Hogy kerültem ide? #5


sziv.jpg.ashxA halálos ítélet kihirdetése után a jeles szívgyógyász ragaszkodott ahhoz, hogy azonnal keressem föl a röntgenosztályt mellkasomat átalvilágítandó, tekintettel arra, hogy tüdőmet meghallgatva jelentős mennyiségű folyadékot vélt benne felfedezni. Szerintem a „kardiomókusok” (lesz még hozzájuk némi szerencsém) fonendoszkópja sokkal érzékenyebb holmi háziorvosokénál, nyilván nem kínai termék. Végiggondoltam a dolgot, nagypéntek lévén miért ne teljesíteném a derék tudor utolsó kívánságát. Jézus már úgyis meghalt a kereszten, ennyi szenvedést én is kibírok. Büszkén bólintottam, hiszen felötlött előttem az előző éjjel, amikor korábban soha nem tapasztalt sikerrel valósítottam meg a nagycsütörtöki virrasztást. A gecsemáni kertben azon a nyomasztó éjszakán példát vehetett volna rólam Péter, Jakab, János s mind, akik aludtak a Mester kérése ellenére. Igaz, nekik nem volt annyi víz a tüdejükben.

A röntgen várója kihalt volt, mint a nagykocsárdi állomásé (lásd Dsida: Nagycsütörtök), s ekkor először történt velem csoda az agyonszapult és elhanyagolt egészségügyben. A röntgenvizsgálatok ugye mindig úgy zajlanak, hogy egy tenyeres-talpas asszonyszemély beterel a vetkőzőbe, kiválasztott részedet a gép fókuszába állítva eltűnik az ólomfal mögé, s onnan dirigálja még a lélegzetedet is. Már ez is személytelen, hát még a lelet. Ki látta már azt a röntgenorvost, aki a leletet kiállította neki? Általában a fent említett smasszerina kaffantja ki a nevedet, s megfelelő reagálásodra a kezedbe nyomja kegyesen a pillanatnyi jövődet erősen meghatározó papírt. Én most, életemben először láttam, sőt…

Elég hosszú várakozás után nyílt az ajtó, s egy alacsony, bubifrizurás, jó harmincas hölgy lépett ki rajta. Mélybarna szemével körülpillantott, és a nevemet mondta. Odaléptem, hogy rutinszerűen átvegyem a nála lévő borítékot. De nem azt adta, hanem bal kezével melegen megfogta jobbomat, és így szólt:

-László, nagyon vigyázzon magára, maga nagyon beteg! A leleten részleteztem.

Döbbenten álltam. A tündérnek megcsillant valami a szemében, gyorsan kezembe gyűrte az elmondhatatlan színű (khaki?) papírtokot, és lehajtva fejét visszasietett az ajtó mögé.

Felocsúdva megnéztem a negatívot. Sokat nem értek hozzá, de a tüdőm alsó része gyakorlatilag nem látszott.

A kardiológiára visszatérve benéztem néhány kórterembe. Zsúfolva voltak ágyakkal, ahogy anno anyám idejében volt. Hosszú évek rengeteg délutánját töltöttem itt gyermekkoromban, amikor még meg volt szabva a látogatási idő. Most több népes romacsalád karattyolt jó hangosan a folyosón. Így aztán bármilyen erőszakosan igyekezett ecsetelni ismét az orvos állapotom súlyosságát, én csak a nyilatkozatot követeltem, melyben a meggyőző érvek ellenére kijelentem, hogy a kórházi kezelést nem veszem igénybe, saját felelősségre otthonomba távozom.

Ki gondolta még akkor, hogy a visszautasított első kórházat még öt követi?

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s