Hóforduló

Sárguló emlékeimből rémlik, vagy tán csak a szájhagyományból tudom, hogy a múlt század kevésbé kapkodó hetvenes éveiben egy-egy szerelem sok-sok álmodozással kezdődött, apró finom gesztusok, tétova kísérletek során jutott el az érintésig, a titokzatos csókig, a beteljesedést nyújtó ölelésig. Ebben a folyton gyomorhullámzó állapotban jelentősége volt minden apró időintervallum végének, mert a befejezéssel mindig öntudatlanul a még többet ígérő jövő inspirálta tovább a szerelmest. Az első csókokat egy darabig sorszámoztuk, az első évfordulónkig megtartottuk a hófordulókat.

Ilyesfélét tartok én most kényszer szülte ifjú szerelmemmel, az írással. Kerek egy hónapja jelent meg ezen az oldalon az első bejegyzésem, és a rövid idő alatt szépen idomulgatunk egymáshoz. Mivel nőnemű, elég sok törődést kíván, de türelmes, nem hisztizik, tudomásul veszi, hogy kedvesének még millió fontos kötődése van rajta kívül. Lehet persze, hogy mindez a „vénülő kezeknek és szemeknek” szól, de a férfiember sokat próbált szíve mégis megbizsereg.

Most tehát ünnepelünk. Bontakozó frigyünk tanúját, a kedves olvasót szeretettel meghívjuk egy virtuális piknikre, mindenki válasszon kedve szerint, és fogyasszon mértékletessége szerint! A szomszédokat is áthívhatjátok, van bőséggel. (Én most elszaladok összepancsolni különleges specialitásomat, a vadast a valódi vendégeimnek. Ha marad, holnap abból is kaphattok.)

 kaják piák

Sörrel emelem a poharamat az egészségetekre! (Ezért azt nem is tettem az asztalotokra.)  🙂

Reklámok