Nyuggerdal

A tavalyi gyönyörű évem kicsit mozgalmasan zárult, következésképpen így kezdődött a reményteli új is. A szapora elmúlt, az eltört fogam is megreparálva. Mégsem vagyok harapós, csak kicsit rezignált, riadt és tanácstalan. Nincs kedvem írni, olvasni is csak irodalmat. Rám is fér, höhöhö.
Szerencsére Eddi, Míra lányom barátja a fa alá rejtette Bródy János friss albumát valamint Presser Parti Nagy Lajos verseire írt Rutinglitang című izgalmas CD-jét. Van mit hallgatni.
A hipertehetséges mandineres ifjú dobray szerint Bródy manapság már ciki. („…a baloldali civil tüntetések Pataky Attilája”!!!)  Az ész megáll! 😦
Igen, a szerencsétlen okostojásnak fogalma sincs a hatvanas-hetvenes évek hangulatáról, a dalszövegeket vagy azok hatását nem ismerheti. Pont ezt a szertelen szerénytelenséget mosolyogja meg az idősödő KÖLTŐ az alábbi dalában. Na meg magát. Az öreg Akelát, aki tudja, hogy előbb-utóbb elvéti az ugrást, de addig a szava hiteles, tehát hat. Intelligencia! De sok közszereplőnél érzem a hiányát. A felelősség az enyém is. Ha nem is tanítottam, de voksoltam rá. Jaj!
Ideteszem tehát ezt a dalt, mert elképesztően rólam szól, s ez felvidít. Igaz, én még nem utazom ingyen, talán ezért a második strófa első szavának két mássalhangzóját pajkosan-vehemensen kicserélném. Gyanítom, eredetileg így született. De a magyar nyelv csodákra képes! :-)))


Nyuggerdal
( 2011 Az Illés szekerén)

Hát mit tagadjam, rezignált nyugger vagyok
És örülni kell már annak is, hogy a szívem még dobog
De jólesik, ha úgy érzem, hogy van, aki még szeret
Ne mondd azt, hogy nekem már nem lehet

Kiszabott gyorsan teltek az évek, s az idő most is rohan
Csodálkozom, hogy még mindig élek és tolom itt neked magam
S ha néha még egy angyal – hmm – meglátogat
Ne mondd azt, hogy nekem már nem szabad

Jól áll még a gitár, de már csak lazán markolom
És tud még örömet szerezni, ha jól behangolom
És egyre jobban hatnak rám az érzelmes dalok
Nincs miért szégyenkeznem – nyugger vagyok

Én jól emlékszem, milyen volt az a régi maszkabál
És ezt is, ami most van, mintha láttam volna már
Hát bocsásd meg, ha néha még az indulat elragad
És ne mondd azt, hogy nekem már nem szabad

tudom, hogy
Minket már leírtak rég a tévén hirdetők
De a fészbukon még megtalálnak óh, a régi nők
S ha választok, hát meggondolom, hogy kiket lájkolok
Nincs miért szégyenkeznem – nyugger vagyok

S ha alkalmanként összejön még a baráti társaság
Sírva-nevetve meséljük újra kalandjaink sorát
És mindig van, ki dédelget még újabb terveket
Hát ne mondd azt, hogy nekem már nem lehet

hiszen
Jól áll még a kezemben, bár csak lazán markolom
És tud még örömet szerezni, ha jól behangolom
Filléres emlékeim megőrzik a dallamok
Nincs miért szégyenkeznem – nyugger vagyok

S ha meghalok, hát mennybe visznek majd az angyalok
Nincs miért szégyenkeznem – nyugger vagyok

Reklámok