Nemzetünk és egyben Európa rettenthetetlen megmentője újabb paranoid ötlettel állt elő, még időben a lassan röhejbe forduló népszavazás előtt. Hogy tudniillik épít még egy kerítést, mert egy kerítés nem kerítés. Igazi zárt osztályt a zemberenek!
Nyugi, nem politizálni akarok, csak eszembe jutott a drága Zsófi néném és a még drágább asszonkám mindennapi buzgalma. Előbbi minden kiürült nejlonzacskót kiráz, kitöröl, élire összehajtogatja: jó lesz az még valamire. Nekem közben tikkelni kezd a szemem a zörgéstől. Életem párja meg biztosra megy. A minap zarándokútra Rómába repült Míra lányommal. De jó, hogy összejött, régi vágya volt! Én meg oda régen sem mentem volna, mindig rühelltem a tömeget, ma már a kedvenc Prágámat is elkerülném, ha tudnék kerülni.
Na, hogy én mit hallgattam csomagolás közben? A céltárgyat jól bezacskózta, rásimogatta a szörnyűséget, aztán a biztonság kedvéért beletette egy másik nejlonba. Az így összegyűlt zacskókat aztán besüllyesztette egy nagyobba. Én meg csikorgattam a fogaimat, hogy én is élvezzek valamit.Talán a sok magamba fojtott indulatszavamnak köszönhető, hogy azóta az egész testemen elterjedt valamiféle csalánkiütés. Nejlonzacsizörgés-allergia. Kiteszem a drágáim római képét előzetes engedély nélkül. Legfeljebb jól fejbe vernek az üssed-üssed botocskámmal, mely a pillanatnyi egyensúlyzavaraimat hivatott korrigálni. A kép utólag törölhető, a fejem meg kemény, sokat kibír.
A migráncsőrületre apelláló hajcihőről még egy dolog jutott eszembe: a jó Lázár Ervin klasszikusa, miszerint „jönnek a pomogácsok…”. Én már láttam egyet. P. Béla bácsit. Igaz, ő nem is olyan szörnyű, és ts-sel írja a nevét. Adjon neki a Jóisten még sok évet!
Íme az örület, kábé itt tartunk: https://youtu.be/qrutvWp_tT8
Van remény 
Küldöm interurbán a körmöcskéimet egy kiadós hátvakarásra, hogy ne csak a fogcsikorgatást élvezd! 😀 A nagy érdeklődésre való tekintettel, a dorombolás után kéretik visszaküldeni. 😉