Könyv-e az e-könyv?


e-könyv

Nem, ezzel nem tudok megbarátkozni! Pedig nem vagyok gépromboló habitusú dafke őstulok. Olyan, aki tudatlanságát ellensúlyozandó fellengzősen leszólja az áhított, de meghódítani nem tudott hölgyet technológiai újítást. Művégtag, műfütyi, műfogsor, műkönny, műkönyv, műkutyaszar? Hatból kettő. Mindent azért mégse! 🙂

Míra lányomnak a bölcsészkaron kiadósan adagolják az elolvasandókat. Az előző félévben főszakán, a francián eredeti nyelven Stendhal, Balzac, Victor Hugo, Vigny, Musset eleve kiadós falatok, köretként magyar nyelven James Joyce-tól az Ulysses (phü), Prousttól Az eltűnt idő nyomában (phű); aztán a magyar regények: Kosztolányitól, Füst Milántól, Móricztól, Krúdytól. Ez legalább egy folyóméternyi anyag. A grammatika-szakirodalomról nem is beszélek. Fénykoromban sem tudtam volna áthámozni magam ennyi oldalon, annak idején erősen szelektáltam, igaz, az alapjaim megvoltak. A legnagyobb tiszteletem tehát a lányomnak, mert ő nem válogatott, mindent befalt, igazolják is a megszerzett jelesek. Ebben viszont valóban sokat segített neki a címben említett kütyü, melyet ágyban fekve, kádban vagy klotyón ülve, metrón utazva is könnyű használni.

Nekem azonban mégis idegen. A könyvnek suhogjanak a papírlapjai, csukódjon be váratlanul, legyen illata, gyűrődjön meg, legyen szamárfüles, pecsétfoltos, horribile dictu szakadjon el! Legyen ízléses címlapja, fülszövege! Várjon visszatértemre a könyvespolcomon! Okádja a port nagytakarításkor!

könyv2

Fekete István vallomásával fejezem be:

„Szerettem a könyvek, a papír, a betűk különös, nehéz szagát, ami a legújabb könyveknél sem érzett újnak, bár ezeknek illata meg sem közelítette egy-egy öreg kalendárium vagy biblia kimondhatatlanul titkos, időktől és gondolatoktól terhes aromáját.
Szeretem a könyvet. Valamikor régen mélyen a szívemre szívtam az iskolakönyvek nyomdaszagát. Titokzatos, igaz mélységek nyíltak ki előttem. A történelem regény volt, a földrajz útleírás, az olvasókönyv pedig muzsika.
Szeretem a könyvet, és hiszek benne. Sokszor tudom, hogy nem igaz, de ezt mondani mégsem merem, mert az a másik, aki írta, álmában vagy ébren úgy is láthatta, ahogy leírta.
Szeretem a könyvet, és úgy nézek rá mindig, mint a csodára. Mint elmúlt vagy élő lelkek néma- vagy hangosfilmjére, titkos jelekbe zárt örömére vagy fájdalmára.
Szeretem a könyvet, és tanácsait követem. Csak egy könyv volt életemben, amelynek nem hittem, s amelytől féltem – a legpontosabb, legcsalhatatlanabb könyv: a matematika.
Ebben nem hittem, mert száraz volt, mert ritmustalan volt, mert félreérthetetlen volt, világos, igaz, és fantáziám undorral reppent át a számok kemény oszlopa felett, és szétporlódott, mint a víz, amikor sziklának ütközik.
Annál jobban hittem a vadászati könyvek minden fajtájában, a tengeri kígyóban, a hétfejű sárkányban, a borzfuvarban, a bárányt vezető farkasban és mindenben, ami életteljes, misztikus, elérhetetlen, megmagyarázhatatlan – fantázia és álom volt.
Kerestem az öreg könyveket, a vajákos tudást, a meggyőződést a homályban, és igazolni akartam mámoros, öreg hazudozókat, akik hittek álmaikban és igaznak feledett füllentéseikben.
Hittem a bagolyban, aki halált kiált, a szélkiáltóban, aki nélkül nincs szél, a levelibékában, aki jobban tudja az időt, mint a kalendáriumcsináló (pedig az is nagyon tudja!); Matula mesterben, tanítómban és vadőrünkben, aki fűből, fából, náthából és tyúkszemből, szélből és napsütésből, holdudvarból és rókaugatásból, mindent megjósolt, és ezek a jóslatok vagy beváltak, vagy nem. Harmadik eshetőség nem volt.
Hittem… hittem!
És sohasem bántam meg. Néha – majdnem mindig – nem azt találtam, ami a könyvekben meg volt írva, hanem annál sokkal többet. Békességet, magányt, halat, vadat, madarat, de mindig találtam valamit, és a végén, nem mondom, hogy nagy érték, de megtaláltam: magamat.”

könyv1

Angéla barátosném a fb-megosztásomon egy ide illő karikatúrát posztolt, ki is teszem utólag:

e-könyv2

Csütörtökön megírom az elmúlt fél évszázad technikai fejlődését az én olvasatomban. Már csak kettőt kell aludni… 🙂

Reklámok

17 thoughts on “Könyv-e az e-könyv?

  1. A könyvekbe beleköltöznek azoknak képeknek rezgései, melyekről a könyv szól…. Néha elég csak a kezembe fogni az “örök” könyveim, és magukkal repítenek, már ontják magukból azokat az érzéseket, amelyekkel az olvasásuk közben gazdagodtam 🙂
    Az egyik kedvenc könyvem kölcsön adtam és az Úr véletlenül eláztatta a könyvet, de megajándékozott helyette egy másikkal….Tovább adtam…Az a könyv..nem az könyv volt…. Amikor olvastam, a részemmé vált, és belőlem egy darab a sorok közé fészkelte magát….ez tette a könyvet egyedivé…

  2. Ezzel én is így vagyok…. szeretem a könyvet… könyveket, semmi nem helyettesítheti őket. Újságot is “igazit” szeretek olvasni, kell az a “ceremónia” amivel az olvasása jár, lapozni, hajtogatni, hátulról kezdeni, az illata stb. 🙂

    • 🙂 Örülök, hogy mások is hasonlóan éreznek. Ennek ellenére rokonszenvvel figyelem értelmes csemetéink alkalmazkodását a korhoz, mert olvasnak! Tegyék minél többen!

  3. Azt mondják, soha ne mondd, hogy soha…de én most mégis azt mondom: soha nem tudnék olvasni ezen az “izén” 🙂 nem az én világom. A szemem sem az igazi hozzá, meg a lelkem sem.
    Én azt szeretem, amit megfogok, megforgatok, belelapozok, megszagolom az új, vagy a régi könyveket, próbálgatom, nézegetem. Ezek nélkül nem könyv.
    Punktum 🙂

    Fekete István meg…jaj nagyon nagyon, minden gondolatom benne van a könyvekről 🙂

  4. Ahogy elnézem, itt mindenki papírpárti, ezért “örömmel” rondítok ide a véleményemmel. 🙂 Régen (15-20 éve) faltam a papírkönyveket. Aztán jöttek a dolgos idők, amikor nem volt türelmem olvasni. Azért nem azt mondom, hogy nem volt időm, mert az embernek arra van ideje, amire akarja.

    Aztán pár éve felfedeztem az ekönyveket, melyeket a telefonon olvasok. Nekem ezek az ebook olvasók túl ódivatúnak tűnnek (szüleimet tudom elképzelni ilyen eszközzel), emellett nem férne be a zsebembe, ahogyan egy könyv sem. A telefon viszont igen, a kijelzője pedig szép nagy, így tökéletesen biztosítja az olvasás élményét útközben. Úgyhogy én emellett teszem le a voksom.

  5. Én is nagyon szeretem a könyveket, szeretek olvasni, olvasás közben megelevenedik előttem minden betű, élvezem az olvasást befészkelve egy jó kényelmes fotelbe, de csatlakozom Péterhez is és minden vágyam egy olyan kütyü. Még nem tartok ott, hogy megízlelhessem, milyen abból olvasni. Régóta nem tudok könyvet venni és úgy képzelem annak a segítségével tudom majd pótolni kortárs irodalom béli hiányosságaimat.

  6. Én is csatlakozom. Időnként elgondolkodom azon, hogy nekem is kellene az a bizonyos kütyü, de aztán rájövök, csak a táskában lévő helyhiány miatt gondolkodom így. A két gyereknek is tonnaszámra kell vennünk a könyveket, mert van amit vastagságtól függetlenül két nap után a kezembe adnak, hogy “Köszi Anya. Ezt is kiolvastam,” Majd élménybeszámolót tartva, részletesen elmesélik miről is szólt, és időnként azon kapom magam, de jó is lenne nekem is elolvasni. Az élmények után, csillogó szemmel felteszik a kérdést: “Mikor is tudjuk megvenni a következőt? ” De mit is várhatnék, mikor én ugyanígy érzek, nagyon szeretek olvasni.

  7. Még sose olvastam e-t. Biztos nagyon klassz, de valószínű nem is fogok. A monitortól is hamar megfájdul a szemem, gondolom azzal se lenne másképp. Persze ha mostani fiatal lennék, bizonyára én is úgy csinálnám, mint ők. De nem tudom elképzelni, hogy a húsvér könyvet igazán pótolni tudja.

    “Nekem azonban mégis idegen. A könyvnek suhogjanak a papírlapjai, csukódjon be váratlanul, legyen illata, gyűrődjön meg, legyen szamárfüles, pecsétfoltos, horribile dictu szakadjon el! Legyen ízléses címlapja, fülszövege! Várjon visszatértemre a könyvespolcomon! Okádja a port nagytakarításkor!”
    Sőt, jómagam azt is elvárom tőle, hogy berakhassam a lapjai közé a számomra kedves személy fényképét könyvjelzőnek, vagy az orvosnál való várakozás után belecsaphassam a felírt recepteket, vonatozáskor biztonságban vihessem benne a közalkalmazotti utazási kedvezményem, belesimíthassak egy földön talált szép falevelet, madártollat, fél pillangószárnyat, belehelyezhessek egy cetlit a majdan idézni kívánt részhez, vagy Uram bocsá aláhúzzak benne valami fontos dolgot.
    Hogy a fészkes lótúróba lehet ezt megtenni egy e-könyvvel?

    Ez a rész viszont mindent vitt nálam, irtó jókat röhögtem rajta:
    “Olyan, aki tudatlanságát ellensúlyozandó fellengzősen leszólja az áhított, de meghódítani nem tudott (hölgyet) technológiai újítást.” :-DD

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s