Hogy kerültem ide? #6


Azért valahol sejtettem, hogy katasztrofális állapotom nem jön rendbe magától csak úgy. Még a jól bevált lacikúra sem segít, amit a kollegináknak és itthoni …ináknak is rendre ajánlottam, mikor a szokásos vissza-visszatérő torokgyíkjukat próbálták helyrehozni holmi színes fantázianevű placebo-főzetekkel (sorry, kedves ACC, Neocitran és így tovább). Módszerem lényege: megiszom fél deci rumot, közben fél liter bort felforralok, teliengedem a kádat jó forró vízzel. A vízben dagonyázva elszürcsölöm a forralt bort, és jó fél óráig izzadok, a végén úgy nézek ki, mint a klasszikus Unicum-reklám.

unicum

Az influenzavírus ész nélkül takarodik a nem kívánt közegből!

Most azért a biztonság kedvéért felhívtam gimnáziumi osztálytársamat és barátomat, Andrást, akivel ugyan kölcsönösen elfoglaltak lévén már nagyon régen beszéltünk, de most szükségét éreztem a hangját hallani, elvégre ő az Uzsoki Utcai Kórház egyik belgyógyászatának Phd főorvosa, nevezzük ezentúl Tanár úrnak! (Lenyűgöz, ahogy doktoréknál milyen áhítattal mondják ki ezt a két szót, míg pedagóguséknál kis túlzással felér egy nyálsercintéssel.) Igaz, ő gasztro… ügyekben világhírű, de hátha konyít valamit a pejslihez is. Mikor beolvastam neki elbocsátó szép üzenetem sorait, éreztem a „fejcsóválást” a hangjában. Felszólított, ha baj van, húzzak be az osztályára villámsebesen.

Nekiláthattam hát az ünnepi előkészületeknek. Nálunk ugyanis én vásárolok, és én (csak én) főzök. Szeretek is, és szerénytelenség nélkül mondhatom, tudok is jól főzni. Ezeket hallva társaságban a hölgyek általában leplezetlen irigységgel szoktak a feleségemre nézni, aki ekkor egyrészt kifejti, hogy a körülmények ilyetén alakulása nem az ő érdeme, én önként és kéjjel…, másrészt nem biztos, hogy megéri. Ilyenkor nyilván általa kevésbé díjazott tulajdonságaimra utal. Ínyesmesteri szakértelmemre referenciát közvetlen szeretteimen kívül jó kéttucatnyi fiatal adhat, akik nyaranta egy hetet töltenek kis bakonyi táboromban, ahol némi lelki táplálék mellett néhány segítőmmel együtt a testet is jóllakatjuk. A menüt azért már nem részletezem.

Előző bejegyzéseimre érkeztek aggódó és együtt érző hozzászólások. Tulajdonképpen hálásan fogadom ezeket, mégis fontosnak tekintek előre(hátra)bocsátani valamit. Mielőtt húsvéthétfőn kórházba vonultam volna, gyorsan tisztáztam magamban a jövőt: jelen állapotom miatt annyira sajnálom magamat, hogy nem engedhetem meg mások sajnálatát.

Csak jó kedvvel, a nyomorúságomat megmosolyogva élhetem túl méltósággal!

Ehhez végig tartottam magam. Novemberben, mikor belekóstoltam a Facebook-őrületbe, megtiltottam barátaimnak a „hogy vagy (pláne hogy tetszik lenni)” kérdést. Mi mást válaszolhatnék erre? Szarul!

Megüzentem az örömhírt: egyszerűen VAGYOK – (ERGO COGITO)!

Reklámok

3 thoughts on “Hogy kerültem ide? #6

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s