Néhány szilánk a múltból


Csupa mosoly az arcom, a drága bloggerina értetlenséget mímelt, s a betegség által szobafogságra és tétlenségre késztetett Lacibá’ vére felbuzog, hogy egy kicsit újra oszthatja az észt. Hála érte! Megjegyzem, szörnyű, hogy az interneten mindent megtalál az érdeklődő ember, a jó öreg polihisztorok meg mehetnek a fiók mélyére, hisz kinek van már szüksége rájuk! Erre is mondhatnánk, hogy megvalósul az ész trónfosztása.

Rövid állapotjelentést adok, mielőtt ijedten elkattintotok innen a várható mondatözöntől való félelmetekben: a gyulladást lehúzta a bivalyadag gyógyszer. A múlt héten kétnaponta mentem, most egy hétig nem kell, de a kúrát ismételjük. Az eddig alig gyógyuló sebem gyönyörűen záródik, de a középső ujjam ramaty, a doki is mondta, valószínűleg csak időt nyertünk, szüretelés lesz a vége. De tudtam, mikor az odázást elemeztem! Sebaj, karom erős, szívem vidám…! Csak akkor döföm tökön magam, ha nyáron kell befeküdni, mert már most is egyre nehezebben bírom a bezártságot ebben a gyönyörű tavaszban. Holnap ki is ruccanok, a tündéri kisfőnököm kitalálta, hogy a tagozati értekezletet Balatonalmádiban tartja meg egy csapaterősítő hétvégén. Nagyon hívtak, s mivel hoznak-visznek, el kell mennem velük. A sebemet ott is tudom kezelni, kötözni. Félek, hogy sok időt már úgysem töltök velük… Még nem láttam idén a Balatont sem, bár tavaly októberben eléggé utáltam, ez azonban már a múlté. Hétfőn remélhetőleg itt leszek, mert már nagyon sürget a tavalyi saram.

Szittyazoli barátom huszármetaforájában említi a kartácsolást valamely testrészbe, amit én eléggé el nem ítélhető módon még továbbragoztam. De honnan is tudhatná ennek értelmét egy mai fiatal, kifinomult lelkű női személy, hacsak nem történész az istenadta? Majd most azt én jól megmondom!

kartácsA kartácstüzet a régi ágyúkkal és elöltöltős puskákkal hajtották végre. Ezekbe először puskaport töltöttek, erre került a fojtás és a golyó. A robbanást követően a golyó kirepült, és egy ponton célba csapott. Ha összeállt csapatban támadott az ellen, az ilyen lövésektől csak egy-egy delikvens dobott hátast, a többi jött, mint a hajderménykű. Az újratöltés meg elég macerás volt, meglehet, csak a túlvilágon sikerült befejezni. Ilyenkor használta a ravasz katona a kartácsot. A golyó helyett például fémreszeléket töltött a puskába, s a kúpszerűen kirobbanó repeszdarabok szinte utcát vágtak a tömörülő ellenségben. Ennek utóda ma a szárnyas- és apróvadvadászat tölténye a sörét, aminek pici ólomgolyócskáival leginkább az ínyenc vadevők szoktak találkozni a tányéron, nem kis sikert aratva ezzel utána a fogorvosuknál. A Wikipédia pedig ezt írja.

Szintén Szittyazoli említette a minap a Trapper farmert, amitől megint beindult a mesélhetnékem, majd ő remélem kiegészíti, ha már lenyúltam a témáját.

  trapper  trfar

Ha a maiak tudnák, hogy milyen csodadolgokat viseltünk gyerekként a hatvanas-hetvenes években. Jellegzetes ruhadarabként a csehszlovák bolyhos mackónadrág és mackófölső jut eszembe, ami legalább kényelmes volt és meleg, bírta a strapát. Aztán volt a kordbársony pantalló, szépen élire vasalva, ez már majdnem ünneplőnek számított. Ennek az volt a hátránya, hogy némi használat és mosás után az ülőgumónál és a térdnél szolgálatot tevő néhány négyzetdeciméter anyag egyszerűen elhullatta száltartalmát, s az ember gyermekét joggal csúfolták ezután kopaszseggű páviánmajomnak, pedig ő váltig állította, hogy az ominózus leopárdeledelé harsánypiros. A nagyon vonalas családok a fiúgyermeket állandóan szintén élre vasalt szövetnadrágban járatták, ami nagy büntetés volt, hiszen a fiúcsínyek során ez menthetetlenül totálkárosra sikeredett, aminek pofonok, de legalábbis büntetés lettek a következményei.

A baj akkor kerekedett, mikor a kis ütött-kopott térdű, pipaszárlábú, virágos mintájú nyári ruhás kiskamaszlány érdeklődési körébe (meg még a máshovájába) szerettünk volna kerülni. Nem elég, hogy az ember ronda, de meg milyen ruhában jár! Az eszembe sem jutott, hogy a kiscsaj is milyen szakadt. Ekkor kezdődött a farmerőrület. Nyugatra csak a kiváltságosok juthattak el, eredeti blue jeansük az esterházykockás trapézgatyónál is menőbb volt. Mi, egyszerű szegénygyerekek sóhajtozva zarándokoltunk el a Tangóra, a Pestlőrinc határánál fungáló használtcikk piacra, ahol egyedüli beszerzési forrása volt a hőn áhított Levi’s, Lee, Wrangler és később Super Rifle márkájú eredeti gatyakölteményeknek. Persze akkori mércével horribilis áron. Az is számított például a Levi’ Strauss farmernál, hogy milyen színű címke van rajta: a piros az amerikai, a narancssárga az jugoszláv csempészárut jelentett. És tízszer végigmentünk az ócskások között, a bátrabbak kihozatták a hátul lévő rejtekhelyről, és felpróbálták a csodát, jövendő életünk boldogságának tárgyát. Talán tizennégy éves lehettem, mikor kikunyeráltam az édesanyámtól azt a párszáz forintot, amivel megvehettem az elsőt. Semmi másban nem voltam hajlandó járni, igaz nem is nagyon volt más. Istenem, a minap nyűgösködött a lányom, hogy nincs egy rohadt farmerja. Akkor kiszórtam neki a szekrényéből vagy harmincat, volt köztük kopott, vadonatúj, előrelyukasztott meg a farkincám tudja, milyen. És mikor elmesélem, hogy a megismerkedésünkkor az édesanyjának milyen ruhatára volt, nem hiszi el. Hogy napról-napra a fűtőtesten szárította az egyedüli normális nadrágját, mert tiszta is akart lenni meg csinos is.

És valamikor a hetvenes évek végén hazánk akkori ragyogó reflexű bölcsei rájöttek, hogy itt a dollármilliós üzletből egyedül a feketepiac részesedik, de ahelyett, hogy importáltak volna, megvalósították a magyar farmert. Ez volt a Trapper. A szó ismerős volt indiánregényeken cseperedő lényünknek, prémvadászt jelent. De a nadrág olyan hitvány volt, mint a magyar narancs Bacsó Tanújában. Nem vagyok kompetens részletezni a minőségét, mert én már akkor nem voltam hajlandó fölvenni sem. A „kistesók” majd elmondják, ők még boldogan hordták. A nyolcvanas években aztán megjelent az állami áruházakban is a valódi farmer, de ekkor már kezdődött a butikok virágzása is.

tiszaMivel állandóan sportoltunk, hasonlóan alakult a nyugati márkás sportcuccokhoz való viszonyunk is. Álmaink netovábbja volt az elérhetetlen Adidas, mellette ott kullogott a kicsit mostohán kezelt kistestvér, a Puma. Megszületett azonban a Martfűi Cipőgyárban a magyar utánzat, a Tisza cipő. Ezt – jobb híján – szerettük. Mekkora gólokat rúgtam én ezzel, édes Istenem!

alföldiVolt még egy meghatározó kultikus darabja az ifjúkorunknak, ami most újra kezd divatba jönni: az Alföldi cipő és papucs. Emlékszem, csak az Astoria melletti kis cipőboltban lehetett kapni, rendszeresen sorba álltak ott jóarcú fiatalok. Alföldit elsősorban a szellemi értékekre is fogékony fiatalok viseltek. Nyers bőrből készült, és a hordás során elképesztő színeváltozásokon ment át. Osztályfőnöki figyelmeztetést is kaptam miatta, mert az ünnepélyre sem voltam hajlandó felvenni mást. Hány elkopott a lábamon!

Trapper – Tisza cipő – Alföldi! Basszus, de szép volt! Ha tudnátok, de szép…

Reklámok

17 thoughts on “Néhány szilánk a múltból

  1. Elhappolod szittyazoli trapperját aztán kiderül, hogy nem is hordtad. Most fogok csak igazán értetlenséget mímelni.

    Milyen jó lehetett régen harcolni, ilyen szép sportkeverékes (mű?)füvön, megadták a módját a fűbe harapásnak.

    • Tényleg az volt!:)
      “…szellemi értékre fogékony fiatalok…” – ez hogy pattant ki a fejedből??:)
      Mindenesetre most rettentő büszkeség tölt el, hogy legalább akkor az lehettem?:)

    • [motymoty](#11254091): Igazad van, büntess! Csak feladtam a labdát az “öcskösnek”. 🙂
      A guglis képeket kéretik nem leszólni, de a poén nagyszerű! :-)))
      [vadliba](#11254190): Naná, hát az voltam! Emlékezz csak, a Kálvin térig három antikváriumot túrtunk végig! Nekem a legfogékonyabb évek voltak, a főiskolák kisujjból rázva következtek ezután!

    • Trapperom is, alföldi papucsom, és Tisza cipőm is volt! 😀 Tényleg de szép volt, tényleg… néha hiányoznak azok az idők….

    • én mint tanár emékszem vissza az alföldire (bár lehet, hogy nekem is volt, ha neme is áállandó s utcai viseletnek), egyszer csak rádöbbentem, lefelé,a padló felé nézve a katedráról, hogy mindenki lábán alföldi papucs van!:) igen van/volt ebben az ismétlődő montóniában valami megmosolyogtató:) De miért alföldi? itt az Alföldön eszünkbe se jutott ezen gondolkodni, másrészt érdekes, hogy nem csak az Alföldön volt ilyen elterjedt, ezek szerint…?(:)
      A mi dőnkben viszont a “vietnami papucs” volt/lett hatáskörét is túllépve állandó (kényelmes!) lábbeli…

    • a trapper valóban nagyon kényelmetlen-kellemetlen viselet volt! nagyon kemány volt az anyaga! (valami főzött brazil farmerre emlékszem, azt szivesen hordtam, amig el nem lopták az udvaronkról, ahova kiteregettem, mosás után száradni… a mellénye megmaradt, hordtam külön is egy darabig…)

    • [Thia](#11254346): Neked? Legfeljebb süldőlányként! Gratu az ismételt főlaphoz! 🙂
      [anyuss](#11254408): Igen, most pótoltad, Zolit is várom. A fb-on rögtön tudtam…! 🙂
      [aliz2.](#11255388): Igen, én addig el sem tudtam képzelni, hogy papucsban járok. A márkanév a kecskeméti Alföldi Cipőgyár védjegye. A vietnami papucsot én nagyon nem szerettem, pedig akkor még megvolt a nagylábujjam, höhö. (Bocs, a rosszízű viccért!) http://www.alfoldicipo.hu/

    • Jaj de jó esik romantikázni fiatalok!
      Nekem a 3 felsoroltból, csak papucsom volt:(
      Viszont volt matrózpólóm, meg az Úttörő Áruházban vásárolt hasított bőrjakóm, amit egy Mobil koncert előtt lerókáztak, így még hitelesebbnek tűntem.

      A kartácshoz nem szólok hozzá, mert én lokátoros voltam nem tüzér, bár a helyi médiában az nyilatkozott a Tubesről, aki csak képről látott olyat – így tudnék okosságokat mondani, de inkább meghagyom a “szakembereknek”

      Hajrá Almádi! Hajrá Ramada! Nem olyan rossz hely az:))

    • Le vagyok nyűgözve kartácsilag, azért aki még ennél is átfogóbb tudásra vágyik az kérem ez olvassa el a kartácsolás egyik speciális fajtája, a “segbekartácsolás” definicióját. (akár itt az előző cikk, akár az én egyik sokat vitatott de utóéletét nézve rendkívül inspiratív cikkem kommnentfalán.
      Ma névadó kedvemben vagyok,… Laci bajtárs! A mai napon a tegnapi cikkedért főfő-kartácskartárs címmel ruházlak fel…

      A trapperfarmeromat is elintézted rendesen…(tartalom az ötös)… egy aspektust azért meghagytál nekem: amit nekem jelentett…majd egyszer megírom én is (ha már motyinak megígértem). Tárgyi háttér kapcsán mindenképp ide fogok visszautalni. Kicsit fájt, hogy leszóltátok…mintha gimnáziumi nagy szerelmemről jegyeztétek volna meg, hogy csontos volt, és lapos mellű…én nagyon szerettem.

    • Zoli bá!
      hallottál már a Mofettáról?
      Ez egy száraz széndioxid fürdő. És csodákra képes. Ha “csak” a nagylábujjad hagyott el, ajánlom szíves figyelmedbe. Magyarországon sajnos csak Mátraderecskén található, de Erdélyben van belőle bőven. Pl. Kovászna, Szováta. Nálam nem diabetes okán, de egész testben érszűkület miatt prognosztizálták, hogy előbb a jobb, aztán a bal végtagjaimat is elveszíthetem 10 éven belül.Nem lelkesedtem érte.
      Nos 1 év, és két 15 napos kezelés után bal oldalon szinte normális a vérkeringés. Jobb oldalon ha csak csak kis mértékben, 1-2%-ot is, de javult. Szerencsére fekély, az épp csak kezdődő, 10 filléres nagyságú,-de a bioptron színterápia néhány héten belül eltüntette, még mielőtt a Mofettáát felfedeztem volna.
      A Mofettában egyébként szörnyű sebeket,elfeketedett lábakat is láttam. Egy férfi, aki már 10 éve rendszeresen jár oda, mesélte, hogy már üszkösödött mindkét lábfeje, ki volt írva térd alatti amputációra, de a sebész ajánlotta, hogy amennyiben el tudja még 2-3 hétig viselni a pokoli fájdalmakat,menjen-no nem a saját lábán- a Mofettába, közben tornáztassa a lábait az ottani gyógytornász- ha nem segít, nincs más hátra… 2 év múlva kiszállt a tolószékből is. Azóta évente kétszer 14 kezelésen vesz részt, állapot fenntartás céljából.Sajnos a TB nem fizeti, és a szállás miatt elég húzós az ára. MBT cipőben jár,-ahogyan én is-(nem a mostanában reklámozott 10-12 ezresben-szerintem az gagyi-sosem hordtam, úgyhogy nem tudom megítélni). Az enyém 6 éves,télen-nyáron ezt hordom -na jó, hóban, jégen persze nem- és még semmi baja) és azzal a mittoménhogyhívják bottal minimun napi 2-3 kilométert gyalogol.
      Sajnos agyvérzés miatt az én mozgáskoordinációm egyenlő a nullával, így én ezt a sporteszközt nem tudom használni. Persze a fekélyeket mindenképpen kell kezelni Fekély nagyságtól, és mélységtől függően kis színterápiás Bioptron lámpával,(max 3-4 centi átmérőjű seb-kék szín) a nagyobbakat már az orvosival. Mivel eleinte naponta 3-4 alkalommal sebenként 6 percig kell kezelni,mindenképpen meg kell venni a lámpát.(az sem olcsó mulatság) Ahogy kisebbednek a sebek, lehet csökkenteni a kezelések számát, de az időt nem, ameddig teljesen be nem gyógyul.Utána már elég 1-2 hetenként emlékeztető kezelés.A seb helyén jóval sötétebb a bőr, így nem nehéz megtalálni.
      Bocs, hogy ilyen hosszan írtam le, de rövidebben aligha lehetne érthetően.

    • A Tangón a farmer 980 Ft-ba került. Hihetetlen drága volt, mert édesanyámnak majd egy havi fizetése volt az akkor. Persze, hogy szóba sem kerülhetett, hogy vegyenek nekem egyet, pedig majd meg döglöttem érte. 1975 (14 évesen)nyarán Esti Hírlapot árultam a Blahán autók közt, így nyár végére megtudtam venni az első igazi piros címkés Levi’s-t.
      A Tisza cipődre emlékszem, a góljaidra valahogy nem (talán nem is volt). 🙂
      Az Alföldi papucsról, az Alföldi söröző jutott eszembe, ami Kecskeméti utcában volt. Isteni volt ott a tatár bifsztek. De nem hagyhatom ki az Irinyi utcában a Plzeni, vagy tőle nem messze lévő Mini sörözőt sem, ahol szinte minden nap kötelező volt megjelenni, hogy friss pogácsával a kezünkben boldogan fogyasszuk a sárga nedűt. (7 Ft volt egy korsó)
      De nem hagyhatom szó nélkül a 1977-es foci őrületet, aminek csúcspontját a magyar-szovjet vb selejtező jelentette. Jegyeket Népköztársaság út (ma Andrássy út) 41 alatt lehetett csak venni. Reggel 5 órakor álltam be a sorba, hogy jegyet kaphassak, ami 10 órára sikerült.(csak az napi francia dolgozatról maradtam le. Sajnos.) 80.000 ember volt kint a Népstadionban, hogy szemtanúja legyen a csodának. 2:1-re legyőztük a lényegesen esélyesebb szovjeteket. Euforikus hangulat volt a stadionban, az idősebbek még sírtak is. Szép volt. fiatalok voltunk. Dehogy milyen messzire jutottunk a trapper farmertől.

    • Trapper farmerra nem emlékszem,nekem Lee volt 🙂
      De ,h mondjak vmit,most ismét drága,és menő a Tisza márkanév.
      Az az ágyú úgy néz ki,hogy a siklósi várban gyújtottak alá:)Nagyon ismerős…:)

    • Őszinte köszönet a színes nosztalgiázó kompániának, de jó, hogy ilyen sokan vagytok!:-)
      [Brunczvik Miklós](#11256845): Sajnálom, hogy a góljaimra nem emlékszel, nekem csak a rövidtávú memóriámmal van bajom, a Neked kiosztott kötények fullHD minőségben tárolódtak. A Pilseni korsóból kijövet a Petőfi Sándor utcára fordulva ismét megszomjazván mindig betértem az Egyetemi Könyvtárral szemben a DAB sörözőbe. Ha ott kértem a kori sör után egy melegszenyát, méltán mondhattam a varázsigét: abrakaDABra! 🙂
      [szittyazoli](#11256440): Az új nevemet köszönöm, egyelőre a Szomjas Marhát használom tovább. A szittyás témamegközelítést elvárom. A csontos és lapos mellű nadrágodat azért tisztelem, ha nem is próbáltam soha. (Kinek a trapp, kinek a trapper!) Jajj! 🙂
      Andrea, nagyon köszönöm a tanácsot és a részletes ismertetőt, majd utánanézek a lehetőségnek, mert most hallottam először róla. A lámpát (kölcsön) használom. A nyavalyánkat meg viseljük továbbra is jókedvvel! 🙂

    • Nem vagyok túl követelőző típus, de a szilánkok helytt kaphatnék mozaikokat? Úgy gondolom, a trapperből kihoztuk, amit lehetett!:-)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s