Levél a Császárhoz

Figyelj, Flórikám, csak ilyen egyszerűen szólítalak meg, Téged már nem zavar, ha holmi elvárt udvariasságot mellőzve régi cimboraként úgy moroglak meg, mint a sokak által Nagy Generációként emlegetett korosztály egyik futballrajongó tagja. Ahogy tettük azt régen egy kihagyott helyzeted vagy egy rossz passzod láttán. Mert neheztelek ám Rád a ma éjjeli cseled miatt! Jól belerondítottál az elmúlt napokban mondatokba öntött sikertörténetembe, mely ugyanarról a küzdelemről szól, amit Te is próbáltál megvívni ezen a hétvégén a szívsebészet intenzív osztályán, ha nem is ott, ahol én, hanem a Városmajorban. Ez az utolsó meccsed nem sikerült jól, de ez már csak nekünk fáj. A hetvenet átlépő sportember kései műtétét követő infarktus mégis megbocsáthatóbb, mint az ereje teljében lévő Fehér Miki gyepen bekövetkező tragédiája, vagy a bivalyerős Kolonics Gyuri borzalmas kenuba borulása.

Emlékszel? Amikor én születtem, Te akkor debütáltál ifjú titánként a válogatottban. A Fradiban már ezrek miattad mentek ki az Üllői úti pályára. Négyéves voltam, mikor édesanyámmal a frissen épült József Attila-lakótelepen kaptunk lakást. Te is itt laktál egy pár évig, de ezt én akkor még nem tudtam. Apámat kétévesen elvesztettem, nem volt, aki kivigyen a meccsekre. Talán hatéves lehettem, mikor a nálunk vendégeskedő nagybátyámmal eljutottam a Népstadionba, ahol az általad irányított válogatott két góllal legyőzte a csehszlovák csapatot, a második gólt Te fejelted. Nagy szerelemre lobbantam, a zöld gyep és a színes mezek mágnesként vonzottak a pályára, nyolcévesen már egyedül mentem meccsre, csodálatos anyám engedett, és finanszírozta a kétforintos diákbeugrót. Én még ültem az Üllői úti pálya régi, fából készült lelátóján, szerencsére nem akkor omlott össze.

A suliban megalakultak a klubszimpátiák, de akkor valahogy még nem volt ebben gyűlölet. „Fradi-drukker, segge gukker, abba néz a Vasas-drukker.” Ez volt a legdurvább. A másik táborra köpködő tanítványaimnak azóta is mesélem, hogy nézett ki az évszázad gólja a 66-os világbajnokságon a brazilok ellen: a fradista Albert egy finom csel után megnyújtja a jobb oldalra a labdát a dózsás Bene Ferinek, akinek a beadását a Vasas középcsatára, Farkas Jancsi csodálatos kapáslövéssel védhetetlenül küldi a hálóba. Igen, a zseniális cigánygyerek! Bár ma lenne ilyen csapatjáték! Mondjuk a politikában…

Jókat röhögtünk az Albert-vicceken is: Melyik három települést nevezték el a zöld-fehérek középcsatáráról? Albertfalva, Albertirsa, Lábatlan. Borzasztó! Pláne az én csonka cicalábam láttán!

Én egyre inkább a Vasas meccseire jártam a Fáy utcába, hehe, mit tegyen egy igazi ferencvárosi, a Ludovikát végzett és ezáltal taccsra tett katonatiszt fia, akiben nemesi vér csörgedez? Imádja a kádári prolicsapat Mészölyét, Farkas Jancsiját, Ihászát. De Téged, Flóri, mindig… Szerettelek és figyeltelek! A szintén zseni Varga Zolival való afférodat, aki nem tudott császárrá válni melletted. Elhúzott külföldre, később hazajött lejáratni magát. Nemrég őt is a szíve vitte el. Az aranylabdát, a VVK megnyerését, a dánok elleni mérkőzésen a szétrúgásodat, amivel vége lett a pályafutásodnak… A csípőre tett kezedet, amivel egy ország népe csúfolt…

Aztán két helyen is találkoztunk. Én a BKV Előrében kergettem a bőrt, és a Fradi elleni serdülő majd ifjúsági meccseimen mindig felbukkantál. Félrehúzódva, csendben nézted, soha nem hőzöngtél. Előttünk meg végig az a cél lebegett, hogy a foci után kezet foghassunk Veled.

Aztán a borozódban futottunk össze többször, amit a hetvenes években gebinbe kaptál a Ferenc körúton. Én heti egyszer a Bakáts téri templomba mentem, ahol a nagyszerű Jelenits István tartott bibliamagyarázatot. A hideg, kényelmetlenre faragott padokban érdekes társaság gyülekezett, főleg piarista öregdiákok, többek között Sándor Gyuri, Esterházy Péter és még sorolhatnám. A hittanos élményt leöblítettem két pohár rizlinggel, és a kocsmahivatal bagószagú akolmelegében is jó figurák fordultak meg, elég említenem a két híres Vasas-játékost, szegény Farkast a bor már régen a sírba tette. De jó volt!

Most tulajdonképpen csak azt akartam mondani, hogy köszönöm…! A játékodat, a sikereidet, a gyönyörű gólokat, az emberségedet, a… Hogy volt kire felnéznünk!

És a magad csendes módján talán vigyázni fogod a focisták mellett a szívműtötteket is. Onnan föntről…