Levél a Császárhoz


Figyelj, Flórikám, csak ilyen egyszerűen szólítalak meg, Téged már nem zavar, ha holmi elvárt udvariasságot mellőzve régi cimboraként úgy moroglak meg, mint a sokak által Nagy Generációként emlegetett korosztály egyik futballrajongó tagja. Ahogy tettük azt régen egy kihagyott helyzeted vagy egy rossz passzod láttán. Mert neheztelek ám Rád a ma éjjeli cseled miatt! Jól belerondítottál az elmúlt napokban mondatokba öntött sikertörténetembe, mely ugyanarról a küzdelemről szól, amit Te is próbáltál megvívni ezen a hétvégén a szívsebészet intenzív osztályán, ha nem is ott, ahol én, hanem a Városmajorban. Ez az utolsó meccsed nem sikerült jól, de ez már csak nekünk fáj. A hetvenet átlépő sportember kései műtétét követő infarktus mégis megbocsáthatóbb, mint az ereje teljében lévő Fehér Miki gyepen bekövetkező tragédiája, vagy a bivalyerős Kolonics Gyuri borzalmas kenuba borulása.

flóri 1

Emlékszel? Amikor én születtem, Te akkor debütáltál ifjú titánként a válogatottban. A Fradiban már ezrek miattad mentek ki az Üllői úti pályára. Négyéves voltam, mikor édesanyámmal a frissen épült József Attila-lakótelepen kaptunk lakást. Te is itt laktál egy pár évig, de ezt én akkor még nem tudtam. Apámat kétévesen elvesztettem, nem volt, aki kivigyen a meccsekre. Talán hatéves lehettem, mikor a nálunk vendégeskedő nagybátyámmal eljutottam a Népstadionba, ahol az általad irányított válogatott két góllal legyőzte a csehszlovák csapatot, a második gólt Te fejelted. Nagy szerelemre lobbantam, a zöld gyep és a színes mezek mágnesként vonzottak a pályára, nyolcévesen már egyedül mentem meccsre, csodálatos anyám engedett, és finanszírozta a kétforintos diákbeugrót. Én még ültem az Üllői úti pálya régi, fából készült lelátóján, szerencsére nem akkor omlott össze.

A suliban megalakultak a klubszimpátiák, de akkor valahogy még nem volt ebben gyűlölet. „Fradi-drukker, segge gukker, abba néz a Vasas-drukker.” Ez volt a legdurvább. A másik táborra köpködő tanítványaimnak azóta is mesélem, hogy nézett ki az évszázad gólja a 66-os világbajnokságon a brazilok ellen: a fradista Albert egy finom csel után megnyújtja a jobb oldalra a labdát a dózsás Bene Ferinek, akinek a beadását a Vasas középcsatára, Farkas Jancsi csodálatos kapáslövéssel védhetetlenül küldi a hálóba. Igen, a zseniális cigánygyerek! Bár ma lenne ilyen csapatjáték! Mondjuk a politikában…

Jókat röhögtünk az Albert-vicceken is: Melyik három települést nevezték el a zöld-fehérek középcsatáráról? Albertfalva, Albertirsa, Lábatlan. Borzasztó! Pláne az én csonka cicalábam láttán!

Én egyre inkább a Vasas meccseire jártam a Fáy utcába, hehe, mit tegyen egy igazi ferencvárosi, a Ludovikát végzett és ezáltal taccsra tett katonatiszt fia, akiben nemesi vér csörgedez? Imádja a kádári prolicsapat Mészölyét, Farkas Jancsiját, Ihászát. De Téged, Flóri, mindig… Szerettelek és figyeltelek! A szintén zseni Varga Zolival való afférodat, aki nem tudott császárrá válni melletted. Elhúzott külföldre, később hazajött lejáratni magát. Nemrég őt is a szíve vitte el. Az aranylabdát, a VVK megnyerését, a dánok elleni mérkőzésen a szétrúgásodat, amivel vége lett a pályafutásodnak… A csípőre tett kezedet, amivel egy ország népe csúfolt…

Aztán két helyen is találkoztunk. Én a BKV Előrében kergettem a bőrt, és a Fradi elleni serdülő majd ifjúsági meccseimen mindig felbukkantál. Félrehúzódva, csendben nézted, soha nem hőzöngtél. Előttünk meg végig az a cél lebegett, hogy a foci után kezet foghassunk Veled.

Aztán a borozódban futottunk össze többször, amit a hetvenes években gebinbe kaptál a Ferenc körúton. Én heti egyszer a Bakáts téri templomba mentem, ahol a nagyszerű Jelenits István tartott bibliamagyarázatot. A hideg, kényelmetlenre faragott padokban érdekes társaság gyülekezett, főleg piarista öregdiákok, többek között Sándor Gyuri, Esterházy Péter és még sorolhatnám. A hittanos élményt leöblítettem két pohár rizlinggel, és a kocsmahivatal bagószagú akolmelegében is jó figurák fordultak meg, elég említenem a két híres Vasas-játékost, szegény Farkast a bor már régen a sírba tette. De jó volt!

flóri 2

Most tulajdonképpen csak azt akartam mondani, hogy köszönöm…! A játékodat, a sikereidet, a gyönyörű gólokat, az emberségedet, a… Hogy volt kire felnéznünk!

És a magad csendes módján talán vigyázni fogod a focisták mellett a szívműtötteket is. Onnan föntről…

Reklámok

3 thoughts on “Levél a Császárhoz

    • Juffiiii, megvan!
      # 1. brúnó (Válasz erre):
      2011. 11. 01. 11:10

      Tősgyökeres kispestiként az első meccs amin egyedül kint voltam, egy Honvéd- Fradi mérkőzés volt. 22.000 néző (még a futópályán is ültek), fantasztikus hangulat, 2:1-es kispesti siker. Gólszerzők: a Puskás utódnak kikiáltott zseniális Kocsis Lajos (szívroham vitte el), Tichy Lajos, és Albert Flóri. De igaztalanak lennék, ha az Dózsa sztárjait kihagynánk. Göröcs Titi, Dunai II,Bene Feri, az akkor még ifjú titánként emlegetett Fazekas Laci, Noskó, Káposzta Benő. Micsoda nevek! Egytől egyig kiváló labdarúgók voltak, s köztük volt Albert Flóri a CSÁSZÁR!!! És ezt senki sem vitatta. S hogy a legenda a mai napig él, és élni fog, annak az igazolására a legjobb példa, hogy tegnap az újpesti kemény mag tagjai gyertyát helyeztek el az Albert Stadionnál, és újpesti és ferencvárosi együtt gyászolta ALBERT FLÓRIÁNT!
      # 2. Paloma Negra (Válasz erre):
      2011. 11. 01. 16:04

      Micsoda személyes hangú méltatás!
      Örülök,hogy olvashattam.
      # 3. jazoli (Válasz erre):
      2011. 11. 01. 23:14

      Így is lehet a focival kapcsolatban írni. Köszönöm!
      # 4. Manyo (Válasz erre):
      2011. 11. 02. 6:56

      Szép, emberi megemlékezés. örülök, hogy olvastam.
      # 5. laciba59 (Válasz erre):
      2011. 11. 02. 8:37

      @brúnó: Hála a színes kiegészítésért…! 🙂
      @ Paloma Negra: @jazoli: Én köszönöm a figyelmeteket és az elismerő szavakat! 🙂
      @Manyo: Üdvözöllek itt! És köszönöm! 🙂
      # 6. ani (Válasz erre):
      2011. 11. 03. 23:06

      Nekem is nagyon tetszett ez a kis emlékezés….
      # 7. szittyazoli (Válasz erre):
      2011. 11. 04. 1:17

      *****+*
      …és köszönöm, hogy olvashattam.
      # 8. laciba59 (Válasz erre):
      2011. 11. 04. 10:18

      @ani: Köszönöm! 🙂
      @szittyazoli: Köszi, végre nekem is van csillagom! 🙂

  1. Visszajelzés: Javíthatatlan kiadás, avagy ülünk mi még egy padban, Péter! – Van remény

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s