Állatnap a Zselicben # 2


Simonfa takaros kis falu a Zselicségi Tájvédelmi Körzet keleti határán egy széles völgyben. Anyai nagyanyám innen származott, gyerekként nyaraltam is itt egy-két hetet, és Míra lányom is töltött néhány szép téli napot Bogi barátnőjénél, az ő családjának háza van a településen.

Persze a kecskefarmot nem találtuk, semmilyen tábla nem hirdeti. Egy kedves idős hölgy kérdezősködésemre beküldött minket egy földúton a sűrűnek látszó erdőbe. Hitem hamar fogyott, mivel esély sem látszott, hogy lakott részhez érjünk, megfordulni nem lehetett, kiadtam a parancsot a hátramenetbe kapcsolásra. Na, itt az egyetlen hölgysofőr…! Döbbenet, hogy az irányt visszafelé némely nőneműek képtelenek tartani. Nyilván tisztelet a gyakori kivételnek… 🙂

A faluba visszahátrálva hívtam a megadott számot, és rövid egyeztetés után megtudtam, hogy jófelé járunk, csak egy leágazást kellett volna követni egy villanypásztor mentén. Ekkor már tudtam, hiba volt farolni, az eredeti úton is célhoz értünk volna. Egy péceli kislány – Ancsa lányomék örömmel fedezték föl benne a földit, a végén ők ott is maradtak vele locsogni – fogadott minket, és a legelésző és falevelekért ágaskodó jószágok közt tartott kiselőadást. Közben a szamár, amely őrként kíséri a kecskéket, faképnél hagyva a rábízottakat a csoportunk közé baktatva jelentkezett némi baksisért (volt nálunk kevés száraz kenyér a szarvasfarmra gondolva) és simogatásért.

csacsi

Aztán a hodályban megtudtuk, hogy történik a fejés, majd egy újszülött kisgidát kényeztethettek az arra igényt tartók. A bélpoklosok meg már reklamálták a sajtkóstolást.

Kép 306

Egy éretlen kecske az érett kezében 🙂

Ilyen és hasonló közösségi összejöveteleken mindig elborzaszt, de egyben csodálattal is tölt el, hogy látszólag alig különböző embertársaim milyen mérhetetlen mennyiségű táplálékot képesek belegyűrni a fejükbe, és micsoda állhatatos szívóssággal. Főleg férfiemberekről beszélek, bár megfigyelhető nőknél is, ami még szörnyűbb számomra. A Trófea-szerű vendéglátó objektumokba nem is vagyok hajlandó elmenni, ahol mondjuk kétezer fabatkáért azt és annyit eszel, amit akarsz és amennyit tudsz. Egyszer két kollégám mellett ültem, de hamarosan ki kellett mennem. Nem csak a gyomrom tiltakozott, szabályos dühroham tört rám, mint Móricz Tragédiájának Kis Jánosára, mikor rájön, hogy a potyakajából nem bír többet legyűrni. Azok meg nyomják-nyomják! Pedig másutt nem szoktam szánandóan kishitűnek lenni. Ezt a hanyagolhatónak tűnő bekezdést csak azért illesztettem ide, mert minden technikai jellegű megállásunkkor egy-két csapattagunk elemózsiás „tornazsákjából” azonnal előkerült néhány „szenya”, beindult a nyálelválasztás pavlovi reflexe közvetlenül a biztonsági öv oldását követően. Ilyenkor aztán a kérődzésre folyamatosan nem kényszerülő többiek vártak. Természetesen általában a nagyevők kérdezték meg, hogy nem falatozhatnánk-e valahol valami rendeset.

Gyerekeknél figyelhető meg utazásnál, hogy már a járműre szállva azonnal esznek-isznak, nem törődve a következményekkel, hogy délben már nincs semmijük, és a gyalogtúrán sarat köpnek a szomjúságtól. Laci bá’nál ez mindig tervezve volt, egy darabig utáltak is érte a dedek. De mikor látták, hogy így célszerű, már ők szólták meg a korán dőzsölőket. Az erdei iskolák túráin például kiosztottuk az egész napos ellátmányt, hadd cipeljék ők. A mosolygó almát például javasoltam eltenni a délutáni fáradt szomjúság esetére. Mennyire szenvedett, aki nem fogadta meg a tanácsot, míg a többiek a majszolás közben duzzadtak az öntudatos elégedettségtől.

sajtok

Jól elkanyarodtam! A végén Endre, a farm és egyben a fél falu gazdája (bocsi a pikírtkedésért) megmutatta a sajtkészítést, és némi okoskodással fűszerezve megkínált a sajtjaiból. Ehettünk, amennyit nem szégyelltünk, de szerintem a 21 fős csoportért elkért 31.500 friccsért nem nekünk kell szégyenkeznünk. Sebaj, ez egyszer megérte. Volt, aki vásárolt is (5-6000/kg), de siettettem a bandát, mert Bőszénfán, a szarvasfarmon egy órakor várt minket a traktor…

De most hazajött az én érett leányom, Örkény-tételt húzott a mázlista, szégyen-gyalázat mindenből ötös, a felvételi pontszáma az elérhető legtöbb (480). Büszke vagyok ám: szép is, okos is, lehet, hogy más nem stimmel? Az, hogy bölcsész lesz, semmiképpen sem. De most nagy nyarat csinál, majd nézhetem a fényképeken…

Reklámok

17 thoughts on “Állatnap a Zselicben # 2

  1. Nem teljesen értem mekkora összeget tartanál reálisnak egy farmlátogatásért és egy sajtkóstolóért.

    Barátkozós szamár, de jó. 🙂

    A beosztás nálam pl egyáltalán nem működne, minél később eszem meg a napi beosztott elemózsiát annál előbb leszek rosszul az éhségtől – aki időt nyer, életet nyer. Nem értem, hogy ha x kaja van y időre, akkor azon hogy lehetne beosztással segíteni, elmagyarázhatnád nekem, ez régóta érdekel. 🙂 Ivásnál működik, az ok. Na de evésnél.

    • [motymoty](#11424190): Te drága Lyány, hogy Te mindent érteni akarsz…! Nos: Reálisabb lenne 800-1000 ft/fő, így is bezsebelne mondjuk 20 ezret, a sajtból elfogy fél kiló, a kecske meg a szamár ingyen szarik a lábadra. Azt nem írtam, hogy 12 éves kortól érvényes ez a tarifa. A gyermekeimet Kőbányáról tehát nem vihetném, mert nem tudják megfizetni. Mellesleg az utolsó rendes fizetésem netto 114 ezer ft volt. A Főkecske tehát ezt három ilyen egyórás látogatáson megkeresi. Hát ezért buffogtam…
      Más: négy zsemle, négy kockasajt, egy májkrém, egy vagdalthús, két paprika, egy alma. Ha ezt unalmadban benyeled tízig (erre mondjuk kíváncsi vagyok), délután csak nézed a többiek egészséges táplálkozását. Különleges egyéni adottság esetén – ismerve őket – el tudtam térni az általánostól. Téged tehát félóránként etettelek volna. 🙂 De hidd el, a bevált gyakorlat ilyetén alkalmazása nem az okvetetlenkedők bosszantását szolgálta, hanem a rendkívüli nevelési helyzetben a kiegyensúlyozott beilleszkedést a közösségbe és alkalmazkodást a rendkívüli körülményekhez. Tehát a gyermeknek ezt nem kell feltétlenül értenie. Alkalmazva rájön, ahogy írtam is.
      Értetlenség esetén továbbra is állok rendelkezésedre, minden tudásvágy motivál… :-)))

    • Nagyon értékelem, hogy nem hagytál volna éhen halni. A takarmányfelhasználásom tragikus, ekkora mennyiséget bármikor megeszem, bármennyi idő alatt, és kamaszkoromban legalább 3x annyit ettem mint most.

      Most megy a buszom, úgyhogy a többire nem térek ki, de nagyon értékelem a felvilágosítást, köszönöm

    • Látjátok! Felénk Somogyban ilyen: tejben, (sajtban) fürdő kánaán van. Az ország egyik legmagasabb életszínvonalú megyéje. Fel kell kötni a gatyát az ide látogatóknak! (na erre azért sem vagyok ám büszke)

    • …én mindig gyanakszom ha csúnya apának, szép a gyereke. (…és még okos is. hajaj!) a helyedben figyeltetném az asszonyt.

    • [bluemoon](#11424902): Köszönjük! 🙂
      [szittyazoli](#11425242): Ecsém, húsz éve még megbotlottak a csajok! Egyszer majd teszek valami retrofotót, bár az engem lomboz majd le. 😦
      Mellesleg a Te gyermekeid is nagyon szépek, láttam a fényképen…! :-)))

    • [laciba59](#11425338): …ahaaa.. emlékszem. Akkoriban elég sok lesántult csajjal lehetett találkozni a városban. (Ezek szerint Te álltál a jelenség mögött. 😀

      …ez a “mellesleg” – mellesleg nekem is nagyon gyanús már a “kezdetektől” fogva…(de azért köszönöm:)

    • ma a napi problémáim részét képezte, hogy sehol nem volt a közelemben egy köszönthető László.
      …most szerencsére idejöttem.
      Boldog Névnapot! Jobb egészséget kívánok!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s