Kütyük 1.

Nemrég rossz szokásomhoz híven régi kalandjaimról anekdotáztam ifjú barátaim társaságában, és az egyik „véres” történetem kellős közepén megsürgetett egy türelmetlen „fiatal hímfarkas” az alábbi kérdéssel:

–   Miért nem telefonáltál…?

–  Ember! Telefon a hetvenes években? Ráadásul a Balaton közepén? Esetleg az utca végén az ótvaros fülkéből. Persze, ha volt tantuszod.

Arról sem volt gőze, hogy mi az a tantusz, most itt megszemlélheti:

kütyü26kütyü27

Akela bácsi pedig most saját élményei felelevenítésével betekintést enged röviden a fiatal ordasoknak olvasóknak az elmúlt félszáz év szédületes technikai fejlődésébe. A korombeliek meg nosztalgiázzanak velem! Kezdjük a háztartási gépekkel!

1963 tavaszán lebontották a budai Lajos utcában a bérviskókat, akkor költöztem négyévesen özvegy édesanyámmal a frissen épült József Attila-lakótelepi lakásba, mely ma is az otthonom. Csak bútorok jöttek velünk, nem volt semmi másunk, a röntgenasszisztensi fizetésből nem telt másra. Hazudok, volt egy özönvíz előtti elektromos vasalónk – nehéz, mint a dög – meg egy néprádiónk, de erről később.

kütyü28

A portalanítás partvissal történt, meg a partvisra aggatott szöszös mackógatyával vagy törlőronggyal. Mosás a kádban és lavórban, de legalább mindig volt meleg víz, a szárítás pedig nyáron jó szocreál módra az erkélyen, télen pedig a fregolin. A matuzsálem ma is működik, a múlt héten cseréltük a kötélzetét Taki barátommal. Hja, a lepukkant házigazda mindig kap segítséget a barátoktól, de jó, hogy vannak!

Hűtő illetve jégszekrény sem volt, ez utóbbiba a naponta érkező teherautóból lehetett tömbjeget vásárolni. Ma már hihetetlen mindez! Készétel, tej és felvágott nem maradhatott, legfeljebb téliszalámi és szárazkolbász. A vajat egy nagy bögre vízben védtük az olvadástól.

Anyám nagyon nyakas asszony volt, mindig megtalálta az aktuális „hét krajcárt”, így szép lassan gyarapodni kezdtek a különféle hasznos kütyük, ahogy a kedvelt „Gazdálkodj okosan!” játékban annyiszor játszottuk.

A kerekeken guruló Rakéta márkájú szovjet porszívót sokat tologattam, mint egy nagyobbacska játékot, olykor, ha nem látták, meg is lovagoltam.

kütyü10

A ruszki szippantógép működött jó harminc évig, elfüstölése után asszonkám a következő húsz évben kinyúvasztott jó pár korszerűbbet. Nagy hajcsár a drága! A legtovább talán Eta szívott. 🙂

kütyü33

Édesanyám nagy kávés volt. Akkor még a vákuumcsomagolás nem létezett, minden főzés előtt frissen kellett őrölni a kedvenc Omniát. De sokat hajtottam a doboz tekerőjét! Aztán jött az elektromos daráló, ma is működik, de csak mákhoz használjuk.

kütyü8kütyü9

Órákig tudtam figyelni a keverőtárcsa által keltett őrületes vihart a mosógépben, beleképzeltem magam, ahogy kis lélekvesztőmben ott küzdök a tajtékos habok között az életemért. Alig vártam az engedélyt, hogy egy kattintással megzabolázhassam a tombolást, akár egy modern megváltó. A víz leengedése is az én feladatom volt, azt is szerettem, a fene tudja, miért. A mosott ruhák kicsavargatása még nehezen ment volna, sajnos szívbeteg szülémet is meggyötörte, így aztán hamarosan lett centrifugánk. Az volt még jó játék! A felgyorsuló dobban a színes rongyok kaleidoszkópszerűen más és más formákat rajzoltak, a csőr alá tartott kisvödörben gyűlt a víz, de a legizgalmasabb feladat a kikapcsoláskor adódott: a fékpedállal megállítani.

kütyü5kütyü6

A fenti kombináció rövid ideig édesanyám halála után is működött. A mai gyerekek nem is sejtik, milyen nagy macera volt a mosás, mert az öblítések között meg a centribe való átrakásnál meg kellett emelni és enyhén kicsavarni a cuccot. Ancsa lányom születésekor még nem voltak olyan hipiszupi, divatos vízáteresztő és –szívó, öntapadós, méretre szabott gumibugyikák. Textilpelenka, meg nejlon ágyékkötő, esetleg Ágnesről elnevezett nedvszívó betét, más nem. Ancsikám pedig termelt bőséggel mosnivalót. Nosza, én is kiforgattam az összes sublótfiókot krajcárokat gyűjtve, végül eladtam a régóta gyűjtött és féltve őrzött értékesebb bélyegeimet, és 8500 forintért megvettem az első automata mosógépemet. Ez 1980-ban négyhavi fizetésemet tette ki. Nagy segítséget jelentett, nem volt félnapos meló a mosás. Tíz évvel később lecseréltem egy kisebb Minimatra, nagy táncművész volt a picike, de mosott, mint a mosómedve, minden nap ugrabugrált, mert már Mírára is dolgozott. Ő pedig nem kímélt senkit…

kütyü34kütyü35

Ma a negyedik automata (egy Samsung) ketyeg a fürdőszobában, de ezek már a csemetéinknek is megszokottak. Én néha meglepődöm mikor villanygyújtás nélkül belépek,  egy csomó ledlámpa világít rajta, olyan, akár egy karácsonyfa. Ja, és lazán megtagadja a melót, ha asszonkám túltömi. Merném csak én… 😀

 Folyt köv.

Reklámok