Cigi és Facebook


Most még dekkolok egy hangyányit, sőt, megpróbálom szellemem szárnyalásának nyergesvontatós szerelvényét visszarükvercelni két megjegyzés erejéig a tegnapi témánkhoz. (Na, ezt a képzavart rajzold le, ha vizuálisan kreatív vagy! A legjobbakat jutalmazom, cím a szerkesztőségben.)

cigi a nadrágban

Az én hűséges asszonkám szintén bagózott a kapcsolatunk kezdetétől. Mi mást is tehetett volna, hiszen az akkor (még – hehe) rajongásig szeretett pasija szájában ott fityegett a cigaretta, nyugodt helyzetekben a pipa. Ó, a Flying Dutchman illata! A pasi meg felvette a versenyt magával, az akkori idők Brad Pittjével, Huszti Péterrel is! Legalábbis, azt hitte. És ugye, ki szeret egy hamutartóval csókolózni – ahogy egy kampányszlogenben nemrég láttam? Ne felejtsük: öt év együttjárásról van szó!

Asszonkám azonban másképpen szívta. Kicsit úgy csinált, mint az okos lány. Meg is mutatta a csúnyáját a király őfelségének, meg nem is. Jól megszívta, de nem tüdőzte igazán le. Ahogy szégyenszemre a tüdőszűrésen tanítják: beszívja – benn tartja – nem lélegzik – kész vagyunk. Csak arra figyelt, hogy a két ujja között az előzetesen stílusosan megmorzsolgatott cigaretta körülbelül nyakmagasságban kellően felfelé álljon. (Örök női vágyak megtestesítője! Ami aztán elhamvadva lefittyed. És ilyenkor okádja a legtöményebb mérget.) Tessék megfigyelni, tízből… na jó, nyolc nő így dohányzik. S ha áll közben, kicsit hintázva egyensúlyoz. Aki nem így teszi, az már majdnem férfi.

Az én párom (nevezhetnénk kocadohányosnak, de nem nevezzük, mert akkor leszokik az olvasásomról is) délelőtt soha nem is gyújtott rá, csak a munkahelyről hazajövet nyúlt az elsőért. Mikor ezért megmorogtam – tudniillik, ha kibírja estig, akkor minek –, közölte,  hogy leszokik, ha én is. Sokat vártunk erre, de most eljött az idő. És tényleg végleg letette! Ezért most minket párban tisztel a baráti kompánia. Némi különbség azért van. Ahogy tegnap említettem, én alig várom, hogy beleszippantsak más levedlett füstjébe, ő rendre azzal jön haza, milyen rohadt büdösek ezek a dohányosok, nem átallanak a villamosra fölszállva kiengedni tüdejük sötét tartalmát! Szinte kíváncsi vagyok, ha már nem lennék, rágyújtana-e… Ráérünk megtudni.

Tegnap azt is kihagytam, hogy egyszer, nem oly rég egy munkahelyi nekibuzdulás során három napig letettem a cigit, csak suttyomban szívtam el egyet-kettőt. A harmadik nap végén az egész család sírva kínálgatott, mert kibírhatatlanul pokróc voltam. Jelzem, ezt könnyedén megoldja egy élethalál küzdelem az intenzíven. Na, ott mogorva csak az ember igazán!

És most a nyelvművelő közéleti felháborodása következik. A Facebook megjelenése a fiatalok számára igazán nagy meteorbecsapódást jelentett a hétköznapok állóvizében. (Ez megint rajzplajbászért kiált.) Sokan cikkeztek már pro és kontra a hasznosságát illetve a semmirekellőségét illetően. Engem is zavar, mikor az egyébként ványadt férfiasságú szerencsétlen ifjú nyomoronc a számítógép látszólagos diszkréciójában reménykedve belekurjant a légtérbe, miszerint sürgősen kúrnia kell. Ilyenkor szívfájdalom nélkül végleg kiikszelem, kúrjon a drága jó nagyokat, lehetőleg a tudtom nélkül.  Meg rohadtul nem érdekel, hogy Béci vagy Alekosz, mert magára valamit is adó nőszemély egy lakatlan szigetre bezárva bármelyik hősünkkel szemben habozás nélkül a cápát választaná, ha már szavazni lehet. Persze itt nem a szilikonagyú Szandikára gondolok. Ennél már csak az a rosszabb, ha ilyen állapotjelentés jelenik meg az ismerősök falán: Hát ez hülye! :S. Erre néhány aggódó bekérdez: Kicsoda, hol, miért? Mire a válasz: semmi. Akkor mi a búbánatos lónak a faráért visít? Meg este félóránként jön a hír: “Nem tok aludni. 😦” Persze, hogy nem tudsz aranyanya, lesed a bekapcsolt gépet egyfolytában, és várod, hogy végre kíváncsi legyen rád valaki!

Mindezek ellenére a közösségi hálót védeni szoktam. A gyermek – ahelyett, hogy bezárkózna teljesen, és egy géppel játszana, mint korábban – legalább kommunikál társaival, teremt egy látszatközösséget. Ez mégis jobb, mint a fenyegető kozmikus elmagányosodás. Olykor még a helyesírásra is figyel, ha már a program jelzi. Véletlenül talál értékes tartalmat is, ha az ökörködés éppen szünetel. Esetleg megtanul döntést hozni. Egy megfontolt lájkolás jó (és esetleg rossz) irányba is orientálhat. Hosszan lehetne ezt elemezni.

Nekem nagyon sokat adott. Olyan tanítványaimtól kaptam rengeteg jó (és csak jó) szót, akikről sok-sok éve semmit sem hallottam. Már egy osztálytalálkozó is szerveződött a feltöltött képem következményeként. És nekem is fórum, hogy újra szólhatok hozzájuk. Nem kötelező, mégis figyelnek. Ez nagyon jó! Egy nagy hibája van: látják, hogy milyen vén kecske lettem. Bár drága Sóskám erre is valami olyasmit mondott, hogy jól áll nekem.

Újabban divat lett közösségi oldalt létrehozni. Itt aztán nagy baromságok is vannak. Magam is elgondolkodtam, hogy megalapítom a „Nagyon szeretek a vasárnapi ebéd után lefeküdni és feltűnésmenteseket szellenteni” oldalt. Lájkoljátok sokan!

Észrevettem, hogy barátaim sokan csatlakoztak az „Én nem dohányzok.” oldalhoz. Nosza, bennem kiakadt a nyelvész, aki ugyan tudja, hogy nemsokára eltűnik a magyar nyelvből az ikes igék tradicionális ragozása a sajnálatosan egyre gyakoribb hibás alkalmazás miatt, de az utolsó pillanatig ragaszkodik a szerelmetes  nyelv e pici gyönyörű hagyományához. És kiráz a hideg, hogy egyre többször hallom: alszok, eszek, iszok, ba…rátaim, ne!

Megnéztem, a mai napon 96.423 honfitársnak tetszik ez, ebből 48 fő az én ismerőslistámon is szerepel. Kicsit szégyellem, mert sok köztük a tanítvány. Pedig én jó két hónapja megtaláltam a riválist. Az „Én nem dohányzom, de tudok helyesen ragozni” oldalnak 19 azaz tizenkilenc fős tábora van. Abból kettő a lányom és én, ismerős nincs. De kár…!

Tündérkéim! Aki teheti, lájkoljon már oda is egyszer! Itt nincs hűségnyilatkozat, mindkettőnek tagja lehetsz. Hadd örvendezzen az öregember szíve, hogy mások is jó helyen „nem dohányoznak”!

Valamint éljen a meteorológiai tavasz!

Reklámok

12 thoughts on “Cigi és Facebook

  1. Ez nagyon szórakoztató volt 🙂 Hasonlóan jártam én is mint asszonyod, két hónapig próbáltam rászokni a cigire de a letüdőzésig nem jutottam el (ez volt életemnek a vendéglátóiparban töltött rövid szakasza… nem kell rosszra gondolni csak sört csapoltam 🙂

    • Éljen a(z örök és megbonthatatlan) meteorológiai tavasz!
      Sajnos nem lájkolhatom, amit kérsz (egyébként a “dohányzok”-ért elnézést kérnek), esetleg lájkolhatnám a te lájkod – nagy hőstettet hajtottatok végre.

    • Továbbra is remekül szórakozom, ám arra a közösségi oldalra nem vágyom belépni.
      Bibibi, én még a műtőasztal és intenzív előtt már nem gyújtottam rá, és ezt gyakorlom azóta is. 33 évi erős bagós műlttal. Leszokni? Azt nem igérem.

    • Az ikes igék helytelen használatától én is hideglelést kapok. Ezen belül személyes kedvencem az ikes igét nem ismerő magyar szakos és a hasonló adottságokkal rendelkező könyvet író nyelvész.

    • [anyuss](#11205951): Sört csapoló nőszemély! Hrabali gyönyör! 🙂
      [bezus](#11206036): Lájkolj, baby! És ne hanyagolj! 🙂
      [stali](#11206173): Döntetlen, mert az én múltam 36 év. A fb.-ról meg: Te előbb voltál itt, én meg onnan jöttem. 🙂
      [motymoty](#11206270): És nincs egyedül. A magyartanárok szórásáról nem mondhatok többet… 🙂
      [perenne](#11206609): Ne pirulj, rövid ittlétem alatt látom, hogy Téged (akárcsak Stalit) másért tartanak rendkívülinek! Ez méltó igazán az irigylésre! 🙂

    • Lassan eljutunk sajátos latinos műveltségemhez.)
      Ja, rövidesen benézek az Arany tigris-be. Majd gondolok Rád egy pohár sör mellől, mert a korsó még túl nehéz nekem.

    • [stali](#11206979): Vigyázz, ott alig találsz helyet, viszont vágni lehet a füstöt! A hölgyeket valamiért kinézik, bár miután Eta barátnémat bevittem egyszer, egész estét betöltő hahotázásával meghódította a törzsvendégeket. Mindenesetre örülök, ha egy pohárral az én egészségemre is csúszik!

    • Ráadásul csak délután nyitnak!
      Hm, tényleg, a párommal voltam utoljára. Egyedülálló nőként a Fekete ökörből nem néznek ki.

    • Jelentem, én is csatlakoztam.
      Egyébként, annak ellenére, hogy nem dohányzom, már kissé soknak tartom, amit a dohányosok ellen művelnek. Már-már túlzás. Nem szeretem, ha körbefüstölnek, de oda egyszerűen nem megyek be, ahol ilyet tesznek és kész. Inkább legyenek dohányzó és nem dohányzó helyiségek a kocsmákban/cukrászdákban/stb., ahogy a vonaton… :))

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s