Mosolyt kínáló blog


mosolyblog

Sokféle fordítást láttam, én ezt a tárgyi bővítménnyel ellátott jelzős szerkezetet gondolom a legalkalmasabb címnek. Paloma Negrától kaptam, elismerő szavaival együtt („Lacibának, aki nagyszerű gondolatait a szél szárnyán repíti,
míg mi vitorlások megpróbáljuk befogni azokat.”) szívből köszönöm neki a cirill betűs képecskét, melyen a popsiját felém villantó kismedvegy szemez a hatalmas szmájlinapocskával! A használati utasítás így szól:
A díjjal a következő teendők járnak:
– megköszönjük,
– kirakjuk,
– írunk magunkról 3 dolgot,
– továbbadjuk 4 bloggernek.

No, itt egy picit megtorpant bennem a kedves szavak okozta kéjes bizsergés. A jelölgetős, továbbküldős, láncot építő akciók felhívásai nálam mindig azonnal a kukában végezték, bízvást mondhatják tehát unatkozó kárálók, hogy el is került eddig a jószerencse. Ezzel persze vitatkoznék, bár valóban nem hullott az ölembe soha semmi materiális nyeremény. (Na jó, néhány tízezres a pókerben…) Annál több lelki…!
De ez itt egy jópofa projekt! Az imént jó három órán keresztül tekergettem az egérrollert az eddig teleírt 246 oldalas dokumentumomban. Megérdemli a blogom ezt a díjat? Lehet, hogy nagyképűnek tűnök, de a bejegyzéseim zömét büszkén végigvigyorogtam. Még a morgolódósokat is! Tulajdonképpen ugyanezt mondták sokan eddig is. Persze egy-egy posztnál gyűlt a könny is. De hisz ilyen az életünk! És attól lehet valaki boldog vagy boldogtalan, hogy milyen arányban tudja megélni a „bércre hág és völgybe száll” ambivalenciáját. Sok-sok barátommal mindig a mosolyt hirdettem. „Ha mosoly van, minden van.” Ars poeticát fogalmaztam: „Ridere necesse est!” Forradalmi jelszót hímeztem a zászlómra (lászlómra): „Nem hörögve, röhögve!”
A Jóisten a legkitűnőbb kabarészerző, ezzel persze bünteti a humortalan, lakájlelkű percemberkéket.
Nos, az első három követelmény megvolt, köszönet és kirakás pipálva. Folyamatosan magamról beszélek, már magamnak is sok vagyok néha. Nemcsak kilóra, csacsogva kibuggyanó érzelmekre gondolva is.
De mi legyen az utolsóval? Kinek küldjem? Néhány barátom már megkapta, nekik nyilván nem kell. A tekintélyes linklistám blogtulajdonosai közül senki sem búval aszott (nem félreérteni, Ómagyar Mária-siralom: „Sirolmol sepedik,
/Búol oszuk, epedek.”), nagyokat tudok nevetni az írásaikon. Van persze olyan, aki nem is olvas engem, plátói a szerelmünk. Akadhat, aki országos gondjai miatt nem szarakodik majd az orosz medvémmel. (Höhöhö, magyarítva szarik rám! – bocs) És aki kimarad? De rossz az!
Egy életem, egy halálom, főleg a vezérmotívum okán nekik küldöm:
–   Részeg Szamár rengeteg bölcs és filozofikus posztja közt rendre találni olyat, amelytől felborulok a röhögéstől: élethalálharca Ülő Bikával, a hosszú sétálóbottal, most épp a kerti törpéitől nyerítettem. Az is komolyan mosolyogtató, hogy egy évig Csacsinszkinek hittem…
–   Thia, a másik kezdeti „bloganyám”, aki mindig képes Karinthy Frigyes-i helyzetkomikumokba keveredni, és erről elsöprő temperamentummal közöl híradást…
–  Csipkepitty fanyar, önmarcangoló humora, szófűzése engem lehengerel…
–   Hosszu, akire itt kiteszem a macskakörmöt…

Jaj, kimaradt Jazoli, aki tettestársam a mosoly lételemmé emelésében; Junik, aki a mosoly mellett az ölelésnek is nagykövete; Jenever, aki csodás képeivel, és idézeteivel nap mint nap elkápráztat; Perenne a vidám életigenlésével; Gittabry, aki továbbra is odavarázsol a zselici lankák közé; Nezsike, a megtestesült szeretet; Taxina, az új szerzemény, akinél nagyon jól érzem magam; Aliz, Ani, Chanson, Bluemoon, Lenszirom, a kommentguru Bélla… Anyus, akit én továbbra is olvasok. Ugye nem sértettelek meg benneteket! 🙂

Reklámok

16 thoughts on “Mosolyt kínáló blog

  1. Nagyon rendes vagy.
    Lassan mindenkit elhappoltok jelölésem útjából, egyre kevesebb lelkifurdalással folytatom a boldog nem-továbbítást. És továbbra is mentegetem ezt az eljárást, hiszen valóban ügyetlen vagyok, és már a jelöltjeimet amúgy is bevontátok.
    🙂

    • [stali](#11986466): Kérlek, ne neheztelj rám! Engem megtisztel, hogy itt tulajdonképpen leteszed a voksodat, örülök, hogy közösek a kedvenceink! :-)))

    • [laciba59](#11986516): Hát nagyon szépen köszönöm! A jelölés okát külön is!:-) Akkor lássuk a medvét – nálam!

    • Lacibá, dehogy neheztelek!
      Köszönettel tartozom, hogy helyettem is “dolgoztok”, miközben nekem elegendő a semmit cselekednem. No meg élvezettel olvasgatnom.

    • Nagyon-nagyon köszönöm! Na de macskakörmöt? Énreám? Hát miért?
      A poszt címe a felirat fordítása? (Bocs, de szláv nyelveket nem beszélek :))
      A Jóistennek hülyébb humora van, mint a Monty Pythonnak, de nem ez most a lényeg.

    • [stali](#11988497): Örülök! 🙂
      [ Paloma Negra](#11989184): ?
      [hosszu](#11990559): Jaj, ne haragudj érte, nem egyenlőségjelnek szántam, sőt! A humorotok hasonló jellege mellett teljesen más embernek képzellek benneteket. Amit Csipkéről írtam, az szerintem közös… 🙂
      A felirat pontos fordítása: blog, amely ad mosolyt. (Én még tanultam oroszt, höhöhö.)
      Köszi az utolsó mondatot! 🙂

    • [laciba59](#11991515): Dehogy haragszom, csak nem esett le egyből, hogy mi van. De akkor köszönöm szépen a jellemzést! 🙂 (És a fordítást is)

    • Ha lenne cirill betűs billentyűzetem, ideírnám neked azt a kis dalocskát, amit még én is tanultam oroszból, kb.: Bugy szvegdá bugyet szónce… (Le vagyok maradva a jelenkor transzliterálási előírásaiból). :))
      Köszönöm, hogy megemlítettél!

    • Szolnyicskij krug, nyeba vakrug … 🙂
      Egy hét után csak rávettem magam, hogy ideírjam, hálás vagyok az említésért és bár csak csendben, de minden nap itt vagyok!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s