Hogy kerültem ide? #3


Kicsit fáradnak az ismerős olvasóim, vagy szörnyen elfoglaltak holmi nosztalgikus poénfüzéreket folyton olvasni. „Nyugger” barátaimnak meg nincs netjük, mondták, írjam le nekik kézzel, netán olvassam föl, be is jöhetnek egy pohár borra. Ez jól is hangzik, csak a katapult gombja az ő kezükben van, én meg szörnyen undok tudok lenni, ha jobb dolgom is akad, kész a konfliktus. A bort azért kibontottam…

Örömömre akadt néhány az oldalamra akadó ismeretlen olvasóm is. ( Dadog ugyan, de működik az önreklám. 🙂 ) Ha másért nem, az ő kedvükért vissza kell térnem a címben felvetett kérdésre, ahogy korábban meg is ígértem. Ehhez a mesémben most egy évet kell visszafiatalodnom. Így is ötvenes – borzalom!

Az döbbentett meg először igazán, hogy a gyerekek között is érzem az ólmos fáradtságot. Évek óta tapasztaltam a fizikai romlást, de, ha beléptem az osztályba, elmúlt. Hatott a munkanarkó. Este meg némi „higító”. De a levegőm is kezdett fogyatkozni, alig vártam, hogy lerongyolhassak a másodikról a szabadba az elmaradhatatlan cigarettámért. (Az értelmiségi öngyógyítása: jogos a gúnykacaj!) Gyűrtem tovább az ipart, abban a tanévben a munka mellett 180 óra továbbképzésen szilánkosodtak az idegrostjaim egy oktatási pályázat megfontolatlanul kapkodó, ostoba végrehajtása miatt. Ahhoz voltam szokva, hogy a harminc éve meglevő és egészen jól viselt diabéteszem mellett egy következményként meglévő kis lábfekély kivételével engem a betegségek kerülnek, erős vagyok, mint a vas. És egy márciusi reggel alig tudtam felkelni. Kapkodtam a levegőt, mint a tömött lúd, a közeli bolt megközelítésekor harminc méterenként meg kellett állnom, hogy tovább tudjak menni. Felrémlett bennem, milyen értetlenül néztem jó negyven éve szegény édesanyámat, aki súlyos szívbaja miatt hasonló tempót diktált tizenéves fiának, és aki úgy csúfolta meg gyilkos betegségét, hogy csak azért is megvárta a halállal egy szem gyermeke nagykorúságát.

Elindultam hát a körorvoshoz, és ezzel elindult egyéves kalandozásom a magyar egészségügy korhadékszagú bugyraiban.

(A türelmetlenek kedvéért zanzásítva: Mesehősünk különféle bonyodalmak után igazi embert próbáló küzdelemben győz ugyan, de a királylányt és a fele birodalmat még nem birtokolhatja, ezért most jobb híján blogot ír nektek, na.)

Aki egy kicsit részletesebben kíváncsi a történtekre, az jöjjön holnap is, szeretettel várom. Sokan legyetek! 🙂

Reklámok

5 thoughts on “Hogy kerültem ide? #3

  1. Nos, az olvasásban nem fáradtam el, csak a kommentelésben. Egy kicsit. Gondoltam, hogy mégsem az én blogom, talán nem nekem kellene ide írnom a legtöbbet, meg hát a nehezen megnyert ismeretlen olvasókat is pillanatok alatt elűzném vagy megbotránkoztatnám, így inkább read-only üzemmódban maradtam az elmúlt napokban. És bár én a „nyuggerek”-hez képest szinte már cyberpunknak számítok, azért a pohár bor itt is elfogy…

    • Olvasgatlak és élvezkedem. Na meg aggódva, bár amin aggódom, az a múlt (baltáskaszásnak sem kell oly meghatározónak éreznie magát, a kommentelő nem azonos a blog írójával). Ja, sörrel. És együttérzéssel.

    • baltaskaszas és bezus, komment nélkül is érzem együttérző szereteteteket. (tetetetetetete -azárt csak írjatok – bor-sör az egészségetekre!)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s