Egy év elmúlt

Ahogy leírtam a címet, rögtön bevillant egy újabb Bródy-szöveg (azaz szörényibródy), melyre a hetvenes évek elején a fülledt házibulikon lassúztunk. „ …Szoríts meg jól, ha engem kívánsz! Addig szeress, amíg látsz!”
Huhh, de jó volt! Újra meghallgatni is. Ideteszem, ismerjék meg az ifjak is, Koncz Zsuzsa örök:

szülinap

Ahogy már tegnap említettem, kerek egy éve pufogtam világgá ezen az oldalon, hogy mi a másik oka a csatlakozásomnak a blogírók népes táborához. Megmosolyogtató, a statisztikám szerint harmincöt olvasója volt a bejegyzésnek. Hiába, az első nyöszörgő lélegzetvételek a csecsemő ciceróknál sem vonzanak tömeget!
Aztán persze – hála Nektek – beindult az üzlet. Kezdetben szinte minden hétköznap írtam valamit, általában jó bő lére eresztve. Emlékszem, Jazoli, egyik profiltestvérem egyszer szinte könyörgött, hogy irgalmazzak, nem bír folyamatosan követni. Mivel én is egyre többet „ismerkedtem”, nem volt nehéz teljesíteni a kérést. A blogszerkesztőm szerint 129 bejegyzésem született, melyeket 1248 komment követett. Ebben nincs benne a freeblog-cunami során megsemmisült, de azért megmentett körülbelül 200 komment száma.
Félre az öntömjénnel, inkább az ismeretlenből segítővé, sőt, baráttá váló törzsolvasóimat szeretném hálásan megsüvegelni legalább egy említéssel:
Akik külön ajánlást is írtak a posztjukban: Thia (a gyönyörű lányát is rám merte bízni), Junik, Szittyazoli (hol vagy, öcsém?), Alexaco (hogy hiányzik!)
Akik kiírtak a listájukra és/vagy rendszeresen kommenteltek: Anyus (ő volt az ezredik 😦 ), Gittabry, Nezsike (rég láttalak itt), Vadliba, Ani, Stali (Te voltál talán az első…), La Paloma Negra, Perenne, Jenever, Hosszu, Aliz2, Bluemoon; a „friss húsok”: Chanson, Csipkepitty, Taxina, M-anyo
Udvariasságból a férfiak a végén: Részeg Szamár, Jazoli, Balogh Tibor, még Bélla is… Remélem, nem hagytam ki senkit!
Köszönöm a rengeteg ajándékot! 🙂
A fenti torta a hölgyeké, a fiúkkal itt nézünk körül:


piák

Az utolsó hónap nehéz volt. Majdnem becsuktam a meseboltot…


Mesebolt! Majdnem egyidősek vagyunk. 1957-ben jelent meg Gazdag Erzsi színes illusztrációkkal díszített verseskönyve. Kívülről fújtam minden versszakát, édesanyám mesélte, hogy másfél évesen a zománcozott pléh retrobilin ültem, hol voltak még a meleg, csiricsáré, karosszékhez hasonló edények, a bordáim kilátszottak (höhöhö, ma meg…), hullámos aranyhajam a vállamra omlott (höhöhö, ma meg…), és hadonászva fennhangon szavaltam, hogy „kémény száján füstgyerek…”(höhöhö, ma meg…). Innen a költészet szeretete? Bizony, innen is.
A kötetet aztán mindkét lányom rongyosra olvasta, a verseket ők is fújták. Valószínűleg halhatatlan, ahogy Weöres pontosan látta. Ma sem tudok a költészetről remekebb összefoglalást az alábbinál:

mesebolt1

( A képet Jenever blogjából oroztam, köszönöm!)

Gazdag Erzsi: Mesebolt

Volt egyszer egy mesebolt,
abban minden mese volt.
Fiókjában törpék ültek,
vízilányok hegedültek.

Öreganyók szőttek-fontak,
apró manók táncba fogtak.
Kaszás pók varrt az ablakban,
lidérc ugrált az udvarban.

A lámpában ecet égett.
Az egylábú kettőt lépett.
Cégére egy tündér volt.
…Ilyen volt a mesebolt.

Reklámok