Utóirat


A tegnapi születésnapi köszöntőmbe végül Tandori-verset nem is tettem, így is elég hosszúra sikeredett. Most pótolom a mulasztást. De, mivel szóba hoztam az eszmélésem hajnalát, egy olyan ember tanulmányával körítem, akinek ebben döntő szerepet tulajdonítok.

az ének varázsa

Elsősorban az irodalmat kedvelő és  értő egykori és mai tanítványaimnak ajánlom az én Mesterem, Jelenits István piarista tanár, teológus, filozófus, író gondolatait. Először az Új Ember katolikus hetilapban jelent meg 1978-ban, de szerepel a szerző Az ének varázsa című kötetében is. Mivel a neten nem található, kezdem a pötyögő hiánypótlást. Remélem, sokak örömére!

A „nyitott mű”…

1973-ban jelent meg Tandori Dezső Egy talált tárgy megtisztítása című kötete. Abban olvasható – több hasonló költemény között – a következő négysoros vers:

Horror

akkor inkább

el

gat-getek

Rémületemben

Nem, nincs szó nyomdahibáról: a kötetben ugyanezek a szavak  s ugyanebben a sorrendben szerepelnek. Vers ez? – kérdezik sokan. Mások meg azt mondják: Velem ne tréfáljanak! Polgárpukkasztás? A kialakult szokványok fölrobbantása, hetyke elutasítása? Vagyis antiköltészet? Talán több annál!

Nemrégiben Umberto Eco írt érdekes tanulmányokat „a nyitott mű” esztétikájáról (Budapest, 1976). Ő hívta föl a figyelmet arra, hogy zenében, képzőművészetben és irodalomban egyaránt jelentkezik egy olyan alkotómódszer, amely nem kész műveket ad a közönség elé, hanem fölszólítja a műélvezőt, hogy vegyen részt az alkotás folyamatában: fejezze be a művet.

Tandori versének a szövegét is ki kell egészíteni. Elsősorban egy igével, amelynek adott az igekötője (az el-), s a gyakorító képzős, egyes szám első személyű végződése (gat-getek). Például így: „elolvasgatok, elhegedülgetek”. Vegyük csak szemügyre így a verset! Egyszeriben hallatlanul pontosnak, kifejezőnek fogjuk találni, s utat is lelünk további kiegészítéséhez. Az el- igekötőnek egyik közismert jelentésmódosító funkciója, hogy érzékeltetni tudja az igével kifejezett cselekvés céltalanságát, azt, hogy a cselekvés elsősorban időtöltésre, sőt az idő agyonütésére való („majd eljátszik a gyerek; addig is elbeszélgetünk stb.”) Ezt a jelentéstartalmat erősíti a gyakorító képző is: aki olvasgat, hegedülget, az tétován, félszívvel cselekszik.

A négysorosunk címe: Horror, vagyis „rémület, megdöbbenés”. Írásjelek nincsenek a szövegben, de a negyedik sor nagybetűvel kezdődik, az első viszont kicsivel. Gyaníthatóan azért, mert az az első sor nem mondatkezdet, hanem folytatása egy ki nem mondott szakasznak, amely a rémületről számolna be. „Moziba indultam, de a kapuban ott ült a hétfejű sárkány. Visszafordultam hát: akkor inkább…”, s az utolsó sor visszajátssza a címben fölvillantott megdöbbenést: „Rémületemben”.

Tovább költjük, a magunk módján befejezzük azt, amit a költő megírt? De miért bízza ránk a hiányzó szavak behelyettesítését? (Hiszen a megírt, s nem a kihagyott sorok száma szerint fizetik!) Mert azt akarja, hogy saját életünk tapasztalatait helyettesítsük a versébe, hogy míg rejtjelezett üzenetén eltűnődünk, magunkra eszméljünk, saját rémületünkre, pótcselekvéseinkre, amelyekkel agyonütjük a drága időt, ahelyett, hogy erőt vennénk a horroron.

Nyitott mű? Minden igazi műalkotás az! Azzal az igénnyel lép elénk, hogy ne csak olvassuk, élvezzük, tudomásul vegyük, hanem „szívjuk mellre”, vonatkoztassuk magunkra. A Biblia egészen különösen nyitott mű, Jézus példabeszédei egyenesen rólunk szólnak, csak meg kell keresnünk bennük azt a szereplőt, akiben magunkra ismerhetünk. S ha némely mai költő ilyen gorombán akar rávenni arra, hogy védettségünkből kilépjünk, s legalább önmagunk előtt, „félhangosan” kimondjunk valamit abból, ami a szívünkben rejtőzik, bizonyára azért teszi, mert eluralkodott bennünk, olvasókban valami fogyasztói gőg és tunyaság. Az pedig a legnagyobb bűn, amit az olvasó ember elkövethet, s hagyományos eszközökkel szinte orvosolhatatlan.

Reklámok

10 thoughts on “Utóirat

  1. Már akkor este is olvastalak. És nagyon jólesett. Csak visszafogtam magam, nem akartam újfent első lenni. Hát eddig bírtam.:) Újra mondom, nagyon jólesett. “Agyonütjük az időt…”. Igen. Tartalmas beszélgetések, valódi szembenézések helyett sokszor szinte belemenekülünk dolgokba. Nem is mindig tudatosan.
    Nem tudom szabad-e kérni, de nagyon szívesen olvasnék sok ilyet Tőled!
    Szóval: köszönöm.

  2. Visszajelzés: Műfordítva | Van remény

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s