Ceremónia-mánia


Most pedig – kerül, amibe kerül – rászántok néhány percet hétvégi önismereti megvilágosodásom melléktermékeként keletkező füstölgéseim letüdőzésére, elvégre szabad még zárt helyen káros anyagot magatokba fogadni, hisz a buzgó kormányrendelet csak januártól lép életbe. Legutóbb ezeken a hasábokon határozott dünnyögéssel keltem ki a brit királyi hajcihő ellen. Kaptam is érte finom feddést itt és másutt is, kellett nekem befenyegetni a kimoderálással. Mert, hogy a szerelem pártján…, meg illetlenség megmorogni mások ünnepét. Ezekkel persze én is egyetértek, hogy kételkednék a tiszta szerelem világhatalmában, meg kellő illem és tolerancia is szorult tán belém. Mégis bánt valami… A királyfi is összevigyorgott öccsével a szájról olvasók szerint az “intim hangulatú ünnep” beszóláson. Hehe, én voltam a kiscsaj a képen…

királyi esküvő

Aztán írtam, hogy nem megyek a lányom ballagására, mert az nem az én ügyem. Nyilván a jóérzésű többség erre a parlagiasságra is felhorkan. Aztán jött vasárnap a katolikus egyház csinnadrattája, amiről a média ismét a kelleténél több bőrt akart lehúzni, és ami már nagyon is az én ügyem. Mégis zavart a felhajtás, a felszínesnek érzett rituálé. Ezért nem is írtam róla a komoly kísértésem ellenére sem.

pápa bácsiPedig II. János Pál léte erős hatást gyakorolt az életemre. Szellemi és világnézeti eszmélésemmel egy időben választották váratlanul Róma püspökévé, nagy meglepetést okozva ezzel az egész világon. Már elődje, Luciani (I. János Pál), a csak 33 napig regnáló mosolygó pápa is új szelet vetett az első vatikáni zsinat (és az azt összehívó reformpápa, XXIII. János) utáni egyház ismét leülepedő mocsaras állóvizébe. Rejtélyes halála után a konklávé szürkeségbe visszavágyó, féltékeny és pártoskodó bíborosai nem tudtak dönteni az utódról, valami különleges sugallatra vetődött fel a fiatal és rendkívül művelt krakkói érsek, Karol Wojtyla neve, aki maga lepődött meg a legjobban, mikor a végre felszálló fehér füst az ő pápaságát kiáltotta világgá. Akkor még nem ismerhettük, de már bemutatkozó megjelenése a vatikáni erkélyen lenyűgöző volt. A teatralitást nélkülöző szavaival közölte, hogy ő legjobb igyekezete ellenére „CSAK EMBER”, és figyelni fog embertársaira is. De – püspöki és később pápai jelmondatához híven (Totus Tuus – Egészen a Tiéd) – egyértelművé tette, hogy semmilyen emberi körülmény nem zavarhatja meg elkötelezettségét Jézus Krisztushoz.

Én nem kerültem kapcsolatba vele soha személyesen, hisz ugye kerülöm a tömeget, de visszaemlékezések ezrei bizonyítják megjelenésének, személyiségének rendkívüli varázsát, ami nekem már a hetvenes évek rozoga tévéinek fekete-fehér képernyőjén is átsugárzott. Alig találkoztam életemben a hitelesség ilyen szintű megjelenítőjével. És ezt bizonyította majd harminc évig mosolygós szemeivel, a világot bejáró szolgálatával és önkritikus alázatával. Valahogy átéreztem a római katonák lelkivilágát, akiket kiküldtek, hogy fogják el Jézust. Mikor dolgavégezetlen visszatértek, így indokolták mulasztásukat: „Soha még ember úgy nem beszélt…” Kitörölhetetlenül él bennem, mikor a halála előtti virágvasárnapon szólni próbált híveihez, de csak a szemei üzenték a tehetetlen szeretet kínját, megszólalni már nem tudott. Most is könny szökik a szemembe. Pedig akkor még azon is vitatkoztunk, hogy időben át kellett volna adnia a helyét. Számomra ő a vatikáni procedúráktól függetlenül halála óta a szentek közül integet felénk áldást osztó, pásztorbotjának hajlított végét idéző kissé göcsörtös kézfejével. Istennek hála érte! De a tömjénfüstös parádé nekem nem tetszik.

aranyműves boltja

Az aranyműves boltja

Különben „a pápa bácsi” ifjúként még írói és színházművészeti babérokra tört. Az írást később is folytatta. Egyik ismert színpadi művét, Az aranyműves boltját nemrég mutatta be a Kecskeméti Katona József Színház Cseke Péter rendezésében. A szerelemről szóló filozófiai, oratórikus elmélkedés magyarországi ősbemutatójának tevékeny részese voltam. A ferencvárosi Szent Kereszt-templom akkori apátplébánosa, Tóth János barátja volt a mű fordítója, Balássy Péter, aki korábban Lengyelországban tanult. A frissen magyarra fordított művet így a templomunkban adtuk elő először neves művészek vendégszereplésével 1980-ban: az idős házaspárt Kohut Magda és Raksányi Gellért, a középkorút Venczel Vera és Szokolay Ottó, az esküvőre készülő fiatalokat pedig Sárdy Judit és jómagam alakítottuk. Több helyen megfordultunk vele, a Magyar Nemzetben E. Fehér Pál még méltatta is, bár aztán nagy nyilvánosságot nyilván nem kaphatott. Kristóf szerepére valószínűleg még éretlen voltam, ahogy Eperjes Szamóca is mondta, ezt csak kiforrott világnézettel lehet hitelesen előadni.

Aztán az anyák napja. Nincs nap, hogy ne gondolnék rá! Méltatlan lenne az egyháromszázhatvanötöd szál virág. Ahogy a nők napja is hamis. Nem kell a kötelező rítus. Már írtam, a temetőbe sem megyek. A feltámadást követően a feldíszített szent síron lévő táblán ezt lehet olvasni: Nincs itt! Pontosabban, ahogy Gárdonyi sírján olvasható: Csak a teste!

Szombaton Míra lányom esküvőre volt hivatalos. Másnap elmesélte nekünk élményeit, és mosolyogva hallgattam, hogy kikérdezte anyját a mi esküvőnkről. Akkor nyúlt meg az arca, mikor asszonkám szűkszavúan közölte, hogy a vacsora végén, kb. tíz órakor a vendégek legnagyobb megrökönyödésére közöltem, hogy nincs osztoszkodás azaz menyasszonytánc, érezzék továbbra is jól magukat, mi leléptünk, mert más dolgunk van. És elhúztunk, szegény apósom vitte a balhét. A kaján fantáziálók lehűtése végett elárulom, a televízió akkor sugározta először Fellini Nyolc és fél című filmjét, amihez akkor még nem volt szerencsém, és ezért siettünk. Nosza, mire nem jó a nászéjszaka!

maci málnás

Persze icipici szégyellőséggel tudatnom kell, hogy ama bizonyos maci akkor már jóideje birtokolta az őt megillető ama málnást, csak még a földhivatali bejegyzés nem volt meg az esküvő pillanatáig. Szóval nem a kiéhezett maci miatt hagytuk faképnél az elképedt kompániát. Ja, reggel meg korán indult a vonatunk Sopronba, ahol négy napig alig csináltam mást, mint a frissen megszerzett Rubik-kockát tekergettem a siker – akkor még – legkisebb reménye nélkül. Na jó, néha letettem…

Elég az intimpistáskodásból, összefoglalom: eléggé el nem ítélhető módon minden parádétól és ceremóniától irtózom, mint az ördög a tömjénfüsttől. Lehet, hogy rólam szól a mondás?

Mielőtt további olvasók elpártolnának tőlem, nem, nem vagyok kapcsolatban vele is! Néha próbálkozik. És mizantróp sem vagyok, szeretem az embereket. Csak ne legyenek egyszerre sokan! És ne lássam a „fecseg a felszín”-t! Bocsássátok ezt meg nekem…! 🙂

Reklámok

12 thoughts on “Ceremónia-mánia

  1. Itt már hiába igyekszel – nem maradsz magad:)
    Minden szavad köszönöm. Legfeljebb finomítanám azzal, hogy igazából még magam sem tudom ezeknek a “tömjénfüstözéseknek” a helyét. Annyi világos csak, hogy nem bírok már részt venni bennük (valaha igen). De valahol azt érzem, szükség van rá, vagy valami másra helyette. Csak nem tudom, mi lehetne az a valami:) És legfőkép azt nem, hogy elég érett-e másra az ember…

    • Tudomisén. Szerintem nem hülyeség sem az anyák napja, sem a nők napja, sem a többi. Egyik sem jelenti azt, hogy a maradék háromszázhatvannégy napon nem adhatunk virágot és nem mutathatjuk ki a szeretetünket. Biztos vagyok benne, hogy a családom és a barátaim az év minden napján szeretnek és törődnek velem, de azért megmelenget, hogy velem ünnepelnek a születésem napján. Kellenek az ünnepek, mert anélkül sem elviselni, sem értékelni nem lehet a hétköznapokat. Vagy a hétköznapok nélkül az ünnepeket.

    • Nagyon szépeket írtál a pápa bácsiról 🙂 És tényleg, a halála méltó volt az egész életéhez, mint a hiteles embereké általában.

    • [vadliba](#11318136): [hosszu](#11318948): Köszönöm a finom kiegészítést és helyreigazítást. Én cseppet sem önmarcangolóan de közlöm, hogy az én álláspontom az abnormális. 🙂
      [anyuss](#11319096): Igen, igen. 🙂

    • [jazoli](#11319183): [hosszu](#11319249): Nos, érzem, ha a többség hülyének gondol. De Nektek hálás vagyok! :-)))

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s