Milyen jó lenne…


Olvasmánynak ajánlom kudarcos düh tünetegyüttes esetére (magamnak is, bár most már egyre kevésbé van rá szükségem, elég sokszor mondtam el), szokásos adagja a felnőtteknek: napi egy elolvasás éhgyomorra, amíg be nem épül. Mellékhatásról nem tudok. 🙂

 

József Attila: Milyen jó lenne nem ütni vissza

 


Mikor nagyokat ütnek rajtunk,
Milyen jó lenne nem ütni vissza
Se kézzel, se szóval,
Világitni a napvilággal,
Elaltatni az éjszakával,
Szólni a gyávaság szavával,
De sose ütni vissza.

Lelkeimmel pörölnöm kéne
S élvén is vagyok most a béke.
Kristály patakvíz folydogál
Gyémántos medrü ereimben.
Szelid fényesség az ingem
És béke, béke mindenütt,
Pedig csak én élek vele!…
Fölemelnek a napsugarak,
Isten megcsókolja minden arcom
És nagy, rakott szekerek indulnak belőlem
A pusztaság fele.

És ehhez a jó értelembe vett együgyűséghez egy hangulatadalék:


Reklámok

6 thoughts on “Milyen jó lenne…

  1. Ó igazán gyönyörű. Kár, hogy azok egy része, akiknek nem ütsz vissza a gyengeség jelének vélik, és addig ütnek, amíg mozogsz. Ha hagyod. A többieknél működik*. Mindezért én arra tanítottam a gyerekeimet, hogy 50-szer gondolják meg, felveszik-e a kesztyűt, visszaütnek-e, feltétlenül szükséges-e megtenni. Ha úgy látják, igen a válasz, akkor hideg fejjel üssenek és úgy, hogy a másik ne álljon fel. Nincs második menet.
    * Gonosz lelkem nem tudja kihagyni: tudod milyen megalázó a támadó félnek, ha nem ütnek vissza? 🙂

    • Én Részeg Szamár igen veretes istállószabályzatára, amit egyszer rég kiplakátolt és aminek a lényege holmi kővel-kenyérrel dobálózás helyett a szeneslapát (nem célszereszámként való) használatának kilátásba helyezése. Azon egyszerű okból, hogy a kővel hajigálók ne úgy gondoljanak eme cselekedetükre, mint személyes kiváltságra.

    • Nos, a patások között Szamár a legszenzibilisebb, tisztelem is érte. A ló nem törődik mással, arisztokrata, bennem meg nehezen bődül el a marha. De akkor dübörgős, és a szívlapátot is rendkívüli leleménnyel forgatom. Egyelőre jó mélyre ástam, de tudom a helyét! 🙂

    • Olyan jó, hogy erre jártam! Annyira szép, a vers és a dal is…
      “ennyi van, ez megmaradt még –
      Óóóóó…
      még kicsit őrzöm, bár nem sokat ér
      egy hátizsákban elfér….
      egy csöpp eső, mely hozzánk simult
      a nagy vihar, már rég elcsitult
      lejárt naptár, régi nevek
      milyen jó lenne örökké veled
      milyen kár, hogy nem lehet
      milyen kár, de én most elmegyek.”
      ez most nagyon jól esett! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s