Rendhagyó tanévnyitó (Nemzeti!)


Befellegzett végre az áldott meleg nyárnak, ideje visszaköltöznöm a szellemi tespedtség hűvös iglujából a rögös nemzeti valóság kusza ösvényeire. Kevésbé döccenős-cikornyásan, de ilyesféle gondolatokkal figyelmeztetett néhány barátom, hogy felhagyhatnék végre a kussolással. Kerekedett is írnivalóm tüstént – ahogy azt egy kommentemben jeleztem –, de azokban a napokban a cudar indulat csókolgatta a homlokomat múzsaként. Viszonylagos jólneveltségem aztán spongya alá rendelte a felböffentett sorokat, tisztelem én annyira a ritka és drága (ritka drága) olvasót, hogy holmi basszomázásokkal nem borzolom a türelmét. Fodrozódik az nélkülem is.

Mindezek után azért erősen hígítva szivárogtatok a monitorotokra egy keveset a bennem felgyűlt toxinokból. Igen, az utóbbi két év oktatáspolitikája okozta jelenlegi káosz sütötte ki bennem az olvadóbiztosítékot. És könyörgöm, most a tündéri kormánypárti barátaim és ismerőseim ne vádoljanak meg holmi ellenzéki fröcskölődéssel! Olyan mindegy nekem, hogy ki a gazda! Persze az országban.

De az iskolával más a helyzet. A nagy államosítási nekibuzdulásban azoknak a véleménye veszik el, akikről szólnia kell az oktatásnak. Kit érdekel a gyerek véleménye? Meg a szülőké? Tényleg, kié a gyerek? Pedig a gyerek a legfontosabb! Ady szavaival: “A gyermek az elevenség, az öröm, a jövőbe ható ígéret, a bilincsbe nem vert ember, az igazán igaz isten.”(Petőfi nem alkuszik)

Kit érdekel a pedagógus véleménye? Legyenek janicsárok! A kívülállók meg vannak győződve, hogy boldogok a hatalmas fizetésemelés miatt. A bloglistámon két középiskolai tanár minapi bejegyzését érdemes elolvasni. (Gofri, Izabella Jones) Borzasztó, a legjobbak el fognak menekülni! A pénzre pedig térjünk vissza úgy két hónap múlva, nagyon fogtok csodálkozni. Asszonkám például az emelés dacára öt számjegyű összeggel kevesebbet kap majd, hiszen elvették a pótlékait, a cafetériát, nem számít a szakvizsga, a három diploma, egy kalapba esik vissza mindenki, aztán jelentkezhet minősítésre, készíthet portfóliót, 37 éves szakmai gyakorlattal vizsgázhat huszonéves dilettánsok előtt. A másodállását (félállásban egy másik kerületben gyermekek beszédszintjét vizsgálja, és a terápiára tesz javaslatot) pedig nem folytathatja a 32 órás kötelező készültségi jelenlét miatt. Az eddig minden közmunkából kimaradó, túlélniamainapot-pedagógus persze jól jár, egy szintre kerül a szekeret húzókkal. Kontraszelekció a javából, drakulálok!

Kit érdekel az eddig minden szempontból egy személyben felelős igazgató (pardon, intézményvezető) véleménye? Már nem munkáltató, diszpécserré degradálták. Ahogy Kósa úr fogalmazott a neki rendelt másik debreceni tanévnyitón: igenist kell mondania minden parancsra. Janicsáraga. A debreceni elöljáró azon tételét, miszerint a jó diák verés hatására teljesít jól, most hagyjuk!

Kit érdekel az eddigi fenntartó, a helyi önkormányzat véleménye? Az csak az épületet gondozza, fizesse a közműveket!

A helyiérdekű döntéseket is a legfőbb mindentudó hozza, a nagytiszteletű miniszter meg az öntudatos államtitkár asszony (egy kollégám szerint púdernagyi), aki képtelen hibázni, felajánlása szerint baki esetén meg is vesszőzhetnénk. A két főbáb kezéből pedig egy fantomhálózat ágazik szét szerte a tankerületekre bontott országban, mindegyik élén egy politikai döntéssel odaemelt, de az ott tanítók számára ismeretlen vezető. Fogalma nincs a helyi értékekről, eredményekről, gondokról, hagyományokról. Csinos, mi?

Kortárs kedvencem, Parti Nagy Lajos sokkal jobban megírta, nem állom meg, hogy ideemeljem:

„Azt mondja Debrecenben Hoffmann Rózsa az 1018. magyar nemzeti tanévnyitón – mert számszerint ennyi volt eddig, se több, se kevesebb -, hogy „az igazgatók kinevezésének miniszteri szintre emelése a tanártársadalom egészének korábbinál sokkal nagyobb megbecsülését szimbolizálja, akárcsak a felálló Nemzeti Pedagógus Kar”. Így becsül meg az Orbán-rezsim, kedves tanártársadalom, nem kell a saját közügyeiddel fáradnod, honnan is tudnád odalent, ki legyen a te igazgatód? Elég, ha mi tudjuk helyetted. Azzal is megbecsülünk, hogy a megkérdezésed nélkül beléptetünk a magyar Nemzeti Pedagógus Karba, magyar szoknyád, magyar pórázod hosszát egy kézből szabályozzuk, melyet a szeretet és a bizalom vezérel. Cserébe annyi a dolgod, hogy leadd, amit előírunk, s ne engedd beszivárogni az iskolákba az ellenállást. Se a magadét, se a diákét, se a tuggyukkikét. Annyira megbecsülünk, hogy megemeltük a fizetésed, ha szerencséd van, nem fogsz kevesebbet keresni több munkával. Annyira megbecsülünk, hogy készen kapod a magyar tananyagot, a magyar tankönyvet, a magyar iskolarendőrt, beosztjuk helyetted a magyar napodat, a magyar széked megfújnánk, ha volna szék elég. Mi ez, ha nem szimbólum, nem is egy, de egy föltétlenül: azt csinálunk veled, amit akarunk, veled is, a szülő-alattvalókkal is, akiknek jogaik immár nincsenek, csak felelősségük, hiszen, ahogy Balog miniszter fogalmaz, „a család nem megrendelőként van jelen ebben a folyamatban”. Naná, megrendelő egy van, az orbánállam, aki rádklikkel újra és újra. Hogy magadra csukod a tanterem ajtaját? Csukjad csak, abból látjuk, hogy titkolnivalód van. Úgyhogy szépen szigeteld el az elenyésző kisebbségedet, ne az esetleges apró hibákat nézd, hanem a jó oldalt, ha már ott állsz, azért, ha még nem, azért.”

 

Hej, Rózsa néni, Rózsa néni! Hogyan pattant ki az öntudatos fejecskédből, hogy megnyisd az 1018. tanévnyitót? De ha 1118.-at akartál mondani a honfoglalás egykor tanult évszámából kikalkulálva, akkor is eszeveszett baromság!

Hogy a bejegyzésemet mégis vidám reménnyel fejezem be, „a jó oldalt nézem”, nemcsak parancsra, azt is Rózsa nénihez kötöm, illetve egy párhuzamhoz kettőnk között. A főnéninek ugyanis tegnap kellett volna celebrálnia egy tanévnyitón az ország valamely kijelölt csücskében, a rosseb tudja, hol. A nagysasszony azonban tegnap nem ért rá egyéb teendői miatt, ezért az ünnepélyt mára halasztották, akárcsak én e bejegyzés megírását. Jól tettük! Ha tegnap írom, keserű a vége is.

Történt, hogy hétfőn kellett átvennem az új lábamat. Ne vágjak föl, végtagprotézisemet. A Szent László Gimnázium előtt, parkoltam, előttem üldögéltek a fal kőpárkányán a kirajzó gimnazisták, élvezték a kora szeptemberi napsütést, és persze vígan pöfékelték a cigarettáikat, jelezvén a világnak hogy már majdnem felnőttek. Értelem és jókedv sugárzott belőlük, a szívem egyszeriben átmelegedett.

Hamar végeztem, így felvettem asszonkámat a munkahelyén, hogy elvigyem a fogorvosához, ne kelljen végigbumliznia a fővároson. Hja, asszonkámnak nem jó egy mezei fogorvos, neki a Budagyöngyénél magánpraxist folytató doki kell, gazdagék tudnak élni. Szép is a mosolya! 🙂

A városon oda-vissza végigaraszolva lestem a járókelőket, mindenfelé diákok kolbászoltak, ragyogott a fehér ingük és az életvidám mosolyuk. Jól van! Nem lesz belőlük droid, akármi szellők fújnak. És ott vannak mellettük a jó tanárok, kedves kollégáim aggódó szeretettel, életpéldával, humorral, őszinteséggel. Olykor hibákkal. Sokan vannak! Most fújnak ugyan, sajnos félnek, de teszik a dolgukat. Van remény!

Reklámok

11 thoughts on “Rendhagyó tanévnyitó (Nemzeti!)

  1. “És ott vannak mellettük a jó tanárok, kedves kollégáim aggódó szeretettel, életpéldával, humorral, őszinteséggel. Olykor hibákkal. Sokan vannak! Most fújnak ugyan, sajnos félnek, de teszik a dolgukat. Van remény!” Köszönöm Laci a bátorítást! Az én szívem is átmelegedett e sorok olvasása közben…Nem kis örömet szerzett bejegyzésednek ez az utolsó pár mondata, szerintem sokunk számára. Puszi! Sz*r világ van egy kicsinkét… “de jó túlélő a magyar”! Asszonkád gyönyörűséges mosolya “fényeskedjék” neked nagyon sokáig! 🙂 Jó egészséget és sok sikert az új lábacskához!

  2. laci-bá,nagyon jó írás, örülök ,hogy ilyen jó fogalmazó emberek vannak ebben az Országban .kár ,hogy nem tudok ilyen jól írni pedig sokan azt mondják : én is elég okos vagyok.a világ azonban nagyon gyorsan változik,”és nem az okos emberek lesznek a túlélők ,hanem akik jobban tudnak alkalmazkodni a körülményekhez” (ismeretlen szerző).

    • Köszönöm, ismeretlen Szerző, üdvözöllek itt! Az alkalmazkodni tudás bizony fontos, de nem pótolja a kommunikációs képességeket, amelyek bizonyos szakmákban elengedhetetlenek. Gondolok itt az “írás- és beszédtudatlan” televíziósokra. Alig van kivétel. A magyartanárnak is tudnia kell a nyelvvel bánni. Azonban itt is sok a selejt. 🙂

      • Az nem olyan baj szerintem ha sok a selejt ,csak tudja magáról ,hogy az adott szakmában ő gyenge.Nekem a középiskolában négy magyartanárom volt ,minden évben más . Negyedikben jött egy nyolc nyelven beszélő ,56-ban még külföldi egyetemen tanító tanár (aztán lefokozták gimnáziumi tanárrá) .
        Aztán ketteskével valahogy átcsúsztatott a nyelvtan érettségin . Azért gyöngeségeik ellenére, mind a négy tanáromat szerettem valamilyen tulajdonságáért . Ő,az utolsó még engem is szeretett,de állítólag csak azért mert engem egyetlen más tanárom sem szeretett az iskolában .

  3. A mai, helyi újságban olvastam, egyből eszembe jutott a Te írásod Laci bá’, ez is érzékelteti ezt a botrányos intézkedéseket, amit hoztak most az okosok…FELHÁBORÍTÓ!
    Az olvasói levelet szó szerint írom le.

    ” 22=26?

    -Jól meggondoltad kislányom? – kérdezném, ha egy 2. osztályos kislány azt állítaná, hogy 26 nem több, mint 22. De mit mondjak, ha ezt egy hatvanas éveiben járó diplomás hölgy teszi?
    Márpedig ez történt augusztus 31-én, amikor Hoffmann Rózsa államtitkár asszony az egyik televíziós csatornának nyilatkozva azt állította, hogy a pedagógusok munkaterhei nem növekedtek az életpályamodellel, csupán a munkaidejük átszervezésére került sor. A valóságban azonban, mint közismert, az eddigi 22 óra helyett 26 tanórát vagy egyéb foglalkozást is előírhatnak (és elő is írnak) a pedagógusoknak, plusz még heti 6 óra ingyen helyettesítésre is kötelezhetőek. És erre még fel is kell készülniük. Egyszóval az államtitkár asszony nem mondott igazat. Tette ezt szemrebbenés nélkül, mosolyogva, miközben a képernyők előtt több tízezer pedagógus minimum a fogát szívta ekkora arcátlanság láttán.
    Kiket akart ezzel megtéveszteni? A pedagógusokat nem tudta, azok – legalább a százas számkörben – tudnak számolni. Vagy a társadalom többi rétegét akarta hergelni a pedagógusok ellen? (Oszd meg és uralkodj!)
    Pár éve egy politikus beismert, hogy hazudott népének. Vajon államtitkár asszonyban van-e annyi erkölcsi erő (erkölcstan 5. o.!) hogy ő is beismeri? Vagy úgy gondolja, hogy majd a 2/3 megszavazza, hogy 22=26? ”
    (Fórián József, Álmosd)

    • Köszönöm a kiegészítést, Orsi! Nem fogja elismerni a hibát, a pártjának csak a neve “keresztény-“. Én is idézek egy oktatáskutatót, Radó Pétert:
      ” Ha az oktatásirányítók elveszítik a kapcsolatukat a valósággal, akkor arról beszélnek, amit látni szeretnének, és nem arról, ami van. A jelenlegi rendszerből mindenfajta visszacsatolás hiányzik, el tudom képzelni, hogy a Szalay utcában valaki problémamentesnek látja az iskolák világát. Ez egy virtuális valóság. Erre rakódik rá a tipikus fideszes kommunikáció, ami arról szól, hogy ha problémával szembesítenek minket, akkor elkezdjük sokszor, egyszerű szavakkal ismételgetni a helyzet ellenkezőjét. Amikor mindent államosítanak, az államtitkár sokszor elmondja, hogy milyen sokszínű az iskolarendszer. Amikor káosz van, akkor az államtitkár sokszor elmondja, hogy mekkora rend van.”
      (http://nol.hu/belfold/a_gyerekek_teljesitmenyenek_dramai_romlasa_varhato)
      Megfontolandó!

  4. Elolvastam ma is, ugyanúgy tetszik az írásod Laci bá’, mint tegnap.
    Bennem is sok érzés kavarog, nem túl jók.
    Naponta beszélgetünk ezekről a dolgokról az oviban, most éppen benneteket, tanítókat, tanárokat érintenek jobban a szörnyűséges változások, de már érezzük a “remek” újítások szelét mi is… elkeserítő…

    • Köszönöm, Jenever! Arra figyelni kell, hogy a kollégák ne ugorjanak egymásnak, nem árt egy erre figyelő vezéregyéniség. A csöppségek között pedig jó, ők ebből nem érezhetnek semmit. Elmúlik…:-)

  5. laci bá’, csak egy egész pici gondom van azzal, hogy elmúlik. Ebben nem kételkedem. De addig! Tesz annyit a normális ellen, hogy sokszoros idő kelljen, míg helyrerázódik.
    És ez igaz másutt is.
    Amit nem igazán értek, az személyes vélemény. A mostanában gyakran felemlegetett asszonyság a kezdet kezdetén szimpatikus, sőt, normális volt. (A mostani józanabb hang, korábbi oktatási miniszter meg akkoriban volt meggondolatlanabb.)
    A szóvivő asszonyság legalább a kezdetekkor sem volt okosabb, mint a mostani megnyilvánulásai. Őt akkor is, most is hasonlóan tudom látni.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s