Lopakodó

Az ember egy bizonyos korában megpróbál egy jól kifejlesztett védekező mechanizmust kialakítani a rázúduló hírözön és abban is elsősorban az érthetetlenül népszerű médiagenny ellen. Ahogy a vidrának becsukódik a füle vízbe merüléskor, vagy ahogy a rutinos férj teszi a figyelmest a kocsmából hazajövet, miközben fontoskodó asszonya a nyelvelevest tálalja vacsora helyett, és a szidalmakat némileg enyhítendő azt is azonnal elmeséli, miről beszélgetett a barátnőjével a bevásárlásból jövet uszkve  másfél óráig. Közben a meccsnek is vége lesz, jöhet végre a jól megérdemelt…Én legalábbis így vagyok a hírek zömével. Van azonban, amire felkapom a fejemet, köpködni kezdek (lásd jan. 19.), aztán a hangos hörgés szép lassan lecsillapodik.

A tegnap óta agyoncsámcsogott hír abból a fajtából származik, amelyik csendes, ólmos szomorúságot  gerjeszt bennem. Valamilyen talán meg sem fogalmazott érzelmi szál miatt kezdődik  a lelkemben egy gyomrot szorító, fájdalmas érzés, ami sajnos nagyon sokáig padlóra küld. Ilyen volt például a három fiatal lány szégyenteljes halálra taposása és általában minden gyermekekkel előforduló szörnyűség. És ilyen most a tegnapi, melynek alanyával mindig éreztem egyfajta szellemi rokonságot. Én ezt eddig soha senkinek nem mondtam. Ezért volt érdekes, hogy este felhívott férjhez menése okán már másfél éve Pécelre szakadt Ancsa nagylányom, és az ügyet taglalva elmondta, hogy az említett médiaszemély sokszor az apjára emlékeztette. Talán az azonos kor. Vagy a kiindulást jelentő kereszténységgel ma már összeegyeztethetetlennek gondolt művelt liberális világszemlélet, amely csak a megharcolt teljesítményt tiszteli, de azt mélységesen. A talmival pedig kegyetlen verbalitással bánik el. Meg a jó adag exhibicionizmus.

Bakács, baz’meg! Kellett ez nekünk?

És most már csak a kérdéseim sorakoznak: A hiteled? Hogy rántasz kardot ezután az országos jelentőségű nagy lenyúlások ellen? A médiaügyek élharcosa hogyan leszel, ha egy jól felkészült hallgatód beinteget egy téliszalámival? Van még további lépés a prostitúciós folyamatodban? (komoly média – Megasztár – Klubrádió – téliszalámi….)

Éhes vagy? Miért nem keresel föl egy barátot? Miért nem jössz hozzám? Én sem keresek fél éve, mégis este is, reggel is téliszalámit ettem. Erről jut eszembe. Kifizette már a Pick a tízmilliós előleget? Mert nem hihető komolyan, hogy most elmegyek a Tescóba szalámit csenni, mert éhes vagyok. A nyugdíjminiszterré avanzsált bolti szarka, bizonyos Selmeczi Gabriella karrierjét irigyled? Hisz az szegény olyan sötét, hogy még a Negro is világít a szájában. Így akarod reklámozni a Hülye vagy?-klubodat?

Nem! Rájöttem: meguntad a jól kitalált utónevedet! A sett- nek úgysincs értelme. Azt akarod, hogy ezentúl Lopakodónak nevezzenek. És akkor fitogtathatod latinos műveltségedet. Nomen est omen. Igazad van, a poén szánalmas, kedves barátom! Az őszinte együttérzésem jele… 😦

Reklámok