Vadas

Mivel piszkosul elsóztam a vadast, most büntetésül leírom a receptjét. Ezt a vákuumsót meg kivágom a francba, nem először csúfolja meg a nagyképű mesterszakácsot. Most megint hallgathatom a szerelmes szakácsnőről szóló sztereotípiát.

A tegnapi piknikre benéző aranyos vendégeket innen is szeretettel üdvözlöm. Azért virtuálisan is nagy nyűg a vendégjárás! Anyus először spéci köretet, zsemlegombócot „rendelt”, majd az aszú háromputtonyosságát fikázta finoman. Meg kell itt jegyezzem, hogy a kiváló vadashús komoly ízlésháborúra készteti a gasztroemberfiát, észak és dél háborújára. Az északi konyha a különféle gombócokat vagy a knédlit pakolja köretként a tányérra, a dél-európai ínynek pedig a tészták a kedvesek: úgymint makaróni, spagetti és az általam is egyre többet használt praktikus pennetészta.

Aztán jött az igazi férfi, a ragadozó, ki bevállalta a húsmennyiség teljes halmazát, önzetlenül fölajánlva az összes többit a vegáknak. Ilyenkor nemi identitásomban apró, csak szeizmográffal kimutatható rengések szoktak keletkezni, mert én – a Jóisten ne vegye bűnömül – inkább választom a hideg tökfőzeléket feltét nélkül, mint például egy mediumra sütött bifszteket, vagy azt a mérhetetlen koleszterin-atombombát, amelyet kerti sütögetés címen az arcába tud ereszteni a legtöbb férfitársam.

Drága absztinens vendégem jogosan tette szóvá, hogy az italválasztékból kimaradtak az alkoholmentesek. Ezt korábban is mindig elszúrtam, soha nem értettem, hogy a nem ivóknak miért probléma, hogy mit igyanak. Amúgy mindig szerettem velük, otthon, mert nem fogyott a pia, idegenben pedig ők vittek haza kocsival. Egyébként, aki pusztán a jókedv érdekében vedel, csak magát okolja, mert az absztinens barátokkal éppen olyan jól lehet mulatni, és őket még talicskázni sem kell túlzott önfeledtség esetén.

Aztán este megjött patás barátom, aki legutóbbi bejegyzésében pilinszkys tömörséggel velőset szólt. Szórakozottan végigevett egy komplett menüsort, végül beleegyezett, hogy bármit megiszik, ami árt. Miután emlékeztettem az ábrándozásra meg a kancsalul a festett egek felé bambulásra, valamint felszólítottam inkább az írásra, jámborul írt nekem egy négysoros köszöntőt. Köszönöm neki szépen!

No, a recept! Először is a sovány vadhús az igazi. Ezt legalább három napig kell pácolni, hogy a szívósságát elveszítse. Páclé ezerféle van, lényege az, hogy sót ne tartalmazzon, a húst se sózzuk pácolás előtt. Ha nincs vad, akkor a vadhúsra vizuálisan emlékeztető marhahús preferálható. Olykor a marhát is szoktam pácolni, de ez elhanyagolható. Mindig a piacon választom (ezért volt most sertéshúsból, mivel piacon még nem lődörgök), felsál, fehér- vagy feketepecsenye jöhet szóba, esetleg még marhacomb.

Az első lépésben serpenyőben megpirítok negyed kiló füstölt szalonnát. (Most klikkelnek el a fitnessguruk!) A szalonnát a család direkte nem eszi, így a főzés közben a szakács elropogtatja. A legkiválóbb chips! A zsíron kérget pirítok a félkilósra vágott, sózott, mustárral vékonyan kent húsdarabokra, aztán átrakom egy nagyobb edénybe. Egy fej hagymát is pirítok, amit a húsra öntök. Két kanálnyi cukrot karamellizálok, feloldva azt is hozzáadom. Ízesítem borssal, kakukkfűvel, Vegetával, még mustárral, néhány babérlevéllel, rákarikázok majd egy kiló sárgarépát, három gyökeret, egy karalábét és zellert, majd felöntöm vízzel. (Itt szúrtam el, mert a zöldséget külön sóztam.) A hús puhulásáig főzöm, azt félreteszem, a zöldségeket a serpenyőben fonnyadtra sütöm, meghintem liszttel, és összekeverés után felöntöm a főzővízzel. Hozzákavircolok négy deci tejfelt, majd az egészet összeturmixolom, és beállítom az ízeket (ha nem sóztam el).  A ma divatos botmixer kiválóan alkalmas, kevesebb a mosogatnivaló.  A húst éles késsel vékony szeletekre vágom, és a fent említett köretekkel tálalom.

vadas

Jó étvágyat!

Reklámok