Kütyük 1.


Nemrég rossz szokásomhoz híven régi kalandjaimról anekdotáztam ifjú barátaim társaságában, és az egyik „véres” történetem kellős közepén megsürgetett egy türelmetlen „fiatal hímfarkas” az alábbi kérdéssel:

–   Miért nem telefonáltál…?

–  Ember! Telefon a hetvenes években? Ráadásul a Balaton közepén? Esetleg az utca végén az ótvaros fülkéből. Persze, ha volt tantuszod.

Arról sem volt gőze, hogy mi az a tantusz, most itt megszemlélheti:

kütyü26kütyü27

Akela bácsi pedig most saját élményei felelevenítésével betekintést enged röviden a fiatal ordasoknak olvasóknak az elmúlt félszáz év szédületes technikai fejlődésébe. A korombeliek meg nosztalgiázzanak velem! Kezdjük a háztartási gépekkel!

1963 tavaszán lebontották a budai Lajos utcában a bérviskókat, akkor költöztem négyévesen özvegy édesanyámmal a frissen épült József Attila-lakótelepi lakásba, mely ma is az otthonom. Csak bútorok jöttek velünk, nem volt semmi másunk, a röntgenasszisztensi fizetésből nem telt másra. Hazudok, volt egy özönvíz előtti elektromos vasalónk – nehéz, mint a dög – meg egy néprádiónk, de erről később.

kütyü28

A portalanítás partvissal történt, meg a partvisra aggatott szöszös mackógatyával vagy törlőronggyal. Mosás a kádban és lavórban, de legalább mindig volt meleg víz, a szárítás pedig nyáron jó szocreál módra az erkélyen, télen pedig a fregolin. A matuzsálem ma is működik, a múlt héten cseréltük a kötélzetét Taki barátommal. Hja, a lepukkant házigazda mindig kap segítséget a barátoktól, de jó, hogy vannak!

Hűtő illetve jégszekrény sem volt, ez utóbbiba a naponta érkező teherautóból lehetett tömbjeget vásárolni. Ma már hihetetlen mindez! Készétel, tej és felvágott nem maradhatott, legfeljebb téliszalámi és szárazkolbász. A vajat egy nagy bögre vízben védtük az olvadástól.

Anyám nagyon nyakas asszony volt, mindig megtalálta az aktuális „hét krajcárt”, így szép lassan gyarapodni kezdtek a különféle hasznos kütyük, ahogy a kedvelt „Gazdálkodj okosan!” játékban annyiszor játszottuk.

A kerekeken guruló Rakéta márkájú szovjet porszívót sokat tologattam, mint egy nagyobbacska játékot, olykor, ha nem látták, meg is lovagoltam.

kütyü10

A ruszki szippantógép működött jó harminc évig, elfüstölése után asszonkám a következő húsz évben kinyúvasztott jó pár korszerűbbet. Nagy hajcsár a drága! A legtovább talán Eta szívott. 🙂

kütyü33

Édesanyám nagy kávés volt. Akkor még a vákuumcsomagolás nem létezett, minden főzés előtt frissen kellett őrölni a kedvenc Omniát. De sokat hajtottam a doboz tekerőjét! Aztán jött az elektromos daráló, ma is működik, de csak mákhoz használjuk.

kütyü8kütyü9

Órákig tudtam figyelni a keverőtárcsa által keltett őrületes vihart a mosógépben, beleképzeltem magam, ahogy kis lélekvesztőmben ott küzdök a tajtékos habok között az életemért. Alig vártam az engedélyt, hogy egy kattintással megzabolázhassam a tombolást, akár egy modern megváltó. A víz leengedése is az én feladatom volt, azt is szerettem, a fene tudja, miért. A mosott ruhák kicsavargatása még nehezen ment volna, sajnos szívbeteg szülémet is meggyötörte, így aztán hamarosan lett centrifugánk. Az volt még jó játék! A felgyorsuló dobban a színes rongyok kaleidoszkópszerűen más és más formákat rajzoltak, a csőr alá tartott kisvödörben gyűlt a víz, de a legizgalmasabb feladat a kikapcsoláskor adódott: a fékpedállal megállítani.

kütyü5kütyü6

A fenti kombináció rövid ideig édesanyám halála után is működött. A mai gyerekek nem is sejtik, milyen nagy macera volt a mosás, mert az öblítések között meg a centribe való átrakásnál meg kellett emelni és enyhén kicsavarni a cuccot. Ancsa lányom születésekor még nem voltak olyan hipiszupi, divatos vízáteresztő és –szívó, öntapadós, méretre szabott gumibugyikák. Textilpelenka, meg nejlon ágyékkötő, esetleg Ágnesről elnevezett nedvszívó betét, más nem. Ancsikám pedig termelt bőséggel mosnivalót. Nosza, én is kiforgattam az összes sublótfiókot krajcárokat gyűjtve, végül eladtam a régóta gyűjtött és féltve őrzött értékesebb bélyegeimet, és 8500 forintért megvettem az első automata mosógépemet. Ez 1980-ban négyhavi fizetésemet tette ki. Nagy segítséget jelentett, nem volt félnapos meló a mosás. Tíz évvel később lecseréltem egy kisebb Minimatra, nagy táncművész volt a picike, de mosott, mint a mosómedve, minden nap ugrabugrált, mert már Mírára is dolgozott. Ő pedig nem kímélt senkit…

kütyü34kütyü35

Ma a negyedik automata (egy Samsung) ketyeg a fürdőszobában, de ezek már a csemetéinknek is megszokottak. Én néha meglepődöm mikor villanygyújtás nélkül belépek,  egy csomó ledlámpa világít rajta, olyan, akár egy karácsonyfa. Ja, és lazán megtagadja a melót, ha asszonkám túltömi. Merném csak én… 😀

 Folyt köv.

Reklámok

12 thoughts on “Kütyük 1.

  1. Olyan kávédarálóm nekem is van, szintén mákdarálásra használom. Arról a bolti kávédarálók jutottak eszembe. Azoktól én kicsit tartottam, nem tudom miért, de azt a kávé illatot nagyon szerettem 🙂
    A jeges nekem csak halványan dereng, de a többi.. a többi mind ismerős 🙂

    • A bolti daráló valóban orrbamarkoló emlék. Az utcában felhangzó “jeges” ordítás pedig a fülemben maradt meg, gondos családapák vállra borított törülközővel szaladtak a méteres jégtömbért. Köszönöm a kiegészítést, Jenever! 🙂

  2. visszarepítettél a gyerekkorba:)

    Én falun nőttem fel, s abban az időben ott még úgy sem voltak megtalálhatók az ilyen fajta segítségek a háztartásban, mint a városokban.
    Nyáron a megmaradt ennivalót a kútba eresztettük le, madzagot kötve a fazék, vagy kanna fülére. Nem emlékszem rá, hogy megromlott volna valami, bár nem napokig tároltuk a kútban.
    Majd nagy sokára sikerült vennünk egy Szaratov hűtőszekrényt, ami évtizedekig működött.

    A legelső mosógép, amire emlékszem az valamilyen oldaltárcsás volt, mindig féltem, hogy elkapja a kezemet, de ennek ellenére szerettem belenyúlkálni:) Centrifugánk nem is tudom mikor lett, de nagyon sokára…
    Kávédarálóm még nekem is van, NDK-s, Straume a neve, mai napig működik, szintén mákdarálásra:))
    Rakéta porszívó 😀 maradandó emlék, jól kiszolgált bennünket.
    Tantuszom van, nem tudom mikor és hogy került hozzám:) Telefonunk úgy lett, már itt Debrecenben, hogy fél napi sorban állás után vettünk kötvényt, amit hét éven át fizetett vissza a Matáv, s a kötvény vásárlástól számítva egy éven belül bekötötték. Azt az eufóriát nem felejtem el 🙂

    Bocsánat, hogy sokat írtam, de olyan jó volt visszaemlékezni rá:)

    Köszönöm Laci bá’ 🙂

    • Én köszönöm a lelkes kiegészítést, Orsi! A kútba eresztés trükkjére emlékszem a nagyapáméknál. A balinkai plébánián, ahol jó másfél évtizedig táboroztattam, ma is megy a Szaratov, sok sört hűtött le hűségesen. A hangja viszont szörnyű! A telefonról még írok. 🙂

  3. ” Mosás a kádban és lavórban, de legalább mindig volt meleg víz,”
    Azért ne tessék már ennyire menőzni, és lejáratni a falusiakat. 😀 Még hogy kád! Meg folyton melegvíz.
    Hétközben mosdás a lavórban, szombaton fürdés, hajmosás a teknőben. Vízmelegítés mosófazékban. Pisilés, kakálás, hátul a tyúkudvarban a budin. Sötétben is. Anyu milyen büszke volt, ránk, hogy este is kimerünk menni. 🙂
    Nekem most is energolux msógépem van, a világért le nem cserélném ledes villogó csodára. Apué már legalább 30 éve szolgál, ha nem több, az enyém is nyomja az ipart 14 éve.
    A hűtő nálunk is a kút volt. Jeges nem járt, csak szódás, meg rongyos.

    Nagyon várom a következő részt! 🙂

    • De jó, de jó! Sokszor elolvastam a kommentedet, Pipulka, nagyon jó egy más nézőpontból olvasni ugyanazt. Én szeretem a falut. Olykor két hónapot is töltöttem faluhelyen, és imádtam a maga nomádságával együtt. Igaz, többnyire nyáron. De most már nem szeretnék jószágot etetni, kaszálni, fűrészelni, havat hányni. De csak a nyavalyáim miatt. 🙂

      • Miért, annyira olvasmányos volt? 😀
        No azért a teknős-budis korszakot már én sem nagyon sírom vissza. Akkor ugyan egyáltalán nem tűnt fel, az volt a természetes. De határozottan emlékszem, milyen eufórikus örömmel fogadtam 10 évesen, hogy lett egy kádunk. 🙂 Tyúú, az volt ám a valami!

  4. Minden stimmel, nekünk a nagyanyámtól még régebbi dolgok is voltak, rézmozsár és réz habverő üst és petrofór, vidéki nagyszüleimnél ment szintén a teknőben fürdés, és imádtam a sparheltet, jó meleg volt mellette, hűtőszekrény az a két ablak között volt télen, nyáron meg valóban a kútvödör…nosztalgia…jaj, nem csak partvisra tekert mackó naci volt, hanem lábra húzható padlófényesítő (vikszelő) kefe, jól lehetett vele bohóckódni…ajaj…rég volt, szép volt…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s