Coronaria bypass

Na, végre összegereblyéztem a lelkiállapotomat annyira, hogy nem hozok szégyent a blogom főcímére. Tulajdonképpen csak az olykor csikorgó humorérzékem  zökkenőmentes működését kellett biztosítanom némi olajozással meg a nap mint nap kapott ajándékórák tudatosításával. A fosásnak az emlékét is elfújta a szél. Mekkora öröm! A lábseb újra zárt, a fájdalom alig jelentkezik. Az ödémás duzzanat és a kis hatótávolságú, megfontolt sántikálás mennyivel csodálatosabb a féllábas mankózásnál vagy a kerekesszékben való dodzsemolásnál! A hivatástól való elszakadás már félig megemésztve. (A pótolhatatlanság tévhite lassan elmúlóban.) Ez is öröm! Hol a söröm? Mert még mindig meleg van. 🙂

Akkor ígéretem szerint folytatom a májusban félbehagyott profán passiómat:

Idő: 2010. szeptember 5., vasárnap

Helyszín: Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet, Szívsebészeti Osztály, Ferencváros, Haller utca

Szereplő(k): az élet mulandóságától berezelt én (meg az értem aggódó családtagok, a mostoha sorsú egészségügy hétköznapi hősei és kerékkötői)

Hosszú volt a hétvége, amit a szívsebész főorvos, Szabó J. Zoltán tanácsára az osztályon töltöttem. A hétfő reggeli műtétet biztosra ígérték, mert a ritka véremből (AB rh-neg.) nem kaptak elég utánpótlást, így a beavatkozáshoz beállították az egyetlen visszaforgató berendezést, a fene se tudja a nevét.

Azért a megfelelő folyadékpótlásért mindent megtettem magam is. Mindkét délután elsétáltam a Nagyvárad téri Lépcsősnek nevezett műintézménybe, és intragigálisan betöltöttem a szervezetembe három deci jófajta kadarkát. („…Szűd teljék meg az öröm borával,…”)A jóleső beöntést követően minden világosabbnak tűnt, és fütyörészve és cigarettázva sétáltam vissza a kórházba. Vasárnap estefelé csúnya viharral érkezett egy hidegfront. (Döbbenet, hogy egy évre rá meg fuldoklunk a melegtől!) Miután a bejáratnál vacogva elnyomtam azóta is utolsó elszívott cigarettámat, a kórterembe érve azt tapasztaltam, hogy melegek a fűtőtestek. Kellett is, mert következett a műtéthez elengedhetetlenül megkövetelt ceremónia…

De mielőtt ezt elmesélem, kötelező egy kis ismeretterjesztés a beavatkozásról. Érzékenyebb idegrendszerűek most gördítsenek a végére a kommentdobozba való kattintáshoz!

Anatómiai atlaszokban már sokszor gyönyörködtem az „élet-motor”, az igazi perpetuum mobile szépségében. Ahogy a ki-bevezető csőrengeteg alatti csepp alakú szervet kívül körülfutja a leágazásokkal csipkézett három koszorúér! Innen a metaforikus neve. Tetszik! Érdek nélkül, höhöhö!

Ez a három verőér látja el az elképesztő munkabírású kétszeresen harántcsíkolt szívizmot oxigénnel és naftával. Ha ez elzáródik, a dugó alatti rész működése megáll, előbb-utóbb el is hal. Ez történt nálam is, 30%-kal működő kamrateljesítmény következménnyel. A dugulás szerencsés esetben katéterezésnél tágítható, esetleg nyitható fémhálóval (sztent) korrigálható. Súlyos esetben jöhet a bypass, aminek egy nagyon egyszerű ötlet az alapja. A szó áthidalást, kerülő utat jelent.

Már jó ideje rutinműtét, de ma is nagy, kockázatokat rejtő beavatkozás. A természet által létrehozott mellkasi csontkalitkát meg kell nyitni a szegycsont kettévágásával és a bordák kiterpesztésével, hogy kézbe kerüljön a ketyegő. Közben egy másik orvosi team hosszában felnyitja a lábat (ritkábban a kart), hogy a pótláshoz alkalmas vénát preparáljon ki. Nálam a három szűkület miatt szép nagyot fejtettek ki bokától combközépig metszéssel. A szívet fel sem nyitják. Az érdarabot az elzáródás alatti szakaszhoz hozzávarrják, majd a főverőérbe (aorta) szájaztatják. Így a haldokló szívizomszakasz is a kerülő úton friss vérhez jut. Briliáns így elmesélve! Tíz éve még csak megállított szíven tudták megcsinálni, miközben szív-tüdő motor tartotta fönn a keringést. Jó fél évtizede terjedt el a nálam is alkalmazott ún. off-pump technika, amikor a keringést fenntartó dobogó szív apró kis szakaszát lassítják meg a stoppolás idejére. Hátborzongató!

szívműtét

Aztán bezárják a csontkosarat, erős drótokkal fixálják a bordákat és a szétbarmolt szegycsontot (erről még később…), ragasztják és varrják a szétválasztott kötő- és hámszövetet. Két gyönyörű fémcső marad a mellkasüregben a keletkező belső váladék elvezetésére.

Most szerintem elég ennyi…🙂

Reklámok