Odázó hálaadás


Ígértem egy friss posztot. Egyelőre halasztva, Laci bá’ idei egyetlen bejegyzése átcsúszik a jövő évbe. Egyrészt, mert megtehetem, másrészt az új bejegyzések technikája olyannyira megváltozott, hogy a bögyörőm sem szarozik most vele. Magyarán szólva: igen kontár lettem a kihagyott hónapok alatt.

Most csak annyit, hogy még vagyok, és ezt prolongálni szeretném némi ideig. Ez volt a hálaadás.

Azután poharat a kezembe, és óskót whiskey-vel koccintva kívánok minden kedves és kedvetlen barátomnak boldog új évet – még ha a neten terjengő jókívánságözöntől ki is ver a ragya!

Ne feledjétek: mindig van remény! Kicsi, savanyú, de a miénk. Ölelés… 🙂

Reklámok

9 thoughts on “Odázó hálaadás

    • Ismét megmosolyogtattál. Nagyon vártam már a folytatást, mert az ígéret szép szó, és olyat még nem látott a világ, hogy ne tartottad volna a szavad! Ez a bejegyzés pedig nagyon Laci bá’sra sikeredett! 😀 Üdv újra a fedélzeten kapitány!

  1. Laci bá’!!!! De jó hogy életjelet adtál! 🙂 és de jó, hogy mindig van remény! 🙂
    Azért légyszíves kapd össze magad az új évben, mert sokan várjuk a folytatást. Jó egészséget és kedvet kívánok ehhez!

  2. Micsoda gyönyörű hölgykoszorú köszöntött itt, jaj! A sugárzó szeretetet remélem más is érzékeli, én szoruló, öreg szívemmel érzem! Melegít, mint a júliusi nap. Köszönöm, Drágáim! 😀

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s