Istenarcok


Az elmúlt hétvégén, Krisztus király vasárnapján Ferenc pápa lezárta a XVI. Benedek által tavaly októberben a II. Vatikáni Zsinat ötvenedik évfordulójára megnyitott egyházi évet, a hit évét.

Ahogy múlt heti bejegyzésemben említettem, mozgalmasan telt számomra ez az esztendő. Noha az új evangelizációhoz nemigen járultam hozzá, legfeljebb a blogom címével, de némi – egyesek szerint tengernyi – önbizalommal magamra vonatkoztathatom Pál apostol szavait: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam.” (2. Tim. 4.7) Egyelőre! A jó apostol ugyanis sok-sok Isten szolgálatában eltelt év után a kivégzésére várva egy római börtönben írja ezeket a sorokat. Ebben az élethelyzetben sem a sebeit nyalogatja, levelet ír, mely által arra akarja megtanítani Timóteust, s vele együtt minden embert, aki olvassa levelét, hogy miképpen kell ilyen magabiztosan szembenézni a halállal, hogy másként is lehet várni a halált, s a Krisztussal való találkozást, mint rettegéssel és félelemmel. Példamutató emberi teljesítmény. Megszégyenítő helytállás. Én bizony hajlamos vagyok az említett nyalogatásra. A szenvedésre és elmúlásra gondolva pedig rettegni kezdek. Milyen jó, hogy nem fenyeget sürgős kivégzés, még házi őrizet sem! 🙂

Sőt, kórházban sem vagyok, itthon blogolgatok. Nemrég találtam egy kitűnő blogot a szolgáltatómnál Heidl György blogja címmel. (http://heidlgyorgy.wordpress.com/ Azért tettem ide így, mert a hiperhivatkozással megjelölt link esetén a Wp csúnyán belerondít a blogtárs kommentdobozába, ahogy a múltkor Csipkepittynél is tette.) A szerző tegnapi bejegyzésében Krisztus képe címmel szokásához hűen tudományos igénnyel, mégis közérthetően fejti ki a Krisztus-ábrázolásokról ismert különféle nézeteket. Laikusként is érdeklődéssel olvastam, megállapítva magamban újfent, hogy az ikonok aranyfüstös világa távol áll tőlem. A költészet szerelmeseként eszembe villant azonnal három vers is, mely a témát illusztrálhatja. Ideteszem őket, csemegézzen belőle ki-ki kedvére:

Reményik Sándor
Istenarc

 

Egy istenarc van eltemetve bennem,
Tán lét-előtti létem emlék-képe!
Fölibe ezer réteg tornyosul,
De érzem ezer rétegen alul,
Csak nem tudom, mikép került a mélybe.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
Néha magamban látom, néha másban.
Néha állok, mint fosztott ág, szegényen,
Ha rossz órámban eltűnik egészen
Alter-egóm az örök vándorlásban.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
A rárakódott világ-szenny alatt.
A rámrakódott világ-szenny alól,
Kihűlt csillagok hamuja alól
Akarom kibányászni magamat.

Egy istenarc van eltemetve bennem,
S most ásót, kapát, csákányt ragadok,
Testvéreim, jertek, segítsetek,
Egy kapavágást ti is tegyetek,
Mert az az arc igazán én vagyok.

Egy istenarc van eltemetve bennem:
Antik szobor, tiszta, nyugodt erő.
Nem nyugszom, amíg nem hívom elő.
S bár világ-szennye rakódott reája,
Nem nyugszom, amíg nem lesz reneszánsza.

Dsida Jenő

Krisztus

Krisztusom,

én leveszem képedet falamról. Torz
hamisításnak érzem vonalait, színeit, sohase
tudlak ilyennek elképzelni, amilyen itt vagy.
Ilyen ragyogó kékszeműnek, ilyen jóllakottan
derűsnek, ilyen kitelt arcúnak, ilyen
enyhe pirosnak, mint a tejbeesett rózsa.
Én sok éjszaka láttalak már, hallgattalak is
számtalanszor, én tudom, hogy te egyszerű
voltál, szürke, fáradt és hozzánk hasonló.
Álmatlanul csavarogtad a számkivetettek
útját, a nyomor, az éhség siralomvölgyeit
s gyötrő aggodalmaid horizontján már az eget
nyaldosták pusztuló Jeruzsálemed lángjai.
Hangod fájó hullámokat kavart, mikor
a sok beszéd után rekedten újra
szólani kezdtél. Megtépett és színehagyott
ruhádon vastagon ült a nagy út pora,
sovány, széltől-naptól cserzett arcodon
bronzvörösre gyúlt a sárgaság s két
parázsló szemedből sisteregve hullottak
borzas szakálladra az Isten könnyei –

 

Radnóti Miklós

Arckép

Huszonkét éves vagyok. Így
nézhetett ki ősszel Krisztus is
ennyi idősen; még nem volt
szakálla, szőke volt és lányok
álmodtak véle éjjelenként!

 

Szépen egymásra épülnek. A Reményik-versben kihűlt csillagok hamvai alól próbálja a költő előkaparni a világ-szenny által eltakart istenarcot, a benne eltemetett jót.

Dsida radikálisan elveti a hagyományos Krisztus-képet, a költészetében oly nagy ihlető szerepet játszó vallásos hit és a társadalmi élmények szembesítése, a kettő összhangjának keresése az előbbinek a korrekciójára, a valóságidegen hitbeli konvenciókkal folytatott vitára készteti a költőt. „…én tudom, hogy te egyszerű voltál, szürke, fáradt és hozzánk hasonló.” A zárókép paradoxona döbbenetes: a megtöretett ember parázsló szeméből a borzas szakállára hulló Isten-könny.

Radnóti tovább megy, ötsoros versének tárgya a lírai én, saját ifjúkori képmásában felismerni véli a hasonló korú Krisztus arcvonásait, s e párhuzamot még egy pajkos mozzanattal meg is toldja. Ezért kapott aztán szegény feje alaposan: vallásgyalázás miatt nyolcnapi fogházbüntetésre ítélték. Fellebbezett az ítélet ellen, a piarista paptanár, Sík Sándor megvédte tanítványát a vallásgyalázás vétsége ellen, közbenjárására a fellebbviteli tárgyalás során az ítélőtábla ugyan helybenhagyta az elsőfokú ítéletet, a büntetés végrehajtását azonban egy év próbaidőre felfüggesztette.

simon andrás 1

Zárásul és hogy ne menjetek el rossz szájízzel innen, felidézek egy versszakot a legnagyobb kedvencem Bukj föl az árból című verséből:

„Meghalni lélekzetemet
fojtom vissza, ha nem versz bottal
és úgy nézek farkasszemet,
emberarcú, a hiányoddal!”

simon andrás 2

(Simon András grafikái)

Reklámok

3 thoughts on “Istenarcok

  1. Én soha nem megyek el innen rossz szájízzel.

    Az elemzéseidet nagyon szeretem, mert utána teljesen más szemmel nézem ezeket a verseket, amit példának hozol/hoztál fel.

    A grafikák meg csodálatosak!

    • Orsi, ennek nagyon örülök!
      Ezek nem elemzések, csak kedvcsiholó reflektálások. Talán éppen ezért emészthetőek viszonylag könnyen. Nem tudósoknak szól, hanem a barátaimnak. 🙂
      Régi kedvencem Simon András.

      • Nevezzük bárhogy Laci bá’, nekem akkor is újdonság, élmény:) tanulok belőle, ez a jó!

        Megkerestem Simon András grafikáit – egyedi és csodás mind.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s