Elfogult dohogás

0.5320312 0.5559167 -0.1804688 1.190625

Tulajdonképpen dicsekednem kell. Míra lányom az ELTE Trefort Ágoston Gyakorlóiskola 12.-es, idén érettségiző tanulója két tantárgyból is bejutott az Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny döntőjébe. Mindkét eseményt az elmúlt héten rendezték. Az alig pár éve elkezdett francia nyelvből hatodik helyezést szerzett, ami a vártnál jóval eredményesebb szereplés, csak a legnagyobb elismeréssel szólhatok róla. Itthon persze mindenki felsóhajtott, nem kell több francia nyelvű zenét, filmet hallgatnia, néznie a családtagoknak. Az elmélyült tanulás miatt az elmúlt hetekben még a focimeccset is lábujjhegyen kellett néznem.

Nem tudom, honnan örökölhette, a kommunikáció műfajaiban a lányom pici kora óta kiemelkedő tehetséget mutatott, már az alsó tagozaton sorra nyerte a vers- és prózamondó valamint szépkiejtési versenyeket. A kiskamaszkor ezt a gátlásmentes exhibicionizmust ideiglenesen eldugaszolta, a „gonosz tükör” miatt más pályákon kezdett bizonyítani. Megnyert egy országos Harry Potter olvasóversenyt, majd hetedikesként a Simonyi Zsigmond Kárpát-medencei helyesírási verseny fővárosi döntőjében második, a végső versenyben negyedik lett. Egy évre rá némi rákészüléssel a verseny minden állomását fölényesen nyerte, elmondhatta magáról, hogy a korosztályának a világon a legjobbja magyar nyelvű helyesírásból. A mai nyelvészképzés egyik nagyasszonya, Antalné Szabó Ágnes a zsűri elnökeként jelezte, hogy várja néhány év múlva a tanszékén.

Tavaly előzetes emelt szintű érettségit tett angol nyelvből, idén franciából fog, és felsőfokú nyelvvizsgára is készül.

magyar nyelvA másik tantárgy, amiből döntőbe jutott természetesen a magyar nyelv. Ennek első fordulója általános nyelvtani tudást mér. A második fordulóba jutott 32 főnek adott témában egy 20-50 oldalas tanulmányt kell írnia. Míra ezt tavaly nem vállalta, pedig a téma érdekes volt: a nyelvi humorról kellett volna értekeznie. Idén belevágott, az igekötők használatáról legalább egy folyóméternyi szakirodalmat rágott át. Kérdőívet szerkesztett, amelyet a közoktatás tíz évfolyamának egy-egy osztályában kitöltetett. A komoly igényességgel és olvasmányosan megírt elméleti előkészítés után az értékelt kérdőíveket elemezte, és érdekességeket mutatott ki a vizsgált igekötők hatásáról a nyelvhasználatban és a nyelvfejlődésben. Mivel itthon figyeltem a munkáját, nagy gyönyörűséget okozott az elmélyülése és lelkesedése. Természetesen néhány dologban segítettem is neki. A szöveg könnyed, közérthető stílusa ellenére megmutatta Míra komoly tárgyi tudását és elemzőkészségét.

Az értékelőktől a megszerezhető 100 pontból 93-at kapott. Április 1-jén, bolondok napján kellett egy 10 fős bizottság előtt megvédenie a pályamunkáját.

És most itt vesztem el tárgyilagosságomat, ezért előre elnézést kérek.  Én szenvedélyesen szeretem a magyar nyelvet, de mindig megőrültem a  tudományos szaknyelv szörnyűséges szárazságán. Nekem szerencsém volt: Bencédy-tanítvány lévén a konzervatív nyelvészetet is színesen tanulhattam. Élvezhettem Grétsy szórakoztató előadásait, ahogy még gyerekként Lőrincze ismeretterjesztő műsorait. Ma pedig Nádasdy Ádám irodalomba játszó nyelvészkedése jelent üdítő kivételt. Esetleg Balázs Géza, aki egy fenékkel próbál több lovat megülni: Az  ELTE BTK Mai Magyar Nyelvi Tanszék (tanszékvezető: Balázs Géza egyetemi tanár), a Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoport (vezetője: Balázs Géza), a Szarvas Gábor Nyelvészeti Asztaltársaság (alapító: Balázs Géza); az Anyanyelvápolók Szövetsége (ügyvezető társelnök: Dr. Balázs Géza); továbbá a Magyar Nyelvőr (szerkesztőbizottsági tag: Balázs Géza) és az Édes Anyanyelvünk (szerkesztő: Balázs Géza) folyóiratok. Valamint a Magyar Nyelvi Szolgáltatóiroda és portálja, az e-nyelv.hu (üzemeltető: Inter Kultúra-, Nyelv- és Médiakutató Központ Nonprofit Kft.; ügyvezető: Balázs Géza). Persze ezeket a jelenségeket az ún. szakma mindig a prostituáltaknak járó előítélettel vizslatta, hiszen köztük ilyen kommunikatív tehetség alig-alig akadt. A bölcsésznek szegődöttek közül ugyanis legalább 90% az irodalom miatt megy oda. Ahogy a magyartanárok nagyobb része is csak túléli a nyelvtanórákat, és igyekszik az irodalomban szárnyalni. Az marad tehát leginkább a nyelvészetnél, akinek nincsenek „színei”.

Hát ezt a fűrészporrágó szemléletet most jól bemutatták az én magzatomnak. Először belekötöttek a mottóba. Egy Pilinszky-versszak igekötős igéinek játéka volt a gondolatkísérletek motivációja, hát nem megjegyzi az egyik kontyos okos, hogy egy Pilinszky-vers nagyobb elmélyülést igényel! Innen üzenem: de! Csak nem egy nyelvtandolgozatban! Aztán hosszan dorgálták a könnyed stílusa miatt. Hogy nem használhatja a kérdőívet kitöltő társaira a csemete, nebuló, „kisokos” kifejezéseket. Erre az én „csemetém” alázatos kéztördelések helyett megemelte a fejét, és válaszolt. Itt most Cs. B. tanárnő, Míra egykori kedvenc magyartanárának a fb-on írt gratulációját és kommentjét idézem utólagos engedelmével, hisz ő mégis kevésbé elfogult:

… őszintén gratulálok ahhoz, h végzős gimnazistaként egy OKTV-döntőben bátran, okosan szembesítetted a “becsontosodott” mai magyar nyelvésztársadalom “krémjét” azzal, h bizony ők a felelősek sok mindenért!!

Van remény: vannak forradalmárok a 20 év alattiak körében is! Nem is akármilyenek!!! Love & proud!

Míra tudatos (de nem a magas tudományosságot képviselő) stílus választásával borzolta a kedélyeket. Mindezt egy olyan pályamunka keretein belül, ami egy mezei BA-s szakdolgozatát bárhol, bármikor és bármiben kenterbe veri (vagyis ezeknek az egyetemi profoknak a tanítványait, akik már 3 évet átláblógattak az egyetemen). S amikor számon kérték e stílust, a lehető legokosabb magyarázatot adta (amiben megjegyzem: mélységesen egyetértek vele), h ő ezzel a munkával is azt szerette volna megmutatni, hogyan lehet érthető és mindenki, hangsúlyozom mindenki, nem csak a nyelvész-kevesek által élvezhetően és érthetően írni egy olyan hard core nyelvtörténeti/nyelvhasználati témáról, mint az igekötők genealógiája és használatuk. Ezzel ugye sikerült azt éreztetni, h a nagy tankönyvíróknak ez eleddig nem annyira sikerült, ezért is örvend oly nagy népszerűségnek a magyar nyelv(tan). Mindezt egy 18éves komolyságával!!! Na, és mivel a legkönnyebb a megsértődni, ezért ment a fanyalgás és a becsmérlés. És mindez a nyelvtan OKTV döntőjében, ahova azért Míra vhogy mégis csak eljutott!! Komolyan mondom: HUMORÉRZÉKET A NYELVÉSZEKNEK!!!!!! Nem ártana, ha néha megmerítkeznének a “pórnép” köreiben, és látnának pl. mai tizenévest saját szemmel, nem csak fotón!”

Ehhez még hozzáfűzném, hogy a magyar nyelvészet elvesztett egy tehetséget, mert Míra közölte, inkább a francia szakot választja, ezt a bagázst nem kívánja kerülgetni. Idézem a fenti sorok zárókommentjét, melyet ő írt:

“Hű, de meglepődtem, köszönöm szépen, így nem sajnálom annyira, ha emiatt hátrébb sorolnak! 🙂 Egyébként tényleg vicces volt a fejük, és elértem, hogy addigra már mindenki odafigyelt, hihi. 😀 Remélem, egyszer elolvassák a pályamunkámat is! Éljenek az igekötők!”

Az eredményt még nem tudjuk, de lehet még a gyermekemből akármi! (Ide először köztársasági elnököt írtam, de ez már poénnak is szörnyű!) 😀

Schmitt_Pal_0_0_0

Mentsük tehát a menthetőt:

„Számomra nem természetes, hogy Magyarországon ma nincs olyan testület, amely főállásban, napi rendszerességgel figyelné a hivatalos és nyilvános nyelvhasználatot, és ajánlásokat, javaslatokat tenne az igényes nyelvhasználattal kapcsolatban. Számos más helyen – most csak Franciaországot vagy Finnországot említem – van ilyen testület, vagy terminológiai bizottság, van felelőse az anyanyelvi ügyeknek. Magyarországon is akadnak társadalmi bizottságok, de csekély jogkörrel, van számos jó szándékú anyanyelvi társadalmi szervezet, bizonytalan támogatással, vannak iskolai anyanyelvi (szép kiejtési, nyelvhelyességi, retorikai, versmondó stb.) versenyek, táborok, sőt van már magyar nyelvi múzeum is, de nincs egy olyan központ, intézmény, amely tudományos alapon, elemzésekre építve nyelvstratégiát fogalmazna meg, s ezért hivatalból naponta tenne valamit. Helyettünk senki más nem fog magyar nyelvstratégiát művelni!”

Schmitt Pál-interjú
Magyar Nemzet 2011. március 1.

Van itt dolog…!

Reklámok