barokk palotává építették át. 1923-ig a Festeticsek tulajdona volt, akik a 19. században cukorgyárat alakítottak ki benne, majd a helyi iparkamara vette meg az épületet. 1946-tól gazdasági iskola és diákotthon működött itt. 1954-óta a várban a Muraközi Múzeum található. Ma történeti és vadászati kiállítás látható benne. Itt látható a szigetvári hős töredékes sírlapja.
  • A város másik történelmi műemléke a ferences templom és kolostor. A kolostor helyén korábban egy fából épített kolostor állt, melyet Zrínyi Miklós építtetett újjá. A mai épületet 1702 és 1750 között emelték. A templom Szent Miklós püspök tiszteletére van szentelve. Belseje a barokk stílusnak megfelelően gazdagon díszített. Barokk tornyát 1753 és 1757 között emelték.

Muzej je otvoren od ponedjeljka do petka od 8 do 15 sati, a u subotu i nedjelju od 10 do 13 sati.  (Szóval 13 óráig van…)

Blagdanom zatvoreno.

ULAZNICE: odrasli 20 kuna; odrasli u grupi 15 kuna; učenici, studenti, umirovljenici – pojedinačno 12 kuna; učenici, studenti, umirovljenici – u grupi 10 kuna.
Tehát a felnőtt csoportost, meg a diák-nyugdíjas csoportost emeltem ki.

Nálam lesz némi kuna (höhöhö, Míráék ebből mennének az Adriára), akinek van, hozzon!

Még sose jártam ott, hiába köpsz le utána…! 🙂

Szabad séta, majd tűz haza ugyanúgy. Aki akar, átmehet Varazsdra.

A szürke Suzuki valószínűleg egy kicsit elcsavarog kelet felé Donji Vidovecre.

A szállás körül még lehet nagyot mászkálni…

Este belekóstolunk egy picit a költő Zrínyibe is…

csáktornya

Idegenvezetés papírból

nagyok, ha találkoznak45_6816814_n(2)

Zrínyi és Frangepán békéjét a blogger is helyesli

Így történt. Korán a szálláson voltunk mi is. Két autó legénysége egy vacsorával egybekötött dagonyázásra átruccant a közeli Bázakerettye gyógyfürdőjébe.

Hétfőn a társaság fele megtekintette a mesztegnyői Faluház színvonalas néprajzi gyűjteményét. Úgy hat éve egy kitűnő erdei iskolát szerveztünk itt, ha arra járok, mindig meglátogatom, miként a kis-balatoni Kányavári-szigetet és a kápolnapusztai bivalyrezervátumot. Sajnos a Balaton-Boronka kisvasút telefonját hiába tárcsáztam napokig, nem találtam kapcsolatot, így ez is kimaradt a programból.

mesztegnyő

Mesztegnyő – Faluház

A kirándulásról nagy örömömre nem hangzott el semmilyen kritikus megjegyzés, utólag is mindenki a legnagyobb elégedettséggel emlegeti. Tőletek pedig elnézést kérek, hogy ezzel loptam az időt!

Hülye tanár nem bírja kérdés nélkül zárni. Tudjátok-e , mi a horvát pénznem, a kuna eredeti jelentése? Az első helyes válaszért Milka csoki jár… 🙂

(18-ig „nettelen” vagyok, aztán a féléves fennállást meg a századik bejegyzést majd nagy csinnadrattával megünnepeljük, pá!)

Állatnap a Zselicben # 4

Ha már a kihagyott ibafai pipamúzeum említésével fejeztem be a legutolsó bejegyzésemet, ahol így elmaradt a biztos győzelmemet hozó nyelvtörőverseny, most felsorolom, mi mindent kellett volna még meglátogatnunk zselici kirándulásunkon:

Töröcske – Fekete harkály tanösvény (Jó 5 km-es, három órás séta.)

Patca – Katica tanya (Főleg kisgyermekeseknek nagy élmény.)

Kaposszerdahaly – Tókaji parkerdő

Deseda-tó és arborétum

Almamellék – kisvasút

Bánya – pihenőfalu ( A fiúk a bányában…) és még millió apró szépség, érdemes figyelni a helyi blogbarát, Gittabry Zselic-bejegyzéseit!

Érdemes lenne visszatérni…!

„Mike és a lábodi útelágazó között félúton hamarosan feltűnik az útszélen a Vidraparkot jelző tábla. Az erdei úton – amely személyautóval is viszonylag jól járható – 10 perces kellemes zötykölődés után elénk tárul a Patikus-tó; megérkeztünk Petesmalomba.

A nagyzsilip túloldalán kialakított, a természetes vidrakotorék minden részletét hűen utánzó kifutóban található Luca és Aladár, a két mentett vidra. Mindkettőnek anyját  autó ütötte el… Körös-körül a tórendszeren számos fajtársuk él…” Ezeket a mondatokat az igényesen szerkesztett honlap bemutatkozójából csentem (néhány apró helyesírási korrigálással). Az erdei út tényleg jól járható, az erdővel körülvett tórendszer minden természetimádónak nagy élményt nyújthat.

vidrapark

Míg a nagyszakállú tógazdánál kifizették a többiek a beugrót, én a fáradtságomra hivatkozva csak bámészkodtam a zsilip hídján, mondván, hogy a túrára úgysem tudok elmenni. Ekkor megláttam kedvenc ragadozómat (Fekete István: Lutra), amint párjával előbb kergetőzött, majd az egyre sokasodó bámész pillantásokkal mit sem törődve kimásztak egy kőre, és pitiző állásba egyenesedtek. Tudták, hogy itt most leakad nekik valami csemege.

Kép 051

Hamarosan meg is jelent a petesmalmi Rumcájsz egy vödörrel, mely teli volt apróhallal, és megkezdődött a látványos táplálás.

vidra hallal

Ez nekem teatralitásból kicsit sok volt, de ha végiggondoljuk, olykor egy vadászélet is kevés, hogy ezt az óvatos éjjeli állatot természetes élőhelyén megpillanthassuk.

A cirkusz végeztével a csapat az oda-vissza négy kilométeres sétaúton megközelíthető kilátót kereste fel, míg én a kocsiban a nyitott ajtó résébe támasztott égnek nyúló lábbal horpasztottam egy csodálatosat, miután magamba engedtem egy sörkonzervet. Ez is jó volt, csak így a csapatképről lemaradtam.

míra a kilátón

Míra a kilátón

Jó későn értünk a szállásra, némi itatás és beszélgetés után hamar ágynak dőltünk. A vasárnapot már lazábbra terveztem…

(A jövő hétfőn induló balinkai táboromba – bár van két új jelentkező tündérem – a régieket hiába várom. Nagyon szomorú vagyok, nem is tudom, van-e így értelme! Taki sem jön…😦 (Talán ma este…!)