Igazándiból, brrrrr!


A minap sebzett kanként hördültem fel, mikor egy hétköznapi beszélgetés során automatikusan kinyekergett a számon a címbeli szószörny. Homlokomon árokká mélyültek a párhuzamos ráncocskák, megbicsaklott rögtön az egyébként jól átgondolt gondolatfüzér. Hová süllyedtem, atyavilág!

Hasonlót érzek most is, hogy a billentyűzetbe pötyögtem ellenszenvem tárgyát. Pedig a szó él, sőt, egyre népszerűbb, a gondolatmentes kommunikáció szinte nélkülözhetetlen paneljévé vált, s bizony olykor értékesnek vélt felületeken is bogáncsként megragad, lásd a szerző mívesnek gondolt szókincse.

Így jár az, aki forró nyári délelőttökön értelmes elfoglaltság híján a királyi tévé beszélgetős-mórikálós műsorát bámulja a képernyő előtt! Na jó, nem bámulja, esetleg hallgatja a háttérben. Az élő közvetítést Révfülöpről sugározzák, a szomszéd Szepezd miatt is méltó a figyelmemre. Az ott nyilatkozók nem feltétlenül a beszédművelés apostolai, hemzsegnek az elmakogott mondatokban a töltelékszavak: a hát, a tényleg, a mindenképpen, a tulajdonképpen, az igazából… A nagyobb baj, hogy a műsorvezetők nyelvi szintje alig különbözik a vendégekétől. Hol vannak a riportkészítés nagybivalyai? Sehol, elhajtotta őket a mai médiapolitika. Naná, még véleményt mondanának! Aztán odaültetnek két ifjú meteorológust, akiknek lövésük nincs a riportkészítés szakmai fogásairól. Itt aztán kiderült, hogy a palóc tájszólásban bájosan időt jósló ifjú mennyire sötét. A fene sem gondolta! „Igazándibul!” A másik meg hiénát idézően nevet a saját sületlen tréfáin, ha jelen lennék, egy lábbal beneveznék azonnal a tóátúszásba. Az Haction című szappanopera macsója meg egyetlen értelmes mondatot sem tud kinyögni. Néha még a papírról sem! A hölgyeket hagyjuk, legalább szépek! Az egész nyári adásmenetben csak Jakupcsek Gabi és Szujó Zoli nyújtott elfogadható teljesítményt. Kár, hogy nem együtt.

A magas tudományt képviselő nyelvész persze nem minősít és értékel, érdeklődéssel tudomásul veszi a nyelvfejlődés jelenségeit, vizsgálja és körülírja azokat. De én természetesen e kitűnő de néha dölyfös és unalmas kollégák szemében ún. laikus vagy naiv nyelvművelő vagyok („nyelvelkedő”), jogot formálok az ítélkezésre. A tanárembernek kötelessége szóvá tenni az ízléstelenséget, stílszerűen nyelvet nyújtani neki, természetesen kellő indokokkal valamint megfelelő alternatívát kínálva helyette.

Jöjjön eszerint az ítélet: A tekintetes Laci bá’ bíró a fent nevezett „igazándiból” kifejezést szűkebb pereputtyával együtt (értsük ezalatt a nagybácsi „igazából” és a vidéki rokon „igazándibul” szavakat) kitiltja az irodalmi és/vagy köznyelvből, és életfogytiglani kukára ítéli. Az elítéltek szabadlábra feltételesen sem bocsáthatóak.  

Az ítélet indoklása:

A ma abszolút tőnek számító ’igaz’ (13. sz. közepe) is származékszó az Etimológiai szótár szerint, alapszava feltehetőleg a jog főnév egy régi nyelvi változata lehet. Végződése a –z névszóképző. Gazdag szócsalád alapja lett: igazság, igazít, igazul, igazgat, igazgató, igazodik, igaztalan, igazol, igazságtalan, igazi, IGAZÁNDI (1791), igazolvány.

Az elsőrendű vádlott relatív töve (igazándi) eszerint nem a régen (1372 u.) megszilárdult ragos alakulatból (igazán) képződött, amely tökéletesen alkalmazható helyette, hanem az abszolút tő játszi szóalkotással (szókarikírozással) keletkezett származéka, annak –ndi kicsinyítő képzős alakja. Vö. oktondi, pökhendi.

Érdekes adalék mentené a szót Arany János elbeszélő költeményének, a Buda halálának 9. énekében:

„»Egyszer azonban, kard valamennyi éles,
Igazándi* harctól, locsogó fű véres,
Támad nagy üvöltés; egek elborúlnak,
Dördűlve Hadisten kék nyilai gyúlnak.

*Ami komolyan, serio megy, nem játékból, Országos keletű szó, de az irodalom megvetette: ő tudja, miért. A. J.”

A nyelvtudós költő gyakran alkalmaz lábjegyzetet, itt mintha hallani vélnék némi iróniát. Megvetette, hát nincs. A valódi jobban is hangzik.

A Nyelvművelő kéziszótár (Grétsy–Kemény szerk. Tinta, Budapest 2005) a következőt írja az ‘igazándiból’ alakról: „E korábban inkább csak a népies beszédben előforduló határozószószerű ragos melléknév újabban a művelt köznyelvben és a sajtóban is terjed. Mint stílust színező elemet nem helytelenítjük, de rendszeres használata modoros benyomást kelt, mert finomkodó és terjengős. Helyette általában jobb az ‘igazában’, ‘valójában’. Van ‘igazándibul’ változata is; ez tájnyelvi ízű, a köznyelvben nem fordul elő.”

A legújabb grammatikák szerint azonban az igazándiból jelentés- és funkcióváltáson ment keresztül, ugyanúgy partikulának minősül, ahogy a helyette javasolt szinonim alakok. A Magyar nemzeti szövegtár adatai alapján egyre terjed, sajtóban és szépirodalmi szövegekben egyaránt használják.

Ne tegyék! Nincs valódi jelentéstartalma. Puffasztó töltelék. Óvoda-idéző stíluselem, modoros, finomkodó és terjengős. Antonimája (ellentétes jelentésű szó) sincs. Játszásiból? Netán játékból? Ha én közölni akarok valamit, azt nem játékból teszem. Akkor meg minek? Hogy eltakarja a hiátust, az űrt?

Nyelvelkedésem végén kötelességem idetenni egy rövid adalékot, mert én az iskolában még nem tanultam semmit a módosítószók kategóriájába sorolt partikulákról, a beszélő szubjektivitását kifejező nyelvi elemekről. Radikális elhatárolásukra először csak 1995-ben került sor, Keszler Borbála által. Példáiban az akár, alkalmasint, aztán, ám, bezzeg, csak, csakhogy, de, de hiszen, egyáltalán, elvégre, inkább, is, hiszen, legalább, legfeljebb, már, tulajdonképpen, ugyan szavak fordulnak elő:

„A partikulák csekély jelentéstartalommal rendelkeznek, egyesek szerint csak a szituációból adódik a jelentésük, pragmatikai-kommunikatív indikátorok, általában egy szóra vonatkoznak, mondatrész szerepét nem töltheti be, elhagyhatók a mondatból anélkül, hogy a mondatban szerkezeti hiány keletkezne, semmiféle kérdésre nem válaszolnak, hordozhatnak azonban emocionális tartalmat […]. Árnyaló partikulák: Főként a beszélt nyelvben, és különösen a dialógusokban fordulnak elő. Speciális jelentésük nincsen. Általában egyéb szófaji kategóriákba is beletartoznak, partikulaként való használatuk csak másodlagos. Pragmatikai funkciójuk van. Többletinformációt nyújtanak a mondottakhoz viszonyítva. Árnyalják a mondanivalót, illetve pontosan kijelölik annak pragmatikai funkcióját” (Keszler 1995: 304).

Találtam egy édes képet, talán megerősíti az üzenetemet. A szépséges Seherezádé gyakran megszólalt, ez sokat rontott a megítélésén.  🙂

igazándiból

Ez pedig egy kemény rockos szinonimatár. Meg kell hallgatni! Végeredményképpen…:

Reklámok

14 thoughts on “Igazándiból, brrrrr!

  1. Jaj, jaj, mi legyen most már, én nem bírok leszokni erről a szóról, egész életemben használtam. Ráadásul- te jóó ég-, még szeretem is. :-O

    • 🙂 Jaj, jaj, akkor nincs mese, marad a gyönyörűség. Sajnos nem találkozunk, nem tudok rád mordulni alkalomadtán. De a bogarat beletettem a fülecskédbe!
      Pipulka, nagyon jót mosolyogtam, és külön üdvözöllek 1800. kommentelőmként! 😀

      • Igazándiból én vagyok az 1800. kommentelő?? Na de komolyan? Juhéjjj! Ezennel rögtön ki is vettem a bogárkát a fülecskémből. S hogy rám mordulhass nem csupán virtuálisan, még ez sem egy elveszett ügy míg élünk. Elvégre nem Kamcsatkába kell utaznod érte.

  2. Ezt a szót, -így- én még nem is igazán hallottam a környezetemben, hogy használták volna. Még ez nem is annyira borzolja az idegeimet. Attól vagyok különösen rosszul, mikor a piacon ki van írva: pari, ubi, buri… vagy az éttermek csalogató tábláin a kovi ubi, ubi sal stb. vagy a fiataloknál a cuksi, pöri, talcsi, telcsi, puszcsi, köszike……..brrrrrrrr. Legyek konzervatív/maradi, nem bánom, de ezektől rosszul vagyok:))

    • Orsi, valóban szörnyűek ezek a műbecézések, de ezeket talán kinövi mindenki. Legfeljebb az otthoni “cuncimókusozás ” marad meg, az meg nem rontja más nyelvérzékét. A köznyelvi “édibédi” engem is megvisel. Humorforrásnak viszont kiváló. 🙂

  3. Úgy látom, nem vagyok egyedül a tévé- és rádióbemondók “teljesítménye” miatti elégedetlenkedéssel. Hol vannak a régiek, akik még tudtak és szerettek is szépen beszélni magyarul! Inkább hallgassuk a csöndet, Laci bá! 🙂

  4. Kedves Laci!
    Parázs vita fűszerezte mai reggelinket, miután az asztalnál szárnyra kelt az igazándiból szó. Mivel Mira rögtön tüzet okádott, és gyönyörű,édes fejecskéjéből az “Istenem,milyen primitív népek közé kerültem?” kérdés ugrott elő,persze jól nevelt formában, gondoltam, a legautentikusabb forrásnál védem meg magunkat, azaz Nálad. Mi otthon soha nem használtuk ezt a szót, először tizennégy évesen, az általam akkor éppen imádott -na jó, ezt minősítheted, ha akarod,-Hegedűs D. Géza szájából hallottam, egy interjú közben. Persze rögtön magamévá tettem, ízesnek, viccesnek, bájosnak éreztem. Csak jókedvemben használom, a depresszióhoz igazándiból nem illik a szó. Talán éppen ezért kedvelem annyira. Megértem a pedagógus népnevelési szándékát, de kegyelmet kérek érzelmileg befolyásolt fejem és hibás anyanyelvvel megfertőzött gyermekeim számára!

    Nagy szeretettel üdvözöllek:
    Rita

    • Kedves Rita, először is örömmel üdvözöllek itt, bár a “megbántásiból” leírt hozzászólásod helyett talán szerencsésebb lett volna privát levélben vagy akár személyesen is megbeszélnünk a dolgot.
      A fentiekből talán kiderült, ahogy a nyelvész nem ítélkezik, csak tanulmányoz, a pedagógus sem teszi ezt, azonban felhívja a figyelmet a hibára. Ismétlem, nem ítélkezik. Az már az őt figyelőkön múlik, hogy megfogadják-e tanácsát. Nos, az én gyermekeim általában elfogadják a szakmai véleményemet, valószínűleg addig a pillanatig, amíg egyértelműnek tartják a hozzáértésemet. Pedig ez nálunk sem kötelező! Nagy örömömre a félezernél is több ma is rám figyelő egykori tanítványom hasonlóan gondolja. Ez persze nem menti hirtelenkedő gyermekemet, aki nem tudja magába fojtani a véleményét, és kellő önfegyelem híján bunkó módon viselkedik. Nem mentsége az sem, hogy volt kitől örökölnie az ilyesféle kíméletlenséget. Él bennem a remény, hogy hamar kinövi. Én is azt tettem, bár bizonyos magatartásformákról alkotott véleményem ma is kiül az arcomra. Ilyen például a szemforgató álság, a szeretetlenség. Semmiképpen nem a nyelvhelyességi hibák!
      Így aztán nem értem a kegyelmi kérvényedet. Úgy gondolom, a fiadat sem bántottam soha, pedig most már jócskán akadt közös élményünk, valamint ő viszi el mindig az én gyönyörűségemet. De ez így jó nekik! Miért bántanálak hát Téged? Hibás anyanyelvvel megfertőzött gyermekeid? Ugyan, ezt Te sem gondolhatod komolyan!
      Az említett színészt minősíteni…? Hogy is mondjam, nem hallottam még tőle soha egy összefüggő gondolatsort. Sajnos, ez éppen az elméletemet igazolja. Ettől még lehetne jó színész, de szerintem nem az. Elismerem, amikor eltanultad tőle a szót, igencsak jóképű ifjú lehetett. Homlokra omló szőke haj, tüzesen vibráló szemek. Leveledet olvasva először a névrokon Hegedűs Géza bácsi ugrott be, az ő színesen anekdotázó stílusába nem tudtam beleképzelni az inkriminált nyelvi elemet. Tőle aztán lehetett tanulni! 🙂
      Azért én számítok ám a segítségedre! A munkahelyeden nagy szükség van nyelvművelőkre. Hátha kiábrándulsz a kedvencedből! 😀
      Hasonlóan üdvözöllek: Laci

  5. Visszajelzés: Egyébként, grrr! – Van remény

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s