A szívsebészeten


Most valószínűleg két napra megtiltom itthon a tömegkommunikáció minden adathordozójának működésbe helyezését. Ti azért írhattok kedves mondatokat a kommentdobozomba, de kegyetlenül kimoderálom, aki szóba hozza a nagy esküvőt. Ugyanis halálosan nem érdekel az egyébként rokonszenvesen feminin brit másodtrónörökös valamint kedves leendő nejének világrengető násza, melyet a magyar királyi népbutító is hatalmas körítéssel élőben közvetít. Felteszem a költői kérdést, mert tényleg kíváncsi vagyok: vajon kit érdekel mindez Magyarországon?  Vagy ez is a royalista nosztalgia része, most, hogy az állam nevéből is villámgyorsan eltűnt az utolsó emléke a rövid republikanizmusnak?  Hogy ez kit és miért zavart, rossz sejtéseim vannak, a Jóisten ne vegye bűnömül!

Eh, gyanakvó öreg faszkalap fütyiföveg, rögtön a fránya politikát kezdi nyámnyogni a bagólesőjével…! Egy frászt, tekerjük vissza az időgépet 2010 nyarának utolsó napjára! Ami most következik tehát, az a múlt, nehogy betoppanjatok látogatási célzattal a gyógyintézménybe, egy halk fohász azonban akár ma is elkél!

kardiológiaAki ismerős Pesten, az tudja, mekkora épületben működik a Szent István Kórház mögött a Haller  utcában a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet. A kilencemeletes nyomasztó toronyház földszintjén hamar átestem a betegfelvétel adminisztrációján, aztán asszonkámmal együtt a hatalmas liftek egyikén az égbe, pontosabban a hetedik emeletre, a Szívsebészeti Osztályra szárnyaltunk. Ott közölték, hogy a sikeres felvétel ellenére még nincs üres ágy, de megvan a remény, hogy hamarosan néhány korábban műtött, lábadozó beteget expediálnak utókezelésre, így van esélyem az elhelyezésre. Lelombozott kicsit, hogy a folyosón üldögélő idős pár közölte, hogy tegnapra hívták be a bácsit, akkor ugyanígy üldögéltek, de a betervezett távozók ketyegője másképpen döntött, maradniuk kellett. Így a házaspárost hazaküldték Gyálra a másnapi elhelyezés ígéretével. Nem húzom, 11 óra körül megvolt az ágyam, bár közben többször felmerült bennem a télak lehetősége. Nem elég, hogy ezek a sintérek itt felvágottat akarnak silányítani belőlem, még ágyat sem adnak! Egyébként itt hatágyas kórtermek vannak, és két kórterem használ egy közös reterátot. Na, asszonkát elküldtem, jött a szokásos protokoll: szigorú vámpírova az üvegcséivel, hordozható EKG-ketyere, majd az osztályos orvos interjúja és vizsgálata. Jáksics dokiban óriási fazont ismertem meg: az őszülő halántékú és szakállú, hátul copfba font, seggig érő hajú korombéli pacák szeméből sugárzott a pajkosság, ez kicsit javított is a körülményektől elmagányosodott lelkiállapotomon. Rögtön észrevettem, hogy a bal kezén három ujj hiányzik, később tudtam meg, hogy egy tragikus autóbalesetnek köszönheti a csonkaságát.

Aztán itt is felderítő útra indultam. A közös (külön női és férfi) tusolót zárva találtam, megtudtam, hogy a rendszeres lopás miatt a kulcsot mindig el kell kérni a nővérszobában.

páternoszter Paternoster_animatedKatt!

Felfedeztem a lépcsőházban egy páternosztert, ami csak munkanapokon reggeltől késő délutánig működött, ezután mindig ezt használtam. Gyermekkoromból úgyis kimaradt ez az önfeledt ki-beugrálás. Hehe, a szívbajos kecske!

A kórtermem mellett a hátsó lépcsőház fordulójában találtam egy kis konferenciatermet, melynek volt egy nyugatra azaz a Duna felé néző teliablaka, amely előtt később órákat töltöttem a magasságiszonyomat is leküzdve és a város nyüzsgését figyelve. És itt egész éjjel égett a villany, így aztán tudtam a viszonylag kényelmes széken senkitől sem zavartatva sokáig olvasni.

Mára csak egy dolog maradt: honnan az említett iszony. Harmincas koromig önfeledten kapaszkodtam ki akármilyen magas ablakból mondjuk ablaktisztítás ürügyén. Igen, itthon is én mostam tavalyig az ablakokat, nyugodtan lehet irigykedni, hölgyeim! Nem bírtam nézni, hogy nőm az alaposság látszatát imitálva a konyhai kisablakot is legalább három órán keresztül maszatolta az ostoba újságpapírkáival. Vizes lemosás – lehúzás célszerszámmal – nedvtelenítés szarvasbőrrel – szárazolás pelenkával: mondjuk nyolc perc alatt, ez a tuti. Sose tudta megtanulni, de ha ráér…!

Szóval a rendszerváltás környékén a nagyobbik, akkor még egyetlen lányom kedvéért egy kiránduláson fölcaplattunk Esztergomban a bazilika ezer lépcsőjén, hogy a kilátásban gyönyörködjünk. Nekem már félúton „lépcsőhurutom” támadt, mindig utáltam a céltalan fizikai igénybevételt, de az igazi meglepetés csak akkor ért, mikor kiléptem a lányom kezét fogva a kupola körül húzódó erkélyre, és lepillantottam a tátongó mélységbe. Ott aztán a turistákra fittyet hányva minden őrvezetői parancs nélkül hasra vágtam magam, s értetlenkedő csemetémet rángatva rákként visszakúsztam a lépcsőház fedezékébe. Hogy mi váltotta ezt ki, azóta sem tudom. De tény, hogy ettől a pillanattól egy festőlétrára sem másztam föl legalább egy deciliter tömény jótékony segítsége nélkül.

Legközelebb azzal kezdem, hogy miért hamarkodtam el azt a kijelentésemet, hogy a Bajcsy Kórházat többé nem említem. Onnan ugyanis emléket hoztam haza…

(Csipet jelen: holnap délben ballag Míra lányom, nem megyek, Ancsáéra sem mentem, a ballagás az iskola és a diák ügye. Utána viszont meghívhatom a szűkebb kört díszebédelni, de inkább, mint a fenti esküvő. Ezért holnap talán nem jövök ide.

Anyuss meg kilinkelte az új alkotmányt, és jól bemutatott a károgóknak a kommentek letiltásával. Innen üzenem: Na, nem ér, én a postán akartam megkapni…!) 🙂

Reklámok

21 thoughts on “A szívsebészeten

  1. 😀
    A páternoszterben halálfélelmem van. Be- és kiszálláskor. Vagyis tulajdonképpen végig, mert amikor már bent vagyok, akkor attól rettegek, hogy mindjárt ki kell szállni.
    Szép időt a ballagásra!

    • [anyuss](#11310851): Szerintem nagyon jó lehet. Eddig egyszer találkoztam ilyennel, de későn vettem észre és a hely jellegéből adódóan nagyon ciki lett volna kiélvezni ezt a lehetőséget. 😦

      Pedig nagyon vágyom rá. Persze nem a fent említett intézményben.

    • [motymoty](#11310941): A néhai munkahelyemen volt, brrr. Azóta már lebontották azt az igen szép épületet a Blahán… De az legalább lassan ment. Viszont ami egy bizonyos Kossuth téri épületben volt, hú, hát az tényleg vérfagyasztóan száguldott 😦

    • [anyuss](#11310851): [motymoty](#11310941): Jól elcsicseregtek itt a “miatyánkról”, én meg írtam itt össze-vissza mindent… :-)))

    • [ Paloma Negra](#11311439): Hogy is nyúlnék egy ilyen gyönyörű mondathoz! :-)De irigy is vagyok, aztán előbb leszek én már király, mint szerelmes. Bár egy-egy rövid plátói még be-becsúszik… 🙂

    • én – tanárként – a ballagáson épp ellenkezőleg, azt tapasztaltam, hogy – bár az előkészületekben és a lebonyolitásban sem – de valójában mégis csak a szülők ill. vendégek (no jó és a ballagó diákok) “ügye” lett mindig a ballagás…:)aztán szülőként, amikor a lányom ballagott… meg is értettem…(igaz, akkor a műsort nem én szerveztem)

      az esküvő meg – hiába, ha bosszankodva is – úgy látom, mégis csak foglalkoztat?!:)

      a magasságisznyodat (akrofóbia?) teljesen megértem! Bárcsak ne érteném!(de én se tudom, hol és mikor és miért kezdődött – de elmúlni nem akar!)

    • [laciba59](#11311294): Ne haragudj h itt fecserészünk, de nagyon gondolatébresztő volt a beszámolód 🙂 Amikor pl azt írod h “még nincs üres ágy, de megvan a remény, hogy hamarosan néhány korábban műtött…” szóval amikor ezt olvastam azt hittem úgy fog folytatódni h valaki a proszektúrára távozik. De hálistennek nem.
      A királyi esküvővel eddig nem foglalkoztam, de lehet h most már figyelni fogom, végül is nem sok ilyet láthat az ember életében. Amúgy királyságpárti vagyok, de akkor már legyen autokrácia, az legalább tiszta sor, nincs ez a bohóckodás a mediokrácia-demokráciával 😀

    • [aliz2.](#11311542): [jenever](#11311734): Szerintem csak a nagy emberek szédülnek. 🙂
      [anyuss](#11311753): Moderáld magad!!! :-))) Milyen esküvő??? 🙂
      Majd írom 16 napi ottlétem alatt a szívsebészeti osztályon nem járt a fémtepsis kocsi! Én meg Petőfit zengem: “Akasszátok fel…” De legalábbis sz@rok az esküvőjükre. 🙂

    • [junik](#11312524): Most már mondhatod, Te Rosszcsont, valószínűleg vége! Miért legyen a kishercegnek jobb,..? Nekem meg Vilmos (körtepálinka)! 🙂

    • Én is a pálinkára szavazok:))
      A szédüléssel pont fordított az esetem.42 évesen egy 10 m-es függőleges sziklafal tetején álltam másfél éves Kicsifiammal a hátamon, tudva, hogy a többi fiam lent vár bennünket a tónál. CSAK én hozhattam le őt: miatta volt erőm tartani magam.:)
      (amúgy ha sámlira állok:), odaszaladnak: anya vigyázz, hiszen Te szédülsz! És így is van.)

    • Páternoszter – olyat én csak filmen láttam, sajna. Kérhetnék egy kis elnevezés-eredeti fejtegetést, lacibá?
      Amúgy meg marha szerencséd van, hogy ilyen jófej dokit kaptál! Meg hogy volt egy zug, ahol hagytak olvasni… 🙂

    • [vadliba](#11312751): Igen, a gyerek csodát tesz, én csak álmodtam ugyan, de a lányomat az Eifel.torony fémvázán hoztam le. 🙂
      [Gittabry](#11314237): Nem tudok különlegeset róla. Wikipédia: A név a Miatyánk imádság latin nyelvű változatának kezdőszavaiból (Pater Noster) származik. A rózsafüzéren egy speciális gyöngy jelzi, hogy a sorozatnak ennél a pontjánál a Miatyánk következik. A páternoszter lift, ami egy sorozat kabinból és megállókból áll, majd egy ponton átfordul – ennek az analógiájaként kapta nevét.
      Egy Örkény-novellában is szerepel: http://www.szosszenet.hu/orkeny_paternoszter.html
      Az olvasás jogát mind az öt kórházban rögtön az elején tisztáztam. De nem is éltem vissza vele. 🙂

    • [stali](#11317310): Hagyom. :-))) (Csak sejtem, höhö.)
      Remélem jó volt Füreden! Hamarosan ezeken a hasábokon én is ott leszek. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s