Hogy kerültem ide? #8


Az első éjszaka jelentős tanulságokkal szolgált. Aludni a megemelt ágytámla ellenére sem tudtam. Így ugyan nem szörcsögött a tüdőm, de világéletemben csak oldalt fekve vagy hason tudtam szunyálni. Mármost hogyan vágjam hasra magam a 60 fokos szögben felemelt fekhelyen? Sokszor felkeltem, az említett többszörös adag Furosemid hatására tisztességesen csobogott a porcelán arra jártamkor. Némi önteltséggel Schwajda A rátóti legényanya című groteszkje doktorának képzeltem magam, aki bő esőben kiállt a terasz szélére könnyíteni magán, és a nyitott ablakon kinéző asszisztense a doki csípőben kissé előremutató pózából valamint a mellette lefutó esőcsatorna előzubogó vízének látványából következtetve önfeledten így sóhajtott fel: Micsoda férfi! Hallgatóztam, itt nem jött a nővér.

Most kell említenem a kórházi lét már-már professzoraként laikus testvéreimnek a másik neuralgikus pontot, a nagydolgot. Ennek kulturált megvalósítása ugyanis komoly stratégiát és alkalmazkodóképességet igényel. Az otthon megszokott több évtizedes algoritmus ( felkel, teát főz, rágyújt, korty tea egy mély slukkal, action…, majd alapos és mélyreható tisztálkodással kezdetét veszi a vidám nap) felejtős, akadozott is a gépezet. Mondjuk úgy, hazavittem az elsőt. Pedig itt szállodai kényelem volt: két ágyhoz egy budi. Más helyeken a sorban lévő ürítő-alkalmatosságokat csak egy-egy alul-fölül nyitott, festett deszka választja el auditív betekintést nyújtva a szomszédban szülő pillanatnyi állapotába. És akkor még nem is gondoltam a „minden lukadban van egy cső, csak ott nem” állapot gyönyörűségeiről az ágyhoz szögezve. Lesz róla édesbús történetem.

Férfikórtermek utolérhetetlen bája az éjszakai horkolás. Már a villanyoltás után szivárognak apró ágroppanáshoz hasonló zajszennyeződések a takaró alól, szerencsés esetben a fülhalláson kívül más érzékletet nem irritálnak. Van, aki e neszeket apró köhintéssel igyekszik álcázni, a rosszabb az, mikor a mélyről fölszabaduló, légszomjjal társuló, őszinte köhögés rázza meg a delikvens testét, s a belső légnyomásváltozásoknak nem tud gátat szabni az altájon lévő  záróizomzat sem. Ilyenkor beszélünk sztereohatásról. A legszebb, legfelejthetetlenebb élmény mégis a horkolás. Karcsi bácsi, a szomszédom ebben kifejezetten tehetségesnek bizonyult, bonyolult dallamait csak néha szakította meg ötven év alatt agyonbagózott tüdejének segélykiáltása. Jó duó lehettünk, bár én horkoláson még soha nem kaptam magam, hitelt érdemlő személyek (főleg asszonkám) eskü alatt vallják, hogy igenis szoktam. Hallani viszont nem szoktam. Máshoz vagyok én szokva. Tegnapelőtt például hajnali két órakor arra eszméltem, hogy valaki irtózatosan szájon vágott. Ijedten fölültem, és kétségbeesetten kezdtem kutatni lassan világosodó tudatomban, hogy mi rossz fát és kinek tettem a tűzre? Jó, volt némi pengecsörgés köztünk, meg is írtam. De azért az ilyen éjszakai agresszivitás mégsem  helyén való! A nyugodt szuszogás hallatán aztán megkönnyebbülve elmosolyodtam, a kis virgonc forgolódó álmában is büntet. Pedig mostanában dicsért meg, hogy a nagy műtétem óta nem horkolok.

Horkolásban garantáltan válogatott szintű teljesítményre Taki barátom képes. Többször is bizonyította ezt, ahol álomra hajtja a fejét, ott először is az apró gerinctelenek menthetetlenül elpusztulnak, de az ilyen méretes emlősök sem ébrednek kipihenten, mint jómagam. Azt irigylem mérhetetlenül, amit egy vitorlástúránkon figyeltem meg, ahol egy hajóban aludt a két kapitány és a legénység közül a fiúk, hogy a ránk bízott gimnazisták szüleinél ne érje szó a ház elejét. Szóval az én barátom feltette lábát az ágy végébe, majd felsőteste is kezdett vízszintbe ereszkedni. Megfigyeltem: 45 azaz negyvenöt fokos szögben volt, mikor már ordított. Mikor egyenesbe került, szerintem már túl volt az első álmon.

100_1055

Takival a Kő-tengernél

Hagyjuk most egy kicsit hősünket tovább ismerkedni a gyógyintézmény légkörével, járjon vizsgálatokra, derüljön ki, hogy epeköve is van, a látása sem jó, de a cigi újra kezd ízleni. Majd szólni fogunk az élelmezésről is. Holnap azonban egy kis irodalmi jegyzet lesz itt.

Reklámok

3 thoughts on “Hogy kerültem ide? #8

  1. Tiszteletem Tanár Úr!
    Miután hazaértem az osztálytalálkozóról, első teendőim közt volt a blog olvasása, azóta pedig ki sem lehetne innen robbantani engem. Minden nap hatalmas izgalommal várom a következő bejegyzéseket. Azon gondolkoztam el, hogy mikor is fogok a kezemben tartani egy Laci bá által írt könyvet, remélem hamarosan:)
    Üdvözlettel: N.Dávid

    • [Nagy Dávid](#11141148): Dávid, kicsit diszkrétebben, még elvékonyítod a hosszú évek alatt kialakított álszerénységemet. Azért köszönöm, remélem a könyvkiadás területén jelentős befolyással bírsz majd! 🙂
      [reszegszamar](#11141548): Ismételt látogatásodat és burkolt elismerésedet nagyon köszönöm! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s