Ima – virágvasárnap alkonyán


Az idei nagyhéten vitába szállok a költőfejedelem forradalmi hevületű soraival.

„Pálmák napján nem csöndes szamárhát kell,
De tűzszekér égig robogva.”
/Ady Endre: Az izgága Jézusok/

De, azaz nem! Nem kell tűzszekér és kardcsörtetés, harci paripák hörgő fújása! Csöndes szamárhát kell meg a pálmalengetés sóhajtást idéző zaja! Ezt csak az hallhatja, aki figyel a belső hangjaira. Én sem jártatom a lepénylesőmet sokat, igyekszem figyelni, verseket olvasok, klasszikus zenét hallgatok. Zelk Zoltán halálos betegen írt  haiku rövidségű háromsorosát vallom, bár még talán korainak tűnhet:

Mert így igaz
Barátaim azt hiszik, hogy fekszem,
nem tudják, már járni tanulok
megadóan, Isten oldalán.

Találtam egy verset, érdekes megragadása az utolsó nagyböjti vasárnapnak, megmarkolta a szívemet, töprengenem kell rajta, tartsatok velem!

virágvasárnap

Jókai Anna: Ima – virágvasárnap alkonyán
Istenem.
Az az alkony.
A földbe döngölt örökzöldek.
A már üres úton horpadt pléhdobozok zörögnek.
Hasadt nejlonzacskók a bokrokon fennakadva.
Köpésbe ragadt csikkek a taposott fűben.
Istenem.
Ez a piszkos alkony
a hamis csillogású nappal után –
Mert semmi sem volt a híg fényben valódi:
sem a csődület, sem az ujjongás,
sem az integető pálmaágak
sem a fejhangon intonált hozsanna.
Egy álságos jelenet mozgatott bábjai voltunk.
Nem itt dőlt el a sorsunk.
Istenem.
Alkony van.
Kivérzett eufória.
A tömeg berekedt.
Vedel, zabál:
Vacsorál.
A Tévé elé ül.
Új üvöltésre készül.
A „feszítsd meg” élvezetesebb.
A kereszthalál érdekesebb.
Istenem.
A nagypéntek a valóság.
Nem csap be engem.
A virágvasárnap illúzióját
engedd elfelednem.

Reklámok

3 thoughts on “Ima – virágvasárnap alkonyán

    • Én is töprengek a versen… Jól esett kicsit “lecsendesedni”, megpihenni nálad. Hoztam valamit, egy idézetet a vasárnapi evangéliumból, Horváth tisztelendő úr szavait, amit erről az időszakról oly szépen megfogalmazott: “Ez a halál nem csupán a római századosban ébreszt hitet, hanem bennünk is. Igen, megszülethet bennünk a hit, ha a megfeszített Isten keresztje mellé nem csak odaképzeljük, hanem odaállítjuk a magunk keresztjét, megfeszített emberségünk keresztjét. A keresztútját járó ember tehát valóban a hit útját járja. Ezért mondom, hogy életem és mindannyiunk élete keresztút, amelynek állomásai a hit újabb és újabb szintjét jelentik. Kereszt nélkül nem jutunk előbbre a hit útján. Kereszt nélkül nem jutunk előbbre, nem jutunk sehová.” 🙂

    • [junik](#12052925): Én köszönöm, mindig üdítő örömfröccs, ha erre jársz! 🙂
      [ani](#12053079): Hálásan köszönöm a kiegészítő lelki elemózsiát! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s